Főkép

A 84. Ünnepi Könyvhét harmadik napján Lőrinczy Juditot, a frissen megjelent Ingókövek című regény szerzőjét kérdezte Szabó Dominik.

 

Az elmúlt évek folyamán jelentek meg novelláid különböző antológiákban, Londonban bemutatták egy színművedet, de én mégis azt hiszem, hogy az első regény megjelenése az igazi határkő egy írói pályán. Milyen érzés most kézbe venni az Ingóköveket?

 

Remek érzés. Én már tíz éve foglalkozom prózaírással, és ez a regény már a harmadik kéziratom, amit írtam. Nagyon boldog vagyok, hogy végre megjelenhetett, s nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy az Ad Astránál.

 

Úgy tudom, elég hosszú ideig írtad a regényt. Mesélnél kicsit erről a folyamatról?

 

2008-ban kezdtem, de ezt megelőzte egy jó fél éves anyaggyűjtés. Aztán másfél évig tartott, mire az első kézirat-változat elkészült, utána pihentettem, megint átnéztem – majd próbaolvasók következtek, az ő észrevételeik alapján szintén átesett egy javításon a kézirat. Utána megint sokáig a fiókban pihent, aztán szerencsére megalakult az Ad Astra kiadó, ahol úgy tűnt, hogy szeretnék a kéziratot. A szerkesztés is több hónapig tartott, úgyhogy ez tényleg több éves folyamat volt, mire az olvasók kézbe vehették a könyvet.

 

Hogy kerültél az Ad Astra kiadóhoz?

 

Kerestek kéziratokat, a szerkesztőt már régóta ismertem, Kleinheincz Csilla nagyon kedves barátnőm, és próbaolvasóként már olvasta a kéziratot. Nagyon tetszett neki, és többször mondta, hogy mindenképpen küldjem el: végülis vettem egy nagy levegőt, és elküldtem.

 

Meg vagy elégedve a munkájukkal – például hogy tetszik a borító?

 

Nagyon boldog vagyok, nagyon tetszik. Annak idején megkérdezték, volna-e kedvem elkészíteni a borítót, de nemet mondtam, nem mertem volna belefogni. Megkérdezték, hogy akkor gondoltam-e esetleg olyan grafikusra, akinek a munkáját szívesen látnám a borítón. Mondtam két nevet, mire Kira rögtön megtalálta az egyik grafikust, Havancsák Gyulát, aki egy olyan tíz percen belül válaszolt is, hogy vállalja.

 

Te vagy az Ad Astra kiadó első magyar szerzője, de regényeden ez mégsem érződik igazán. Például van német és szovjet nézőpont is a könyvedben, de magyar nincs. Adódik a kérdés, hogy miért nincs?

 

Ezt az ötlet így kívánta meg. Nem magyar helyszínen játszódik, nem Budapest ostroma volt a téma, magyarok Sztálingrádban nem fordultak elő, így adta magát, hogy német és orosz szereplők legyenek a könyvben. 

 

Honnan jött Sztálingrád ötlete?

 

Szerettem volna egy olyan fantasy-t írni, ami a második világháborúban játszódik, méghozzá városi fantasy-t. Adta magát az ötlet, hogy Sztálingrád legyen a helyszín, mint a világháború nagy fordulópontja.

 

Úgy gondolom, hogy háborúról, illetve a háború emberekre gyakorolt hatásáról nem egyszerű írni. Említetted, hogy sok hasonló könyvet is elolvastál közben, nem volt megterhelő ilyen sokat foglalkozni a témával?

 

De, valahol az volt. Ekkora mennyiségben, ilyen töményen olvasni ezeket a forrásokat megterhelő – és valahol a regény is emiatt tömény. Próbaolvasóktól hallottam vissza olyan észrevételeket, hogy – jó értelemben véve – még napok múltával is a hatása alatt voltak. De szerintem ezért érdemes írni: hogy hatást gyakoroljunk az olvasókra.

 

Az Ingókövek nyomtatott verziójával egyidőben jelent meg az elektronikus verzió is. Te vagy a kiadó szerettétek volna ezt jobban?

 

A kiadó, de én sem vagyok ellenére az elektronikus verziónak – valahol ez a jövő, azt hiszem.

 

Mit gondolsz egyébként az e-könyvekről?

 

Nekem is van e-könyv olvasóm. Szerintem nagyon praktikus, mindenképpen jó dolog.

 

Végezetül adódik a kérdés: legközelebb mit olvashatunk tőled, dolgozol esetleg már egy új regényen?

 

Már írom, de szerintem ez is többéves folyamat lesz. Nekem nem ez a fő foglalkozásom, de jó könyvhöz idő kell.

 

Köszönjük a beszélgetést.

 

Én köszönöm.