Főkép

A sorozat nyolcadik kötetében hőseinket csúnyán rászedték a vérszipolyok. Amikor már úgy látszott, utolérik és végeznek halálos ellenségükkel, a Vérszipolyok Urával (ez a kergetőzés már tart egy ideje), minden ellenük fordult. Nem ők állítottak csapdát, hanem szépen belesétáltak a számukra előkészített kelepcébe, amelyből csak egyezkedés és kényszerű személycserék árán szabadulnak. Reményeik szerint majd a kilencedik kötetben törlesztenek.

Feltéve, ha sikerül élve kikászálódniuk a föld alól. Ugyanis nyomukban nagy létszámú vérszipoly és vémber (olyan ember, aki vérszipoly képzést kapott) csapat lohol, egyértelmű szándékkal. Némi trükközés után végre elérik a felszínt, és meghúzódnak egy korábbi búvóhelyükön. Nem sokáig élvezhetik azonban a nyugalmat, mivel a helyszínre érkező rendőrség és katonaság kommandósokkal és mesterlövészekkel veszi őket körbe. Mire hőseink bármi épkézláb ötletet összehozhatnának, már meg is kapják a névre szóló ultimátumot – egy percük van a megadásra, különben szétlövik alóluk az épületet.

Vakmerő szökési kísérlet és némi balszerencse után a társaság nagyobbik része bevonul a helyi rendőrségre kihallgatás és őrizetbevétel céljából. Őket vádolják a vérszipolyok által elkövetett összes gyilkossággal. Az ügyet felkapja a média, így a közvélemény már nem csupán nevüket, hanem arcukat is ismeri. Ebből a lehetetlen helyzetből kell kivágnia magát az ifjú vámpírhercegnek, úgy, hogy társait is kimentse, és közben közelebb jusson feladatának teljesítéséhez – a Vérszipolyok Urának elpusztításához. Emberfeletti feladat – de Darren Shan már régóta nem számít közönséges halandónak.

A kilencedik kötetben történik pár váratlan fordulat. Akik eddig szerették Shan volt iskolatársát (Steve), azoknak most lesz min gondolkodniuk. Egy biztos: a Sebhelyesek háborúja még korántsem ért véget, és nehéz lenne megjósolni a befejezést. Én kivárom.