FőképJohnny Napollit a hullaházba szállították, minket pedig a Ladbroke Grove-i rendőrőrsre. Nem tudom, melyikünk részesült jobb elbánásban. Napollit hanyatt fekve, szép tiszta lepedővel letakarva vitték el, minket kirángattak a szállóból, összebilincseltek, és belöktek egy furgon hátuljába. Persze kiderült, hogy a részeg civil ruhás rendőr volt. A német juhász meg a civil ruhás rendőrkutya. A Splendide Hotel szoros rendőrségi megfigyelés alatt állt, s mi abban a pillanatban elástuk magunkat, mikor beléptünk az ajtón.
A rendőrségen bedugtak minket egy vakolatlan kihallgatószobába, hadd főjünk keserű levünkben. Pontosabban hadd fagyoskodjunk benne. A szobában ugyanis kábé olyan meleg volt, mint egy hullaházi hűtőkamrában. Berendezését a következők alkották: egy fémasztal, három fémszék és öt fémrúd az ablakon, ami viszont olyan kicsi volt, hogy rács nélkül se lehetett volna kimászni rajta. A szobában áporodott bagószag volt. Az egyik falat tábla foglalta el, a másikon egy plakát lógott. „A bűnüldözés nem kifizetődő”, hirdette rajta a felirat, ami alá valaki kézzel odafirkantotta: „a rendőri munka se az”. Eltűnődtem, vajon hány hétpróbás gonosztevő vált hatpróbássá ettől a nevelő célzatú táblától.
Herbert nem sokat beszélt, mióta magához tért. Kábé húsz perc után azonban hirtelen körülnézett, mintha akkor döbbent volna csak rá, hol van.
– Nick… – mondta.
– Tessék.
– Ugye, szerinted sem gondolják a rendőrök, hogy közöm van ahhoz, ami a törpével történt?
– Dehogy – nyugtattam meg –, te csak felmentél hozzá. Aztán lövés dördült. Téged a helyszínen találtak, füstölgő pisztollyal a kezedben. A törpe meghalt. Biztos, hogy eszükbe se jut téged gyanúsítani.
Ekkor kulcscsörgés hallatszott, majd kattant a zár, és az ajtó kinyílt. Herbert megkínzottan felnyögött. A férfi, aki belépett, szintén nem tűnt túl vidámnak.
– Herbert Simple – mondta.
– Snape felügyelő – cincogta Herbert.
– Főfelügyelő – morogta a férfi. – De nem a maga jóvoltából.
A főfelügyelő szőke volt, alakja, mint egy rögbijátékosé. Meg a válla is rögbis volt: kissé csapott a sok ütközéstől. Bőrszíne a nyers császárhúst idézte, és északi tájszólást beszélt. Szürkésfehér ing volt rajta, ami valószínűleg hófehér lehetett, amikor felvette; nyakkendője lecsúszott a gallérjáról – biztos nem érezte jól magát azon a bikanyakon, és menekülni próbált.
A főfelügyelőt önmagának egy zömökebb kiadása követte: fekete, hullámosított haj, nyitott nyakú ing, a mellszőrzet erdejében aranylánc medállal. A szárnysegéd – ha az volt – megállt, jobb öklét a bal tenyerébe csapkodta, és sárbarna szemével barátságtalanul ránk bámult. Na, gondoltam, ha már a pandúrok is ilyenek, nem szeretnék rablókkal találkozni.
– Herbert Simple – ismételte Snape, miközben hozott magának egy széket.
– Megpuhítsam? – kérdezte a másik rendőr.
– Nem kell, Boyle – a főfelügyelő fenyegetően mosolygott. – Herbert Simple. – Úgy ismételte meg harmadszor is a nevet, mintha beleragadt volna a szó a szájába. – A legrosszabb rendőr, aki valaha az őrsömön szolgált. Maga két hónap alatt több kárt okozott, mint a Kray fivérek két évtized alatt. Mikor búcsút vettünk magától, úgy sírtam, mint egy gyerek. Örömömben. Nem hittem, hogy… Reméltem, fohászkodtam, hogy soha többet ne találkozzunk.
A malacszempár most felém fordult.
– És te ki vagy, kölyök?
– Az öccse. – feleltem.
– Az pech, fiam. Nagy pech.
– Őt megpuhítsam? – kérdezte Boyle.
– Nyugi, Boyle! – A főfelügyelő cigarettára gyújtott. – A következő kérdés motoszkál a fejemben: hogy kerül össze Herbert Simple, a szerencsétlen, reménytelen, balfék exrendőr egy olyan emberrel, mint Johnny Napolli?
– Nem én lőttem le! – nyöszörögte Herbert.
– Elhiszem. – Snape orrcimpája megremegett a kiáramló cigarettafüsttől. – Ha maga le akarta volna lőni a törpét, bizonyára a saját lábát találta volna el. Mikor lőgyakorlatra küldtük, akkor is az oktatót lőtte le. De ettől még tény marad, hogy a fegyveren csak és kizárólag a maga ujjlenyomatait találtuk. Úgyhogy ajánlom, mesélje el, mit keresett ott az öccsével.
– Napolli a megbízóm volt – nyüszítette Herbert.
– A megbízója???
– A bátyám magánnyomozó – magyaráztam.
– Magánnyomozó!?
Snape főfelügyelő hahotázni kezdett, de olyan jóízűen, hogy a könnye is kicsordult. Mikor végre sikerült lecsillapodnia, keze hátával törölgetni kezdte a szemét. Boyle zsebkendőt nyújtott felé, ő elfogadta, és trombitálva kifújta az orrát.
– Most már minden világos! – folytatta. – Magánnyomozó. És a kliense meghalt. Ez már hihető. A sorsa abban a percben megpecsételődött, amikor megbízta magát. De mondja csak, miféle magánnyomozást rendelt Napolli?
– Ez bizalmas információ – szóltam közbe.
Ez lehervasztotta a mosolyt Snape arcáról. Boyle felmordult, és döngő léptekkel elindult felém. Az állatkertben is szebb emberszabásúakat láttam, mint ő. Szerencsére Snape felemelte a kezét.
– Hagyja, Boyle! – szólt rá.
– De főnök…
– Kiskorú még.
Boyle újabb dühös állathangot hallatott, és a levegőbe bokszolt, de nem jött közelebb.
– Vigyázz magadra, fiacskám – figyelmeztetett Snape. – Boyle lelkesen gyakorolja a rendőri brutalitást. Túl sokat néz tévét. Az utolsó delikvensünk az intenzív osztályon végezte, pedig csak rossz helyen parkolt.”
– Akkor is bizalmas információ – makacskodtam.
Snape vállat vont.
– Ahogy gondolod. Ha azt akarod, hogy a bátyád rács mögé kerüljön gyilkosságért…
– Nick! – rémüldözött Herbert.
– Álljon meg a menet! – emeltem fel a kezem. – Nem kényszeríthetnek minket a titoktartási kötelezettségünk megszegésére.
– A kliensetek meghalt – emlékeztetett Snape.
– Azt észrevettem. De attól még a kliensünk maradt.
Legbarátságosabb mosolyomat villantottam Snape-re.
– Van egy ajánlatom, főfelügyelő úr – folytattam. – Ha elmondja nekünk, amit tud, mi is elmondjuk, amit mi tudunk. Korrekt ajánlat, nem?
Snape kutató pillantással nézett rám.
– Hány éves vagy? – kérdezte.
– Tizenhárom.
– A korodhoz képest elég pimasz vagy. Ha így folytatod, nem biztos, hogy megéred a tizennégyet.

A Kiadó engedélyével.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az ötök ereje sorozat
Hollókapu
Égi háború
Leszáll az éj

Diamond testvérek sorozat:
A Sólyom gyémántja
Kettes számú közellenség
Titkos szolgálat
Homályos nyomok

Alex Rider sorozat:
Az első bevetés
Veszélyes iskola
Mély vízben
A sas lecsap
Láthatatlan Kard
Harmadik Erő
Kígyófej
Krokodilkönnyek
Az utolsó bevetés