Főkép

Első pont

Elöljáróban megjegyzem, hogy a fenti cím nem pontos, mivel nekem nem ez az első tíz évem, maholnap ugyanis a fél évszázados kor elérését ünneplem. De tény, hogy amikor a meghatottságtól ködös tekintettel körbenézek a szobában, óhatatlanul megakad a szemem az elmúlt tíz év tárgyi emlékein. Ha nem hoztuk volna létre az oldalt, akkor még biztosan elférnénk a régi könyvespolcokon, és a CD lemezek sem sorakoznának ilyen mennyiségben (és akkor még a digitálisan letöltött promóciós albumokról nem is beszéltem). Továbbá a kézzelfogható kincsek közé sorolom Göncz Árpád köszöntő levelét, amit a vele készített interjú után kaptunk, valamint a különféle írók által dedikált könyveket.

Persze az ember nem csak a kézzelfogható dolgok révén képes a múltba révülni, hanem a gondosan karbantartott agytekervények segítségével is. Számtalan meghitt, bennfentes beszélgetés írókkal, zenészekkel, könyv- és lemezkiadós emberekkel. A már-már katartikus pillanatok, amikor pár centivel a föld felett lebegve mentem hazafelé – mert olyan élményt élhettem át az oldalnak köszönhetően, amire egyébként sosem lett volna módom.

 

Második pont

Ha valaki unatkozik, és olyan elfoglaltságra vágyik, ami kis túlzással teljesen kitölti szabadidejét, akkor non-profit alapon indítson kulturális honlapot. De olyat ám, amely minden túlzás nélkül szembemegy az aktuális trendekkel, és a negatívumok helyett a pozitívumokra, az értékekre helyezi a hangsúlyt. Ráadásul legyen elképzelése az elvárt színvonalról, amit évről-érve megpróbál fentebb tuszkolni. Nekem sikerült. Mióta létezik az oldal, ezzel kelek, ezzel fekszem, és mindig elfoglaltságot jelent. Azt nem tudom, mekkora munka gyereket nevelni, de úgy sejtem, nagy eltérés nem lehet, mindkét helyen 24 órás szolgálatról van szó. Azt mindenesetre nem gondoltam volna előzetesen, hogy ennyi döntést kell majd meghoznom.

 

Harmadik pont

Néhány döntésről menet közben kiderült, hogy nem volt kellőképpen megalapozott (lásd a 3.0-ával kapcsolatos majd három éves vesszőfutás). Szerencsémre azért időnként sikerült okosan döntenem, például amikor a feleségemmel együtt vágtam bele a történetbe, vagy amikor több évtizedes barátomat, Attilát is rábeszéltem a csatlakozásra, de ide sorolom Dominik szerkesztői kinevezését is. Azt nem tudom, másoknál ez miként van, de nálunk nincs olyan, hogy most hátradőlök, mert minden oké, megy magától. A világ változik, az internetezési szokások pedig még ennél is gyakrabban, ami tegnap működött, az ma már senkit sem érdekel.

 

Negyedik pont

Erre sajnos csak a negyedik vagy az ötödik évben jöttünk rá, és bizony akkor alaposan fel kellett kötnünk azt a bizonyos fehérneműt, ha nem akartunk eltűnni az avítt oldalak között. Mondjuk az is tény, hogy ha körbenézek, akkor nagyon kevés tíz éve működő oldalt látok. Pedig mennyi csili-vili oldal bukkant fel menet közben, amelyek hirtelen a csúcsra kerültek, majd pár év után megszűntek. Ehhez képest nagyon jól állunk.

 

Ötödik pont

Történik mindez annak ellenére, hogy időnként úgy éreztem, ez nem szerkesztőség, nem honlap, hanem átjáróház. Komolyan mondom, ha minden eddig nálunk publikált cikkírót sorba állítok, akkor száznál is többen néznek vissza rám. Ma pedig talán 25-30 ember írja az oldalt. Természetesen ez sokkal egészségesebb létszám, mint a kezdetben meglévő három és fél. Most úgy látom, megvan az a „kemény” mag, akik nem csak a sörfogyasztást tekintve megbízhatóak, hanem kis noszogatással tartják a határidőket is.

 

Hatodik pont

Ami egyértelműen az egyik kritikus pont az életemben. Rengeteg ősz hajszálat köszönhetek az alábbi estek valamelyikének: holnap mégsem tudok interjút készíteni a külföldi íróval. Alkotói válságom van. Túlvállaltam magam. Vasárnap mégsem küldök írást. Kész, az ilyenektől meghalok. Vagy ha ez elmarad, akkor sem nem húzom már sokáig, hiszen ilyenkor vagy megcsinálom magam, rosszabb esetben varázsolunk valamit Mónival. Esetleg szívességet kérek másoktól – a végeredmény, hogy még jobban lecsökken a nem létező szabadidőm.

 

Hetedik pont

Ha mindez nem lenne elegendő, akkor hajlamos vagyok új dolgokat kitalálni. Például legyen Youtube csatornánk (ekulturaTV), ami nagyon izgalmas kihívást jelent, ráadásul menet közben önállósította magát, és az eredetileg eltervezett – ide csak irodalommal kapcsolatos videók kerülnek fel – felvételek mellett manapság már egészen más produktumokat is készítünk. Ez szintén időigényes foglalatosság, amit némileg megnehezít, hogy alapban idegenkedem a nyilvános szerepléstől, viszont nagyon szeretem az egészet. Részben azért, mert velem van az erő, illetve egy igazi Jedi (Szlan).

 

Nyolcadik pont

A közösségi oldalak (például Facebook) működését a mai napig nem sikerült megértenem, és ez kicsit dühít. Amikor már egy kicsit otthon érzeném magam, kitalálnak valami újítást, és kezdhetek mindent elölről.

 

Kilencedik pont

A www.ekultura.hu évtizedes megléte számtalan ismerőst, barátot hozott az életembe, szóval a nehézségek, a szerelemből ráfordított pénz, a bosszúságok ellenére gazdagabbnak érzem magam.

 

Tizedik pont

Ha eddig nem derült volna ki, akkor most mondom, hogy minden nehézség ellenére élveztem az elmúlt tíz évet. Arról fogalmam sincs, mi vár rám a következő évtizedben, de ha élményekben gazdag, olvasnivalóban, hallgatnivalóban, néznivalóban bőséges lesz, akkor mindenképpen ott a helyem az első sorban. Kivált, ha „üzletfeleim”, ismerőseim és barátaim is velem tartanak – és persze remélem, hogy az ekultura.hu látogatói sem döntenek másként. Induljunk hát, hiszen vár ránk az út, a végtelen út…