FőképAkárcsak az ismeretlen emberrel, úgy az ismeretlen íróval történő találkozás is tele van várakozással. Vajon értelmes, humoros, hasonló érdeklődési körrel, világnézettel, erkölccsel rendelkezik mint mi; vagy soha többé nem kívánjuk viszontlátni? Valami hasonló motoszkált bennem, miközben a Prológus legendáját kezdtem el olvasni.

Mire eljutottam az első fejezetig már sejtettem, hogy egy igazán élvezetes stílussal rendelkező mesélővel hozott össze a sorsom, s ebbéli meggyőződésem csak tovább erősödött, mikor feltűnt a színen Sir Sparhawk, a történet főhőse.
Alakját mintha a szerepjátékok idealizált és eltúlzott lovagjaiból (paladin), és egy veterán zsoldosból gyúrták volna össze, s menet közben nem felejtettek el humort is adagolni hozzá. A végeredmény egy középkorú férfi, akinek nem csupán jelene van, hanem múltja és reményei szerint jövője is.

Mentalitását nehéz lenne röviden megfogalmazni, de talán a rászorulók segítése, és az arra érdemesek megbüntetése szerepel benne központi helyen. Ez utóbbi illusztrálására következzen egy rövid idézet, amely egy sikertelen rajtaütés után hangzik el (a vallatók mindegyike lovag, akik a világ négy lovagrendjének legjobbjai).

„– Ha jól sejtem, zsoldos vagy – állapította meg Sparhawk.
– Igen, uram. – A férfi pelosiai akcentussal beszélt.
– Ez bizony nem sikerült, hm? – kérdezte a lovag szinte már barátságosan.
A fickó idegesen felnevetett, miközben végignézett a harcmezőn.
– Nem, uram. Nem egészen így terveztük.
– Ti mindent megtettetek – biztosította Sparhawk. – Kellene nekem annak az embernek a neve, aki felbérelt titeket.
– Nem kérdeztem a nevét, uram.
– Akkor azt meséld el, hogy nézett ki.
– Én… én nem tudom, uram.
– Ez a beszélgetés kezd egyre kellemetlenebbé válni szólt közbe Kalten.
– Rakjatok tüzet alatta – ajánlotta Ulath.
– Mindig is szerettem forró szurkot önteni a páncéljukba. Persze csak szépen, lassan – tette hozzá Tynian.
– Hüvelykszorító – mondta tömören Bevier.
– Látod, hogy megy ez, barátom – fordult vissza Sparhwak a hamuszürke arcú fogoly felé. Beszélni fogsz. Mi itt vagyunk, ellentétben a megbízóddal.”

A vidámságnál jóval nagyobb elszántságra lesz szüksége hősünknek, hiszen királyságának uralkodónője halálán van, csupán a mágia tartja még életben, ezért a királynő bajnokaként nekivág a világnak, hogy mindenféle rangú és rendű ellenségeinek csapdái és merényletei ellenére teljesítse kötelességét. Ami menet közben némileg kibővül, s egyetlen személy helyett már minden halandó megmentésévé válik.

Roppant szórakoztató beszólások, élvezetes karakterek (kivált a lovagok) teszik számomra emlékezetessé a történetet, amely egy trilógia első része.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Elenium trilógia:
A zafír rózsa
A rubin lovag
A gyémánt trón

Belgariad ciklus
A prófécia gyermeke
A mágia királynője
A varázsló játszmája
A Nyugat Hadura
A mágusok végjátéka

Életrajz:David Eddings életrajz