FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.


Könyv: Viktor Pelevin: S. N. U. F. F. Utopia
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2013. március 25.
 
Talán a science fiction műfaját a legkönnyebb filozófiai értekezésekkel megtűzdelni. Társadalomkritikákkal, pszichológiai vetületekkel, teológikus gondolatokkal, fantáziába robbanó valós teóriák továbbfűzésével. Ugyanis a tudományos fantasztikus műfajban egyszerűen semmi nem köti az író kezét (a valósághoz), így aztán szó szerint minden belefér. Viktor Olegovics Pelevin pedig az az író, aki ezeket a lehetőségeket tökéletesen ki is használja. A velejükig. Az 1962-es születésű orosz szerző regényei általában a sci-fi műfaj konvenciói mentén szerveződnek, ám Pelevin eszközként sokszor többrétegű, posztmodern szövegeket, a popkultúra elemeit, ezoterikus filozófiai eszméket használ. Röviden róla: elektromérnökként végzett, majd kreatív írást tanult, szerkesztője lett a Science and Religion című újságnak, ahol a keleti miszticizmusról szóló sorozat felelőseként tevékenykedett. Első története 1989-ben jelent meg, ettől kezdve több magazin közölte rendszeresen novelláit. 1992-ben a The Blue Lantern címre hallgató novella antológiája elnyerte az első Russian Little Booker Prize-t, s még ebben az évben megjelent első regénye is, az Omon Ré. Stílusáról a magyar wikipédia ezt írja: „minden előítélettől mentes, szatirikus, groteszk; gyakran keveri a nyelvi rétegeket, bátran használ szlenget, káromkodásokat; jellemző rá az intertextuális áthallás; a modern rockzenétől a klasszikus kínai szerzőkig sokféle kultúrkört mozgósít.” Írói filozófiája szerint az olvasónak kell megfejtenie a szöveg értelmét, ezért nem él szájbarágós didaktikával. Pelevin egy interjúban elmondta, hogy olvasmányaira Mihail Bulgakov A Mester és Margaritája volt a legnagyobb hatással, ugyanakkor nem nevez meg konkrétan senkit, aki íróként vezetné, mivel hisz abban, hogy „az egyetlen igazi orosz irodalmi tradíció olyan módon könyveket írni, amilyen utakon eddig még senki nem járt.”
 
A magyarul most megjelenő S. N. U. F. F. Utopia Pelevin 2011-es regénye, amely egy olyan posztapokaliptikus, 300 millió lakosú ukrajnai világban játszódik, ahol az emberek többsége (az orkok) szegényen, egy technológiailag visszafejlett, Slava nevű diktatórikus fővárosban él, míg keveseknek adatik meg, hogy a technológiailag fejlett, angol nyelven beszélő, a felhőkben egy antigravitációs pányván lebegő, hatalmas gömb, a 30 milliós Bizáncium (Big Byz) nevű, földtől elzárt város lakói legyenek. A történet magva egy nagy szerelmi háromszög, amelynek középpontjában egy gyönyörűséges „guminő” áll. A bizánciumiak minden évben indítanak egy kis háborút a slavaiak ellen, amely abból áll, hogy a Cirkuszban halomra gyilkolják az orkokat, s az erről készült filmfelvételek, a „sznaffok” jelentik az „emberek” mindennapos szórakozását. A regény főhőse, a bizánciumi Damilola összenőtt harci tévékamerájával, amelyet otthonról irányít, mivel ő a háborúk indításához szolgáló „videoürügyek” megszervezésének és lefilmezésének legfőbb mestere. De közben életének igazi értelme Kája, a „szúrája”, avagy guminője, aki minden hús-vér nőnél kívánatosabb. A „maximális dögségre” beállított Kája azonban nem őt szereti, hanem egy ork fiatalt… Viktor Pelevin ezúttal is különleges képzelőerővel teremt meg egy bizarr világot, amely lehetővé teszi, hogy filozófiai gondolatait újabb megvilágításban tárja az olvasó elé, s a szerelem és bosszú megható történetén keresztül tűnődjön el azon: Mi a szerelem? Mi az ember? Mi az élet? Hát mi más lehetne jobb táptalaj ezeknek a gigantikus tépelődéseknek, mint a sci-fi? Várjuk.
 
 
Film: A burok
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.
Várható bemutató: 2013. március 28.
 
2005-ben (illetve igazából már 2003-ban, az ötlet megszületésekor) J. K. Rowling nyomdokain újabb sikertörténet született meg, hogy különféle rekordokat magára pakolván a végtelenbe törjön. Stephenie Meyer ugyanis, ez a még mindig csupán 39 éves amerikai hölgy, megjelentette (8 kiadó versengése után a győztes Little, Brown and Company gondozásában) a Twilight – Alkonyat fantasy történetét, amely folytatásaival együtt (Újhold, Napfogyatkozás, Hajnalhasadás) máig több mint 100 millió példányban kelt el világszerte. A Twilight-széria után azonban 2008-ban Meyer új műfajhoz nyúlt: felnőttek számára írt sci-fi-t The Host – A burok címmel. A regény 26 héten át tanyázott a New York Times bestsellerlistáján (sokáig az első helyen), hát persze, hogy az írónő ebből is folytatásokat (trilógiát) tervez. Nem meglepő, hogy az Alkonyat-saga minden kötete a megfilmesítés sorsára jutott (lásd újra Rowling és Harry Potter), és nincsen ezzel másként A burok sem: az időeltolódás miatt egy nappal az amerikai premier előtt, március 28-án kerül a magyar mozikba a regény filmváltozata Andrew Niccol adaptációjában és rendezésében. A szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben játszódik, amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet a világűrből érkező idegenek, a Lelkek foglalják el, akik átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve „buroknak” használják. A hívatlan betolakodók a Földet paradicsommá változtatják, de persze a saját maguk számára. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t (a Vágy és vezeklésért Oscar-díjra jelölt Saoirse Ronan) váratlanul elfogja egy úgynevezett Hajtó (Diane Kruger).
 
Kétségbeesett csata után aztán Melanie testébe beleoperálnak egy nagyhírű, különc, világról világra járó Vándor nevű Lelket, akit előre figyelmeztetnek arra, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni. Ám mégis van valami, amire Vándor egyáltalán nem számít: teste korábbi lakója ugyanis nem hajlandó átadni neki az elméje fölötti uralmat. Melanie megtölti a Vándor agyát az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, ő is vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott, hogy aztán ők ketten végül szövetségesekké váljanak, és a két lélek ugyanabban a burokban vágjon neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek. A regény megfilmesítésének jogai 2009 szeptemberében keltek el, ám azok később továbbvándoroltak az Open Road Films-hez, és maga a szerző, Stephenie Meyer, valamint 3 másik producer lettek az irányító menedzsment tagjai. 2011 februárjában Andrew Niccol-t kérték fel a forgatókönyv megírására és a film megrendezésére, ám az ő helyét váratlanul egy angol tévés rendező, Susanna White foglalta el, de néhány hónappal később Niccol mégis visszatért a fedélzetre. A burok forgatása louisianai és új-mexikói helyszíneken zajlott, a kész film pedig végül PG-13-as besorolást kapott az amerikai mozikban a tartalom „érzékisége és erőszakossága miatt”. Andrew Niccol stílusa amúgy remekül illik a történethez, hiszen korábbi sci-fi-jeiben (Gattaca, Simone, Lopott idő) már sikerült létrehoznia azt az acélos színezetű-árnyalatú, steril jövő-atmoszférát, amelyet itt is alkalmazott az ellenség világképének megjelenítéséhez. A burok éppen ezért (is) ígéri Stephenie Meyer regényének hű vizuális megvalósítását, és a könyvhöz hasonló (anyagi) siker elérését.
 
 
Könyv: Andrea Hirata: A végletek szigete
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2013. március 25.
 
A végletek szigete minőségétől függetlenül irodalomtörténeti jelentőséggel bír, hiszen az első, magyar nyelven (is) megjelenő indonéz regény. No persze nem ez a primer oka annak, hogy bekerült a heti Várólistába. Sokkal inkább az, hogy maga a regény története megkapóan, finom humorral átszőve vezeti be az olvasót a távoli indonéz sziget kannibál ősöket sem nélkülöző történelmébe, melynek során megismerteti népének egzotikus szokásait és különleges hiedelmeit. Andrea Hirata, ez a fiatal indonéz író (akinek férfi létére sem nyilvános a születési éve) első könyvével, a 2005-ös A végletek szigetével (eredeti címén Laskar Pelangi, az angol kiadásban The Rainbow Troops) olyannyira berobbant a nemzetközi köztudatba, hogy máig több mint 5 millió példány kelt el belőle, 2008-ban pedig a többszörös díjnyertes indonéz rendező, Riri Riza rendezésében mozifilm is készült belőle (amely aztán 4 és fél millió hazai nézővel minden idők legnézettebb indonéz filmjeként került be a rekordok közé). Hirata szegény családban nőtt fel, az Indonéziai Egyetemről közgazdasági diplomával sétált ki, majd az Európai Unió ösztöndíjasaként szerzett mesterfokozatot először a Párizsi Egyetemen, majd az angol Sheffield Hallam Egyetemen. Dolgozott a Telkom Indonesia nevű telekommunikációs cégnél, ahonnan végül azért lépett ki, hogy az írásra fókuszálhasson. Debütáló regénye, A végletek szigete 2010-ben került nemzetközi forgalomba, a sikert követően Hirata saját könyvtárat nyitott szülővárosában. Ebben az évben már angol nyelvű írással is jelentkezett (Dry Season), regényét pedig újabb 3 kiadó (FSG, Penguin Books, Random House) 20 országba terítette szét, igazi nemzetközi sztárt faragva az indonéz fiatalemberből.
 
A végletek szigetét 2005-ben hat hónap alatt írta meg, a regény szülővárosa gyerekkori élményeiből építkezik, melyet később „a világ egyik leggazdagabb szigetén a gyerekek oktatáshoz való hozzáférésének a hiánya iróniájaként” jellemzett. A regény a már említett 5 milliós eladáson túl további 15 milliós kalózpéldány értékesítéssel „büszkélkedhet”, nem is csoda, hogy azóta 3 további folytatást kapott (Sang Pemimpi – The Dreamer, Edensor és Maryamah Karpov). A regény tehát Belitungon, a földkerekség egyik ásványi kincsekben leggazdagabb szigetén játszódik. A dúsgazdag szigetlakók világától elszakadva, az ónbánya szomszédságában mégis koldusszegény iskola küszködik a fennmaradásért, hogy a legszegényebb családok gyerekeit okíthassa. A tanuló Ikal épp kijárta a hatodik osztályt, amely nagy szó a részéről. Ő és barátai – a Rainbow Troops nevű csoport – olyan fenyegetésekkel kénytelenek szembenézni, mint a szkeptikus kormányzati tisztviselők, a kapzsi vállalatok gyarmatosítási törekvései, az egyre mélyülő szegénység, az omladozó infrastruktúra, valamint saját alacsony önértékeléseik. Ám a diákok számára mégis reményt jelent két elkötelezett pedagógus, az öreg iskolaigazgató és a fiatal tanítónő, akik hősiesen állnak helyt az elnyomó hatalmasságokkal szemben. Az olvasó egyes szám első személyben ismerkedhet meg a tehetséges szegény fiú és a titokzatos lány szerelmével, miközben találkozhat mágussal, a jó és a gonosz erőivel, s a minden akadályt leküzdeni kész tudásvággyal. És nem utolsósorban csodákkal is, amelyekről kiderül, hogy igazi csodák nincsenek, mert csak igazi erőfeszítések árán születhet siker. Andrea Hirata tehát a klasszikus történetmesélés jegyében ábrázol egy magával ragadó miliőt, amellyel nekünk is minden vágyunk megismerkedni!