Beleolvasó - Helene Tursten: Üvegdémon

Szerzőről:

Helene Tursten 1954-ben született Göteborgban. Miután egy betegség miatt fel kellett adnia fogorvosi praxisát, negyvenévesen írni kezdett. Krimisorozata, amelynek főszereplője Irene Huss felügyelőnő, azonnal nagy sikert aratott az olvasók körében. A regényeket több nyelvre lefordították, sőt, még tévésorozatot is készítettek belőlük.

 

Fülszöveg:

Rejtélyes hármas gyilkosság bolygatja fel egy békés egyházközösség mindennapjait: a köztiszteletben álló vezető lelkészt és feleségét, valamint a fiukat is hidegvérrel lelőtték. Néhány nyom sátánista elkövetőre utal, de valami nem stimmel… Az ügy megoldásához a kulcs az áldozatok egyetlen életben maradt, Londonban élő családtagja lehet, így Irene Huss felügyelő Angliába utazik, hogy kiderítse, mi áll a történtek hátterében.

 

Részlet a regényből:

– Jonas Burman és jómagam találtunk rá Sten és Elsa Schytteliusra a hálószobájukban. Megpróbáltam megakadályozni, hogy a lelkész is lássa őket, de sajnos elég magas, így átnézett fölöttem. Rögtön elájult. Valóságos vérfürdő volt – mondta Fredrik Stridh.

Elhallgatott, és körülnézett a konferenciateremben. Irenén kívül Andersson főfelügyelő, Tommy Persson és Hannu Rauhala ült az asztalnál. Jonny Blom már hazament, amikor felhívták a rendőrséget a kettős gyilkosság hírével. Hannu is épp a babaúszásra tartott, de amikor megtudta, miről van szó, úgy döntött, visszamegy.

– Amikor lefektettem Burmant a kanapéra, megjelent Irene. Ő egy számítógépet talált, amelynek monitorán ugyanaz a jel volt, amit a tanár házában találtak a főnökkel – folytatta Fredrik.

– Pont ugyanolyan volt a csillag? – vágott közbe Andersson.

Irene bólintott.

– Igen.

Fredrik megköszörülte a torkát.

– Sten és Elsa Schytteliust közelről lőtték fejbe egy nagy kaliberű fegyverrel. Sten Schyttelius vadászni is szokott.

– Ezt honnan tudod? – szólt közbe ismét Andersson.

– Jonas Burman mondta. És a paplak fala tele van trófeákkal. Burman a slättaredi parókián dolgozik két éve, úgyhogy elég jól ismerte a családot. Van egy lányuk is, a neve Rebecka, Londonban él. Vele csak egyszer találkozott, valami karácsonyi vacsorán, azt hiszem.

– Azonnal küldenünk kell hozzá valakit – fakadt ki Irene.

– Miért? – kérdezte Andersson.

– Mert ez történt a családjával. Már csak ő van életben. Nem ismerjük az indítékot, de úgy tűnik, valaki ki akarja irtani a Schyttelius-családot.

– De ő Londonban él – mondta a főfelügyelő.

Most Tommy Persson vágott közbe:

– Úgy tűnik, a szülők nagyjából ugyanakkor haltak meg, mint a fiuk. A gyilkosnak legalább egy nap előnye van, mostanra már Londonban lehet.

A főfelügyelő érthetetlen motyogásba kezdett, de aztán bólintott.

– Rendben, igazatok van. Meg kell tudnunk a címét, és kapcsolatba kell lépnünk a londoni kollégákkal. Elintézed, Hannu?

Ez inkább parancs volt, mint kérdés. A főfelügyelő bólintott Fredriknek, hogy folytassa.

– Dulakodásnak semmi jele nem volt. Irenével együtt úgy gondoljuk, álmukban érte őket a halál. Mindkét holttest feje a párnán nyugodott – vagyis inkább az, ami a fejükből megmaradt. Mindkettőjüket szemből lőtték le.

– A szomszédok nem hallottak semmit? – kérdezte Andersson.

– Ugyanazzal a problémával szembesültünk, mint a nyaralóban. A templom mellett nem lakik senki. A paplak a templomdomb mögött van, úgyhogy eléggé félreeső helyen áll – mondta Irene.

– Találtunk egy lehetséges fegyvert – tette hozzá Fredrik.

Ez a hír új volt a főfelügyelőnek, aki türelmetlenül kiáltott fel:

– És ezt csak most mondod?! Milyen fegyvert?

– Egy 1900-as Husqvarnát. Az ágy alatt hevert. Láttam, hogy kilóg a csöve, de persze nem nyúltam hozzá.

– Értem. Tehát a jó öreg Husqvarna – sóhajtott Andersson.

Irene tudta, miért sóhajt a főnöke. Ha lőfegyverekről van szó, akkor Svédországban elsősorban a sokféle típust felvonultató Husqvarna az első számú választás. Sajnos a gyilkosságok és az öngyilkosságok esetében is ez a legnépszerűbb fegyver.

– Svante Malm felhívott, mielőtt visszaértünk volna a kapitányságra. A technikusok a lelkész dolgozószobájában találtak egy Zugil típusú, nyitott fegyverszekrényt – folytatta Fredrik a beszámolót.

– Az emeleti vagy a földszinti dolgozószobában? – kérdezte Irene.

– Ott, ahol a számítógép is van, a felső szinten. Svante azt ígérte, hogy eljön és elmondja, mit találtak pontosan. Két laboros még a nyaralóban dolgozik, de ma este ők is végeznek.

– Hány éves volt a Schyttelius-házaspár? – kérdezte Tommy.

– A férfi hatvannégy, a felesége hatvanhárom. A lelkész most nyáron akart nyugdíjba menni – válaszolta Fredrik, majd belepillantott a jegyzeteibe. – Megkérdeztem Jonas Burmant, hány éves lehet Rebecka, de nem tudott biztos választ adni. Azt mondta, körülbelül huszonöt.

– És mit csinál Londonban? – érdeklődött Irene.

– Számítógépes tanácsadóként dolgozik, legalábbis Burman szerint.

– Az a Burman sokat segített – jegyezte meg Andersson.

– Igen. Sokkot kapott, de megpróbált válaszolni a kérdéseimre. Rendes fickó.

– És mit mondott még? – kérdezte Tommy.

– Nem sok mindent. Szerinte a diakonisszával kellene beszélnünk. Ő évekig dolgozott Schytteliusszal. A neve… Börjesson – mondta Fredrik, miután sikeresen kikereste a nevet a jegyzetei közül. – Aztán ott vannak még a lelkészi hivatal munkatársai, akikkel szintén beszélhetünk.

– Rendben. Négy embert már kiküldtem Kullahultba, akik körbejárják a szomszédokat. Két másik ugyanezt csinálja Norssjönben. Ha találnak valamit, telefonálnak. A holnapi eligazítás után ti hárman kimentek Kullahultba, hogy többen legyetek, Hannu és Jonny pedig Norssjönbe indul – közölte a főfelügyelő, majd véget vetett a megbeszélésnek.

 

A Kiadó engedélyével.