Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú: Benkő László - 2013. június

Benkő Lászlóval a nemrég megalakult Történelmiregény-írók Társasága Egyesületről beszélgettünk, de persze szóba kerültek a regényei is.

 

2013. júniusában megalakult a Történelmiregény-írók Társasága (TRT) Egyesület. Miért érezték úgy, hogy szükség van az egyesületre?

 

Alapvetően három dolog köré csoportosult az egésznek a létrehozása. Az egyik az hogy gyakorlatilag egy új generációja nőtt fel, illetőleg lépett porondra a történelmi regényírással foglalkozó szerzőknek, íróknak. Erről az új generációról nem tudjuk azt elmondani, hogy végső soron Kodolányinak, Herczeg Ferencnek, Gárdonyi Gézának, vagy a többi nagy névnek, Passuth Lászlónak a nyomdokaiba lépett, sőt, talán az a jó, hogy a korszellemet követve valami mást próbált meg kihozni saját magából. Volt egy elég hosszú, egy elég széles űr, Kodolányitól vagy Herczeg Ferenctől egészen mostanáig. Körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőtt újra történelmi regényeket kezdtek el írni bizonyos regényírók és szerzők. Arra gondoltunk, hogy ennek a műfajnak igazság szerint meg kellene adni a megfelelő elismerést, elismertséget. Mivel úgy éreztük, hogy picit mostoha gyerek volt az irodalmi kereteken belül, arra gondoltunk, hogyha társaságba tömörítjük az ezzel foglalkozó írókat, szerzőket, akkor nagy valószínűség szerint előbbre tudunk jutni. És ez is az egyik célunk. Három alapvető célt tűztünk magunk elé.

Az egyik, ami teljesen egyértelmű, hogy szeretnénk népszerűsíteni a történelmi regény műfaját és annak művelőit. A másik pedig az, hogy szeretnénk egységbe tömöríteni és ezáltal támogatni a műfajban tevékenykedő írókat. Akár promócióval, akár utazási, publikálási, kutatási támogatással, lehetőségekkel megpróbáljuk a munkájukat segíteni. A harmadik egyfajta érdekképviselet, az irodalmi életen belül, valamint egyéb területen. Ezt mindig megkérdezik, mint jelent az egyéb terület, amire mindig azt válaszolom, hogy annyira frissek vagyunk még, hogy ezt az élet hozza magával, hogy miben tudunk támogatást nyújtani.

Erről lenne szó végső soron, ezért alakult meg ez a társaság.

 

A célokkal kapcsolatban nekem is van kérdésem. Az első cél, hogy népszerűsítsék a történelmi regény műfaját, annak művelőit. Ezt hogyan képzelik a gyakorlatban megvalósítani?

 

Ezt a gyakorlatban úgy szeretnénk megvalósítani, hogy a korábbinál lényegesen több nívós, színvonalas, tudományos alapokra épülő történelmi regény jelenjen meg. Ha egy író, elkötelezi megát a történelmi regényírás műfaja mellett, akkor megpróbáljuk abba az irányba segíteni, hogy az ne csak az íróasztal fiók számára készüljön el, hanem megfelelő határidőn belül az olvasóközönség elé is tárjuk. Ebben próbálunk meg neki valamilyen támogatást nyújtani, akár anyagi, akár jogi, vagy szerkesztésbeli, vagy kiadóbeli támogatást. Olyan kiadót keresünk a számára, amely felvállalja azt, hogy az ő írását megjelenteti – és így próbáljuk segíteni, hogy egyáltalán tudomást szerezzen róla az olvasóközönség. Nagyon sokan vannak és különböző stílusokban írnak, írunk, és annyi a téma, a magyar történelemben, hogy gyakorlatilag kifogyhatatlan, és ha tízszer ennyi író dolgozna Magyarországon, annak a munkája is eladható lenne – amennyiben nívós és színvonalas.

 

Gyakorlatilag ha valaki ír egy történelmi regényt, és elküldi az Egyesületnek, akkor ott valaki megnézi, véleményezi. Lesz erre Önöknek idejük?

 

Szerintem ez is az egyik cél, hogy a kezdő íróknak véleményezzük a kezdő munkáit. Abba az irányba orientáljuk őket, hogy foglalkozzon vele tovább, vagy éppen – hiszen ez is hozzá tartozik, és lehet hogy éppen ezzel segítünk a kezdő szerzőnek -  azt mondjuk, hogy nézd kolléga, nem biztos, hogy neked ezzel kellene foglalkoznod, mert vagy a szemléleted, vagy a tollad olyan, ami arra predesztinál, hogy ne tedd, inkább foglalkozzál mással. De ha olyat tapasztalunk, látunk, hogy érdemes a támogatásra, sőt, egészen újat képes nyújtani, akár a TRT-nek, akár az olvasóközönségnek, és elsősorban nyilván ez utóbbira gondolok, akkor minden további nélkül támogatjuk. Talán nem árulok el hadititkok, hogy ha elmondom, jó néhány olyan tagunk van már most, akinek több könyve megjelent ebben a műfajban is, és akinek talán lesz rá kapacitása, vagy társadalmi munkában felvállalja, a kezdő szerzők kéziratainak átböngészését, tanulmányozását. Így segítve őket abban, hogy el tudjanak indulni később a pályán.

 

Elképzelhető, hogy ebből később kinőhet egy írói műhelyszerűség?

 

Természetesen. Ez is egy célunk, hogy egy olyanfajta műhely alakuljon ki ebből, ahol valóban nívós, színvonalas történelmi regények alakulnak ki és jönnek létre, de itt rögtön meg is jegyezném, hogy van egy feltételünk, illetőleg négy feltétele van a tagságnak és a munkának.

A szerzőnek, írónak a publikációit jellemezze a tudományos hitelességre való törekvés. Itt senki sem kerülheti el a tudományos jellegű kutatómunkát, hiszen más egy fikció, egy sci-fi, és más egy történelmi regény. Erre próbáljuk meg a szerzőket irányítani, ebbe az irányba próbáljuk meg őket támogatni, hogy a tudományos hitelességre való törekvésről ne mondjanak le. Attól függetlenül, hogy egyszerre szórakoztatni és kikapcsolni akarnak a regényeikkel. De legyen benne olyan hiteles történelmi ismeretanyag, amitől azt lehet mondani egy történelmi regényre, hogy igen, az valóban magyar témájú történelmi regény. Amellett, hogy szépirodalmi teljesítménykén is értékelhető legyen az adott mű, ez szintén egy alapvető kritérium. Akarja a szerző a munkájával a történelmet és a történelmi irodalmat népszerűsíteni. Itt nem csak a magyar történelemről van szó, hanem a világtörténelemről is, de természetesen kiemelt helyet kapnak azok az írók, szerzők, akik kifejezetten a magyar történelemmel foglalkoznak. Hiszen ha visszagondolunk az elmúlt harminc vagy negyven évre, magyar történelmi regények, visszaszámolva tíz évvel ezelőttig, alig-alig jelentek meg. Talán Passuth László könyveit nyomták utoljára az utolsó egy-két évtizedben még, de alig jelentek meg történelmi művek.   

 

Az egyik cél az, hogy az írókat kutatási támogatással kívánják segíteni. Ezen gyakorlatilag azt kell érteni, hogy ha valaki akar írni egy regényt, de nincs annyi ideje, vagy nem jut el bizonyos helyekre, hogy például megnézzen egy helyszínt, akkor esetleg ebben tud segíteni az Egyesület?

 

Az Egyesület ebben mindenképpen segíteni szeretne, és segíteni is kíván. Ugye milyen probléma merülhet fel egy szerzőnél? Elsősorban anyagi, mert mindig az a legsúlyosabb. Valahova el kell jutni. Tegyük fel, hogy valaki ír egy történelmi regényt mondjuk a kalandozások koráról, akkor annak célszerű elmennie mondjuk a Duna völgyébe. Nem haszontalan, ha végiglátogatja a völgyet mondjuk Győrtől Ennsburgig, ahol valamikor a nyugati határaink húzódtak. Ott megnézi a különböző apátságokat, amik már akkor is léteztek, megnézi a helyszíneket, megnézi a korabeli csatatereket, megnézi a múzeumokat, ahol belépődíjakat kell fizetni, de az autó, amivel elmegy, abba üzemanyag kell, megnézi a különböző magyar levéltárakat, ahol esetleg erről a korról információkat tud szerezni, és ehhez próbálunk meg neki anyagi segítséget nyújtani akkor, amikor a TRT olyan szinten áll, hogy ezt megteheti. Éppen ezért szponzorokat szeretnénk magunknak gyűjteni.

 

Ez tisztán pénzkérdés, amit gondolom nem a tagdíjakból kívánnak fedezni. Nekiállnak pályázatokat írni és szponzorokat keresni? Ön szerint erre van esély?  

 

Természetesen. Esély van, arról nem szabad lemondani. Nagyon bízunk benne, hogy lesz rá esély, és lesz olyan szponzor is, aki kifejezetten a szívügyének tekinti a történelmi irodalmat, szépirodalmat és megfelelő összeggel tud segíteni. De ugyanakkor arra is számítunk, hogy mivel egyesületként működünk, az adó 1 százalékának a felajánlására is megfelelő lehetőséget biztosítunk, illetőleg azok a szerzők, akiknek az egyesületben tevékenykednek, évente ötezer forintot fizetnek be tagsági díjként. Emellett lesznek majd pártoló tagjaink, és nem csak szerzők lehetnek tagok nálunk, hanem például kiadók. Akik vállalják azt, hogy a történelmi regényírás műfaját népszerűsítik, és olyan nívós, színvonalas könyveket, regényeket dobnak piaca, amik révén tagságot nyerhetnek tálunk.

 

 

Rendes tagságot akkor író és kiadó szerezhet, más nem?

 

Az írók úgy szerezhetnek tagságot, ha már publikáltak történelmi regényt, az, hogy mennyit, abba most még ne menjünk bele, mert megmondom őszintén, ez még nem teljesen kiforrott, de ebben a műfajban tevékenykedjen az író és már publikációja jelenjen meg, olyan, ami megüti a színvonalat. Illetőleg olyan kiadó, aki már adott ki, vagy pedig bevállalja, hogy nívós történelmi regényt ad ki. Ugye valamit fel kell mutatni.

Ezen kívül van a pártoló tagság. Azt gondoljuk, azt tervezzük a vezetőséggel, hogy aki jelentkezik, akár szerző, akár kiadó tagnak, először egy létrán kell végigmennie, ami gyakorlatilag két fokozatú, egyik a pártoló tagság, a másik pedig a tagság. Szükségesnek tartjuk egy bizonyos időszakig, amit majd eldöntünk, hogy mennyi legyen az. Én úgy gondolom egy év a pártoló tagság, és utána kapná meg, megfelelő döntés esetén a rendes tagságot.

 

Szimpatikus elképzelésnek tartom a Gárdonyi Géza emlékplakett tervét. Hogy haladnak a megvalósítással?

 

Ez rendkívül nehéz.  Ehhez nem csak elhatározás kell, hanem kell hozzá egy művész, aki létrehozza, aki a plakettet elkészíti. Ez még nagyon képlékeny a mi oldalunkról is. Évente egyszer ítélnénk oda annak az írónak, szerzőnek, aki abban az évben a legnagyobb érdeklődéssel fogadták a történelmi tárgyú regényét.

 

A legnagyobb érdeklődéssel? Ez eladott példányszámot jelent vagy…

 

Sokat gondolkodtunk ezen, hogy milyen kritériumokat támasszunk. A legtöbb történelmi regényét adják el annak a bizonyos szerzőnek? Vagy a legnívósabb történelmi regényt alkotta meg abban az évben? Ezt ki dönti el? Számszerűen könnyű eldönteni, mennyit vásároltak az adott könyvből. Nem biztos, hogy én vagy xyz a vezetésből el tudja dönteni, hogy az valóban nívós történelmi, és olyan, ami a többinél jobb. Hiszen ahányan vagyunk, annyiféle szemüvegen keresztül látunk, olvasunk, annyi fejünk van, és mindenki csak a maga fejével olvas és értékel. Ha én azt mondom egy történelmi regényre, hogy az igazán frankón megírt, míves munka, lehet hogy a kollégám azt mondja rá, hogy ne haragudj, de nekem annyira nem tetszett. Inkább arra gondoltunk, hogy az olvasó közönség által leginkább elfogadott és megfelelő visszajelzések érkeznek ezzel kapcsolatosan, annak a személynek ítélnénk oda ezt a díjat. Ami nagy valószínűség szerint egy plakett lenne – amikor majd elkészül.

 

Több helyen ezt egészen jól megoldották egy szakmai zsűrivel. Ami független az alapítótól, ebben az esetben felkérnek mondjuk egy történészt, egy-két kritikust, üljenek le, olvassák el a megjelent regényeket és döntsenek. Utána őket lehet szidni.

 

Ezt mi is tervbe vettük, hogy autentikus személyeket kérünk fel zsűrinek, bíráló személyeknek, de nyilvánvalóan nekik előtte javaslatot kell tenni, és azt hiszem a vezetőség ezt a javaslattételt felvállalja majd.

 

A sajtóhír szerint Önt alelnökké választották az alakuló ülésen. Számított rá vagy meglepte a titkos szavazás eredménye?

 

Az az igazság, hogy engem mindenképpen meglepett, nem számítottam rá. Hiszen voltunk annyian az alakuló ülésen, hogy bárki lehetett volna alelnök, és én nem hiszem, hogy ez nagyon elismerésre méltó funkció lenne, mert nagyon sok munkával jár majd. Egy kétségtelen, mindenképpen elismerés a kollégák részéről, egy elismerés. Én már csak tisztességből sem utasítottam volna vissza ezt a jelölést, amit aztán kaptam. Megmondom őszintén, nekem nagyon esett, főleg úgy, hogy olyan kiválóságok vannak mellettem, mint Bokor Pál elnök, másik alelnök Fábián Janka kiváló írónő, valamint Marcellus Mihály, aki a római korról ír csodálatos regényeket és a titkári teendőket látja el.

 

Említette, hogy ez a tisztség sok munkával jár. Mi lesz az Ön feladata?

 

Be kell indítani az egész rendszert, hiszen két héttel ezelőtt alakultunk meg, még csak most forrja ki magát, hogy egyáltalán milyen tevékenységekkel kezdjünk. Nagy valószínűség szerint nem állhatunk le azzal, hogy a működésnek a formációit folyamatosan keressük. Egyáltalán mibe fogjunk bele. Milyen írókat vonzzunk magunk köré, illetőleg ebbe a társaságba? Semmi kritérium nincs azokon felül, amiket eddig elmondtam az előbb. Illetőleg van még egy, ami mostanában elég ritkaság a különböző társaságoknál. Abszolút politikamentességet hirdetünk, tehát teljesen mindegy, hogy az adott író mit gondol és milyen politikai beállítottságú. A munkája legyen olyan, a tevékenysége legyen olyan, ami felvállalható, amivel sok-sok szeretettel tudjuk köszönteni a Történelmiregény-írók Társaságában. Hogy ezen felül milyen munkával jár még ez… Az, hogy évente tervezünk két közgyűlést, az valószínűleg nem olyan nagy leterheltséget jelent, de azt hiszem, hogy itt a munka, amikor majd beindul ez a tevékenység, ez a bírálói tevékenység, ha beindul a különböző tagoknak, főleg a kezdőknek a kézirat elbírálási, véleményezési tevékenységünk. Itt most már azt hiszem akad egy-két kisebb-nagyobb munka ami az embernek az idejét úgy elveszi – de örömmel vállaljuk mind az öten, ahányan vagyunk a vezetőségben.

 

Az előzetes hírben szerepelt, hogy a jövőben szerveznek csoportos országjáró író-olvasó találkozót, dedikálást és egyéb rendezvényeket. Erről már lehet tudni valami konkrétumot, vagy ez is még képlékeny?

 

Konkrétumot akkor mondatnék, ha már lenne egy időpont, ahol megjelenik négy-öt-hat szerzőtársunk, írótársunk. Ez egyelőre nincs még, most zajlott le a Könyvhét, még ennek az utózöngéi foglalkoztatnak mindenkit. De egészen biztos, hogy ősszel, még a könyv szalonok megindulása előtt, vagy azokkal egyidőben sor fog kerülni az első ilyen eseményre.

 

A fővárosban vagy vidéki helyszínen?

 

A főváros Magyarországon mindennek a közepe, ez teljesen egyértelmű, ezért a főváros nem hagyható ki, nem is szeretnénk kihagyni. De nem szeretnék kihagyni a vidéki nagyvárosokat, a megyei jogú városokat, illetőleg bárhova elmegyünk, ahol fogadókészséget találunk erre, akár könyvtárba, akár kultúrházakba, ahol a TRT tagjaival az olvasók szeretnének találkozni és beszélgetni.

 

Jut eszembe, az előbb említette, hogy a TRT tagjai. Honnan lehet megtudni hogy aktuálisan ki tag, ki nem tag. Lesz az Egyesületnek honlapja?

 

Az Egyesületnek is lesz honlapja és a szerzőknek, akik a TRT-be jelenleg ténykednek, ők is rendelkeznek honlappal már, és népszerűsítjük is rajta a TRT-nek a létét. De a TRT honlapjának a megalkotása még folyamatban van, remélem nagyon hamar el is készül.

 

Köszönöm a beszélgetést.


Galgóczi Tamás - 2013. július 1.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!