Főkép

Idén novemberben lesz tíz éves az oldal. Ez nem csak azért hosszú idő, mert több ezer elolvasott könyvet, meghallgatott lemezt, megnézett filmet jelent, hanem mert ez idő alatt rengeteg embert megismertem, akik rövidebb-hosszabb ideig a szerkesztőség tagjaként munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az oldal működjön, mindig kerüljön fel új cikk. Megkértünk pár régi tagot, írják le, mit jelent számukra a velünk eltöltött idő. Ezúttal Szántai Zsolt válaszolt a felkérésre (a szerk. megjegyzése).

 

Mit jelentett számomra az ekult? Egyértelműen a kísérletezést és a lehetőségeket. Amikor a főszerkesztő (meg a helyettese) a véleményemet kérdezte valamiről, amit az ekultnak már sikerült megvalósítania, jót nem sokszor mondtam, mert minek? A jó, az úgyis látszik, azt mondják el mások. Az eredmények is megmutatkoznak valahogyan. Mérhetően vagy sem, de ott vannak. Engem ezzel az oldallal/újsággal kapcsolatban mindig is az eredménytelenségek, a még meg nem valósított dolgok, a lehetőségek érdekeltek. Az eredménytelenségek azért, mert azokat eredményességé lehet változtatni. A meg nem valósított dolgok azért, mert azokat meg lehet valósítani. A lehetőségek azért, mert azokat ki lehet használni. Nagyjából sikerült feltérképezni, hol vannak azok a bizonyos határok, amiket korábban nem léptek át az ekult aktuális munkatársai. Amikor ez megvolt, lehetett feszegetni, meg lehetett próbálni kijjebb tolni a vonalakat, a korábban mozdíthatatlannak ítélt falakat.

 

Formabontással. Új, általam (aztán többnyire a főszerkesztő - meg a helyettese - által is) tehetségesnek tartott munkatársak bevonásával. Új rovatszerűségek indításával. Újszerű hozzáállással. A szerkezet, esetleg a működési elv megváltoztatásával, az „egyéb” kategóriába sorolható, időnként tényleg eszement elképzelések megvalósításával.

 

Számomra éppen ez volt a lényeg. Az, hogy a főszerkesztő (meg a helyettese) nagyjából minden ötletemet jóváhagyta. Amikor kitaláltam, hogy ilyen vagy olyan formában írnék lemezekről/koncertekről, akkor azt mondták, jó, csináljam, majd kiderül, elfogadható-e a dolog. Aztán többnyire elfogadható volt. Amikor rájöttem, hogy már az új, általam kitalált trükköket is unom, akkor megint változtathattam. Amikor kitaláltam, hogy nincs kedvem csupa szépet és jót írni arról, amit vacaknak tartok, nem szeretnék olyasmit ajánlani az olvasóknak, amiről azt gondolom, hogy időpocsékolás volt megcsinálni, és időpocsékolás lenne meghallatni/megnézni, nos, amikor időnként oda akartam vágni, hogy „Emberek, ne, ezt ne!”, akkor ezt is megtehettem, a magam módján, a magam eszközeivel. Amikor itt-ott megismerkedtem olyan emberekkel, akikről úgy gondoltam, használnának az ekultnak és az ekult is használna nekik, és ha ezeket az embereket ajánlottam a főszerkesztőnek (meg a helyettesének), akkor mindig az volt a válasz, hogy oké, próbáljuk ki, nézzük meg mit tudnak. Ez volt az újszerű és a legizgalmasabb ebben az egészben: a főszerkesztő (meg a helyettese) sosem ragaszkodott ahhoz, amit más, hasonló „szerkesztőségekben”, az unalmassá mohosodott oldalakon/lapokban megmásíthatatlannak tartanak.

 

Ez alatt a pár év alatt, amíg az ekult köreihez tartoztam, találkoztam/beszélgettem jó néhány olyan zenésszel, akikkel valószínűleg amúgy is találkoztam/beszélgettem volna; meghallgattam jó néhány olyan lemezt/koncertet, amit valószínűleg amúgy is meghallgattam volna; az ekult révén bejutottam egy-két olyan helyre, ahová valószínűleg amúgy is bejutottam volna. Számomra sosem ez volt az érdekes, inkább az, hogy hozzá tudtam segíteni pár embert ahhoz, hogy kipróbálják magukat ebben a „szakmában” (azért van abban valami felemelő, amikor egy reménybeli újságíró azzal jön, hogy „Képzeld, pár nap, és felkerül az írásom az ekultra! Köszi!”), és hozzá tudtam segíteni magamat ahhoz, hogy kipróbáljak pár olyan dolgot, ami ebben a „szakmában” nem igazán általános. Az oldal működési elvére nem sikerült hatást gyakorolnom, és az „egyéb” kategóriában sem sikerült elérnem, amit szerettem volna, de… De arról mondjuk még mindig nem tettem le, hogy egyszer legyen ekultura.hu logós könyvsorozat.