Főkép

Bár a dátumok és az események nem változnak, megítélésük, jelenünkhöz való viszonyításuk mindig módosul (lásd például hazánk felszabadulásának napját). Ez részben köszönhető az érintettek utólag megjelenő beszámolóinak, valamint annak, hogy a titkosított anyagok hozzáférhetővé váltak. Na és persze nem utolsó sorban az időbeli távolság tárgyilagosságot növelő szerepének. John Keegan 1960 és1985 között hadtörténetet tanított a sandhursti katonai akadémián, később a Daily Telegraph védelmi rovatát vezette. Korunk egyik legjelentősebb hadtörténésze 1989-ben írta meg ezt a monográfiát, amely nem csupán egy, a második világháborúval foglalkozó könyvek közül, hanem a jelenleg elérhető legalaposabb, az eseményeket összhatásában is vizsgáló tudományos munka.

A szerző első pillantásra önkényesen osztja fel a háborús éveket hat fejezetre, hiszen a lengyel hadjárat tárgyalására még az első előtt kerít sort, de mire idáig eljut az olvasó ezt teljesen helyénvalónak fogja érezni. A könyv ugyanis nem 1939. szeptember elsejével kezdődik, de még csak nem is az első világháborúval, hanem jóval korábban kezdi a magyarázatot. Milyen feltételek teljesülése tette lehetővé a nagy létszámú hadseregek felállítását? Hogyan élelmezték, szerelték fel azokat? Egyáltalán milyen volt a lakosság véleménye az általános hadkötelezettségről? Megannyi zavarba ejtő kérdés, amit Keegan a maga világosan egyszerű módján válaszol meg, s töretlen gondolatmenettel jut el Hitler hatalomra jutásán át a második világháborúig.

És a különböző iskolákban tanultak ellenére tud újat mondani. Mi is történt a „Téli Háború”-ban, amikor a 175.000 finn katonával szemben a Vörös Hadsereg egymillió embert vonultatott fel, s amely ennek ellenére majdnem szovjet vereséggel zárult? A hadakozás egyébként a békekötés ellenére 1945-ig folytatódott. Ehhez hasonló „apró” újdonságot mindenki találhat a több mint ezer oldalas könyvben, mivel a szerző különleges alapossággal tárgyalja ki a különféle hadszínterek történéseit.

A hadtörténet iránt érdeklődők számára külön csemege a könyvben részletesen ismertetett hat csata leírása. Ezekben „a légi hadviselés (az angliai csata), a légideszant-hadviselés (Kréta inváziója), a repülőgép-hordozókkal vívott tengeri háború (Midway), a páncélos hadviselés (Falaise), a nagyvárosi ostrom (Berlin), valamint a kétéltű hadviselés (Okinawa)” kerül részletes ismertetésre. De ugyanilyen avatott módon szól a hadiipar kialakításáról, a polgári lakosság helyzetéről, legyen szó Kínáról vagy bármely európai országról.

Mindent összevetve cseppet sem érzem túlzásnak az összehasonlítást Ránki György több kiadást megért idevonatkozó munkájával. Ezentúl jódarabig ezt a könyvet kell kézbe venni, ha a második világháborúval kapcsolatos kérdésre keressük a választ.