Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú: Boualem Sansal – 2017. április

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Boualem Sansallal beszélgettünk, akinek most jelent meg az Európa Könyvkiadónál a 2084 című könyve. Lipka Bori interjúja.

 

Közgazdászként, mérnökként hogyan kezdett el írni?

 

Én éltem az életemet oktatóként, tisztviselőként meg kutatóként… egy civil életet. Egyszerre csak kitört a háború, és én ott találtam magam a kellős közepén. Az ilyen helyzetekben az embernek el kell döntenie, hogy hova helyezkedik, hogy milyen álláspontot fog képviselni.

 

Hazájában, Algériában cenzúrázzák a műveit, viszont Európában, főleg Franciaországban és Németországban nagy sikernek örvendenek. Milyen célközönségnek szánja a műveit? Inkább az európaiaknak, vagy inkább a honfitársainak, abban a reményben, hogy egyszer majd elolvashatják őket?

 

Egy olyan könyv, amelyik, úgymond, suba alatt kerül be egy ország köztudatába, sokkal nagyobb hatást képes kiváltani, mintha törvényesen kerülne oda. Igaz, hogy Németországban, Franciaországban jól fogadják a könyveket, de egy ilyen könyv, amely valamilyen módon nem törvényes, ezerszer akkora hatást tud gyakorolni. Nemcsak Algériában, hanem a többi észak-afrikai országban is, Tunéziában, Marokkóban.

 

Hadd mondjak egy kis anekdotát ezzel kapcsolatban! Annak idején szó volt egy könyvről Algériában, Szolzsenyicinnek a Gulag-könyvéről, amelyik nem volt igazán elfogadott, és én bármit megadtam volna érte, hogy elolvashassam – és legalább ötvenszer el is olvastam. Csak úgy, mint az 1984-et, amit legalább százszor elolvastam.

 

Ezek szerint Észak-Afrika többi országában is népszerűek a könyvei?

 

Igen, mert ezek a problémák tulajdonképpen ugyanazok az összes Maghreb-országban, tehát az észak-afrikai országokban. De azért van egy jelentős különbség, mind Marokkó, mind Tunézia kapcsán: ugyan az iszlám jelentette problémák ott is jelen vannak, de se Marokkóban, se Tunéziában nem volt háború, miközben Algériában tizenöt éven keresztül dúlt a polgárháború.

 

 

Ha már szóba került az 1984: hogy jutott eszébe a 2084 ötlete, hogy jutott eszébe az 1984-et egy ilyen iszlám köntösbe bújtatva újraírni?

 

Többféle aspektusból foglalkoztat az iszlám, hogy mi volt a múltja, mi a jelene, mi a történelme… leírni az iszlámnak a jelenét és a múltját, másfelől viszont a jövője is foglalkoztat. Most éppen egy olyan könyvön is dolgozom, amelyben az iszlamizáció hatását vizsgálom a nyugati társadalmakra nézve.

 

És hogy látja az iszlám jelenlegi helyzetét Európában?

 

Kétfajta módon lehet vizsgálni ezt a helyzetet: vallás és politika szempontjából. Vallás szempontjából van egy tendencia egyfajta természetes iszlamizációra, ami ugye valamiféle hatást gyakorol a nyugati társadalmakra, ami úgy tűnik, hogy bizonyos sikerrel jár. Hiszen nyugaton is tapasztalható, hogy akadnak, nem is kevesen, akik áttérnek az iszlámra. Ez egyfajta békésebb megnyilvánulása ennek az iszlám hatásnak. Ez volt a vallási része a dolognak, a politikai része azért ettől meglehetősen különbözik. A politikai iszlám vagy iszlamizáció egy sokkal erőszakosabbnak tűnő folyamat. Erről azt lehet jósolni, hogy feltehetőleg egyre erősebbé és erőszakosabbá fog válni.

 

Ha az iszlamizáció tovább erősödik Európában, akkor ez továbbterjedhet Amerikára, Dél-Amerikára, az egész világra? Vagy hogy látja a jövőjét ennek az egész iszlamizációnak, ami most Európában is történik?

 

Az egész világon tapasztalható egyfajta sikeressége ennek az iszlamizácónak. Kanadában talán még erősebben, mint Franciaországban – ott például megszavaztak egy törvényt, amely büntethetővé teszi azt, ha az iszlámról valaki rosszat mond. De Kínában is vannak közösségek, amelyek áttértek az iszlámra, és erőteljes iszlám hatások tapasztalhatók Japánban is, de Dél-Amerikában, Afrikában is… tehát ez a folyamat már elindult, elkezdődött.

 

Elképzelhetőnek tartja, hogy ennek az iszlamizációs folyamatnak a vége egy hasonló „Szent Háború” lesz, mint ami a 2084 előzményeként is megtörtént?

 

Ez a harmadik könyvem témája lesz majd, ami nagyon fontos kérdést vet fel. Hogy fog a világ reagálni arra a kérdésre, ami felmerül ilyenkor: hogy ha egy bizonyos földrajzi területen a muzulmánok kerülnek többségbe, akkor ott feltehetően a muzulmán értékrend és törvénykezés lép érvénybe. Franciaországban már léteznek bizonyos külvárosok, ahol a muzulmán többség miatt az ottani lakosság a muszlim törvényeket előtérbe helyezi a polgári törvényekkel szemben. Ezeket a kerületeket, a francia közbeszédben „elveszett területek”-nek hívják. Ez is azt a kérdést veti fel, hogy mi tehető ebben az esetben, mit lehet tenni ilyen esetekben? Olyan területeken, ahol a muzulmánok kerülnek többségbe, ott automatikusan megszűnik az a státusz, ami addig volt, és onnantól kezdve iszlám területnek minősül az ő törvényeik és hitük szerint.

 

Ez milyen szerepet játszott a Közel-Keleten kialakult mostani háborús helyzetben?

 

Itt is nyilván számos szempont játszik közre, nyilván vannak vallási, kulturális, geopolitikai okai ezeknek a harcoknak, háborúknak, szembenállásoknak… Az amerikaiknak megvan a sajátos szempontjuk, ami ugye az olaj többek között, iraki, iráni, stb. olaj, de egy másik szempont lehet a vallási szempont is, ami Barack Obama alatt nem játszott olyan nagy szerepet, de például Donald Trump elnöksége alatt feltehetőleg ez ki fog éleződni.

 

Van egy másik, történelmi aspektusa is, hogy az első világháború alatt a közel-keleti határokat tulajdonképpen ceruzával húzták meg a nagyhatalmak, és új államokat kreáltak olyan területeken, ahol hagyományosan törzsi területek voltak meg királyságok. Az elmúlt 80 évben ez tulajdonképpen egy kicsit elfelejtődött, de az effajta elfojtott haragok meg ellentétek is azért előjönnek ezekben a mostani konfliktusokban. Vannak olyan törekvések, hogy visszaállítsák ezeket a határhúzás előtti állapotokat. Például Izrael is Jordániához tartozott, vagy Libanon Szíriához tartozott… ez jelentős forrása a konfliktusoknak.

 

Még a 2084 világára visszatérve egy kicsit, volt egy gondolat, ami nagyon megfogta a fantáziámat, ez pedig a nyelv és a kultúra, illetve a nyelv és a vallás kapcsolata volt. A könyvben létrehoztak egy mesterséges nyelvet, az abilangot, a mindennapi élethez, ami nagyon leegyszerűsített nyelv, és emiatt a kultúra is nagyon leegyszerűsödött. Hogy látja a manapság rohamosan terjedő politikai korrektség jelenségét?

 

A politikai korrektség egy drámai jelenség, hiszen emiatt előfordulhat, hogy bizonyos komoly dolgokról nem beszélünk. Az ilyen dolgokról azonnal el kell kezdeni beszélni, ahogy felmerülnek a problémák. Jelen pillanatban nem ez történik. Ez egyfajta gyávaságnak is betudható, hiszen lehetséges, hogy ezek a problémák, amelyek most felmerülnek, és amelyekről nem beszélünk, ezerszer fontosabbak, mint amilyennek most feltüntetjük őket annak alapján, ami elhangzik.

 

Fotó: Uzseka Norbert


Lipka Bori - 2017. július 10.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Boualem Sansal) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!