Főkép

A rövid kitérő után (lásd Szabadszülött című kötet) térjünk vissza a Kígyó harci kötelék tagjaihoz, akiktől éppen egy válságos pillanatban búcsúztunk el. Morgan Hasek-Davion parancsnok váratlan halála után helyettese, Ariana Winston vette át a vezetést, aki, miután kiderült, hogy a parancsnok nem természetes halállal halt meg, hanem méreg végzett vele, első lépésként az ismeretlen gyilkos nyomába ered. Szemtanú hiányában sor kerül a hajó teljes átvizsgálására, sajnos értékelhető eredmény nélkül.


Bár a legénység aktáinak ellenőrzésekor kiszűrnek öt embert, akinek múltja csupán a hadseregbe történő belépésével kezdődik, korábban semmi. Talán ez a – valljuk be, eléggé különös – részlet képes lesz kimozdítani a nyomozást a holtpontról.

Közben a kötelék mind jobban megközelíti a Füstjaguárok otthonvilágát, a Huntresst, amely nem csupán jelkép a klán számára, hanem a legfontosabb hadiipari és kiképző bázisuk is egyben. Ennek ismeretében a támadók jelentős ellenállással, súlyos és elhúzódó harcokkal, valamint jelentős veszteségekkel számolnak – hacsak nem sikerül meglepniük a védőket, akikben fel sem merül, hogy bárki megtalálhatja titkos otthonvilágokat.

A meglepetés egyik előfeltétele a parancsnoki bázis megsemmisítése, hiszen így a bolygón szétszórt klános csapatok (két galaxisnyi erő, a Vasgárda és az Őrség, amelyek a Belső Szféra hírszerzése szerint másodvonalbeli felszereléssel rendelkező harcosokból áll) nem tudnak szervezetten fellépni a támadókkal szemben. Ha sikerrel járnak, akár esélyük is lehet a sikerre. Ha nem, hősként halnak meg.

A Klánok alkonya sorozat ötödik része jól megirt, pergő ritmusú Battletech regény, amelynek nagyobb részét a bolygóért vívott harcok teszi ki, a többi pedig a szükséges emberi plusz. Nagyjából előre lehet számítani a történet folytatására, de természetesen a következő kötet mindenki számára tartogathat meglepetéseket.