Főkép

Bambi nyár elején látja meg a napvilágot, valahol az erdő mélyén, egy sűrű bokrokkal körbevett zugban. A világ számára még telve van megismerésre váró csodákkal, melyek felfedezése kitölti napjait, és boldoggá teszi életét. Mellette van anyja, aki nemcsak a számtalan kérdésére tud válaszolni (bár időnként a fiatal őzgida úgy érzi, elhallgatnak előle valamit), hanem olyan csodálatos helyekre is elvezeti, mint a rét. Ezen az igazán varázslatos helyen virágok, repülő virágok (pillangók), napfény, tágas tér – és nem utolsó sorban más őzek is találhatóak. Így kezdődik Felix Salten meséje, amely bájával maradandó olvasmányélményt nyújt gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Bambi meséje különleges történet, hiszen alapvetően eltér más állatmeséktől. Példának okáért Micimackót inkább tekinthetjük állatbőrbe bújt embernek, mintsem vadon élő állatnak, hiszen tárgyakat használ (ágy, csupor, léggömb, stb.), születésnapot tart, és még számtalan, kizárólag ránk jellemző tevékenységet folytat (mint amilyen a sarkkutatás). Azt se felejtsük el, hogy a Százholdas Pagony többi lakója is emberi tulajdonságokkal rendelkezik (elég csak Nyuszira és Fülesre gondolni). Ez a megközelítés egyáltalán nem egyedi eset, hiszen már Aesopus is példázatnak szánta mesegyűjteményét (amit aztán La Fontaine modernizált), vagy emlékezzünk A dzsungel könyvére, ahol Maugli „idegenvezetőként” ténykedik a vadon teremtményei között.

Salten 1923-ban megjelent könyvében egészen más irányba indult el. Szakított az emberi vonásokkal, és Bambit (az őzgidát), valamint a többi erdei álltatot az egyszerű érzelmek, ösztönök által vezérelt lényként ábrázolja. Ez legalább annyira nehéz feladat, mint mondjuk egy földönkívüli értelmes civilizáció kitalálása – amit tovább nehezített az a tény is, hogy Salten kimondottan városi ember volt. Mint minden nagy műnek, ennek a kisregénynek is több olvasata van. Felfoghatjuk mesének, a szeretet és a jóság szimbolikus ábrázolásának, a romlatlanság utáni vágy kifejeződésének, fejlődésregénynek – vagy csupán egy olyan könyvnek, amit jó, ha minden gyerek ismer. Mert klasszikus.