Főkép

Pumukli kobold. Nem ám egyszerű kobold, hanem tengeri kobold. Persze vannak szárazföldi koboldok is, ők a házmanók. Talán csak abban hasonlítanak egymásra, hogy mindannyian láthatatlanok. És hogy miben különböznek egymástól? Egyrészt a tengeri koboldok utálják a házimanókat, másrészt azt is utálják, ha őket nézik-nevezik házimanónak, harmadrészt – a házimanókkal ellentétben – nem szeretnek dolgozni, és mindig mindenféle csínytevésen törik a fejüket. Lételemük az emberek bosszantása és a rendetlenség.

A mi Pumuklink egy szerencsétlen baleset – beleragadt a csirizbe – folytán láthatóvá válik Eder mester számára. Azt nem árt tudnunk a koboldokról, hogy mindenféle törvényeik vannak, és az egyik kimondja, hogy ha hozzáragadnak valami emberi dologhoz, akkor a dolog gazdája számára láthatóvá válnak és ezentúl annál az embernél kell maradniuk, aki meglátta őket. Így Pumuklinak nincs más választása, össze kell kötnie életét az öreg asztalossal. A lelepleződés egy kobold számára felér egy sorscsapással, ráadásul egy sor olyan tulajdonság is kialakul náluk, ami eddig teljesen ismeretlen volt számukra (éhség, fáradság és ne feledkezzünk meg a tüsszentésről sem).

Így indul hőseink története, melynek során Pumukli a maga módján próbálja megismerni az embereket, és a neki olyan furcsának tetsző dolgaikat. Megpróbálkozik az iskolába járással, megtanul rendet rakni (valljuk be, ez azért rettentően nagy dolog, ha egy koboldról van szó), és furcsa ötlete révén nagy összeghez juttatja Eder mestert. Bár kapcsolatuk nem éppen felhőtlenül indul, Edernek sokat kell bosszankodnia Pumukli viselkedése miatt, szép lassan összecsiszolódnak, és elválaszthatatlan barátok lesznek. Eder mindent megtesz azért, hogy „normális” emberi viselkedésre tanítsa a kis koboldot – ami nem kevés vesződséggel jár – és szép lassan sikerül, ha nem is mindent, megtanítania neki.


Kaut könyvét olvasva rádöbben az ember, hogy a könyv nem is Pumukliról szól valójában, hanem egy „egyszerű” kisgyerekről, akit Eder (szülő?, nagyszülő?) próbál a maga kedves, barátságos és szeretetteljes módján okítani az élet dolgaira. A koboldnak ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie (a pénz fogalma, rendes viselkedés, tisztesség), mint bármelyikünknek kellett gyermekkorában. Azt hiszem, egyrészt ebben rejlik a könyv nagyszerűsége, hiszen gyermekeinknek mesélve belőle, sok mindenre megtaníthatjuk őket. Másrészt kellemes és kikapcsolódást nyújtó olvasmány, amely a felnőttek arcára mosolyt varázsol, a gyermekek pedig biztosan jót kacagnak a kis kobold kalandjain.