Főkép

Az előzményekről szóló ajánlók ezen a linkeken keresztül érhetők el.

A Belső Szféra politikusainak könnyű volt, hiszen nekik csupán a „látogatás” tervét kellett kitalálniuk, majd parancsba adni annak végrehajtását. Bezzeg Morgan Hasek-Davion marsall vért izzadhat, mire a galaxis különböző pontjairól érkező, meglehetősen vegyes, sőt, nemrégiben még egymás ellen harcoló egységekből együttműködő, egymásban megbízó, a haditervet tökéletesen végrehajtó harci köteléket kovácsol.

Ráadásul mindezt rendkívül rövid idő alatt kell véghezvinnie (több mint egy évig tart az utazás). Tovább nehezíti feladatát az a tény, miszerint a „védekező” klános harcmodorról csak ködös elképzelések léteznek, hiszen ilyesmit még senki sem látott. Az sem jelent könnyebbséget számára, hogy minden mech-parancsnok határozott véleménnyel rendelkezik saját egységének szerepéről és értékéről – és ezt a lehető legtöbbször szóvá is teszik. A marsall azonban bízik abban, hogy a hosszú utazás alatt sikerül megteremteni a bizalom és az egység légkörét.

Talán mondanom sem kell, hogy az események egyáltalán nem a tervek szerint alakulnak. Szinte minden megtörténik a Kígyó harci kötelékkel, amit csak el lehet képzelni a csillagokról csillagokra vezető úton. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy nem csupán az idegen űr veszélyeivel kell szembenézniük, hanem néhány hazulról cipelt probléma is színesíti az eseményeket.

Akárcsak az előző részben, itt is sajnálatosan kevés csatát vívnak egymással a mechek. Ezt a hiányt (legalábbis én annak éreztem) csak némileg pótolja egy űrcsata, amit eleddig nem igazán élvezhettünk Battletech regényben.