FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
 

Könyv: Scott Turow: Ártatlanságra ítélve
Kiadó: Agave Könyvek
Várható megjelenés: 2013. március 7.
 
Meglepő lehet, de pontosan egy negyed évszázados könyvről van szó. Persze Scott Turow története az „idősebbek” és főleg a filmrajongók számára egyáltalán nem ismeretlen, hiszen az Ártatlanságra ítélve 1990-ben meglehetősen nagy mozisiker volt egyrészt a karakteres rendezőnek, Alan J. Pakula-nak, de talán még inkább a már akkor karrierje csúcsán feszítő Harrison Ford-nak köszönhetően. A vérbeli tárgyalótermi dráma persze nem is hangozhatna hitelesebben más szájából, mint egy praktizáló jogászéból, hiszen az 1949-es születésű Scott Frederick Turow ma is hivatásszerűen űzi a foglalkozását amellett, hogy fiktív és nonfiktív történeteket ír. Turow ma már valódi bestseller szerzőnek számít 8 regénnyel (és 2 dokumentumkönyvvel) a háta mögött, amelyeket több mint 20 nyelvre fordítottak le 25 milliót is meghaladó példányszámban. Fiktív történeteiből eddig 3 filmes adaptáció készült (az Ártatlanságra ítélve mozifilmje mellett egy tévés feldolgozás, valamint egy minisorozat). A chicagói orosz zsidó családban született Turow az Amherst College nevű liberális, művészeti magániskolában diplomázott 1970-ben irodalomból, majd utána 2 évet tanult kreatív írást a Stanford Egyetemen. 1975-ben kezdte el a Harvard jogi karát (itt írta meg One L címmel a képzésről kapott tapasztalatait), majd 1978-ban doktorált. 1986-ig dolgozott ügyészi asszisztensként, ekkor kezdődött – hivatása folytatása mellett – jogi krimiket felvonultató, díjakkal is jutalmazott írói karrierje.
 
Scott Turow regényeiben több állandó karaktert is szerepeltet, az 1987-es Ártatlanságra ítélve (Presumed Innocent) az első fiktív regénye, amely egyes szám első személyben meséli el Rozat „Rusty” Sabich történetét. Rusty helyettes főügyész egy közép-nyugati nagyvárosban. Amikor kolléganője, Carolyn Polhemus brutális gyilkosság áldozatává válik, főnökük – aki éppen ádáz kampányt folytat az újraválasztásáért – Rusty-t bízza meg a nyomozás lefolytatásával: sürgősen meg kell oldania az ügyet, ha lehet, még a választások előtt, s még mielőtt kiderülne, hogy viszonya volt az áldozattal. Az események azonban csakhamar nem várt fordulatot vesznek, amikor Rusty élete legszörnyűbb rémálmába csöppenve a vádlottak padján találja magát. De vajon ki ölte meg valójában Carolyn Polhemus-t? Scott Turow az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőjében kibontakozó, feszült tárgyalótermi drámája az ambícióról, a megszállottságról, a képmutatásról, valamint az ember eredendő gyengeségeiről és legsötétebb titkairól rántja le a leplet. A regény főbb szereplői Turow későbbi regényeiben is feltűnnek, amelyek mind a kitalált, középnyugati Kindle Megyében játszódnak. Az Ártatlanságra ítélve közvetlen folytatása 2010 májusában jelent meg Amerikában Innocent címmel, melyben folytatódik Rusty Sabich és a nyomozást vezető Tommy Molto feszült viszonya. De először lássuk Turow írói karrierjének első krimijét!
 
 
Zene: Dido: Girl Who Got Away
Kiadó: Sony Music / RCA Records
Várható megjelenés: 2013. március 4.
 
Öt év szünet nagyon sok - főleg a zeneiparban. Öt teljes év kihagyás akár már azt is eredményezheti, hogy az előadó soha többé nem tud visszakapaszkodni (régi) sikerei magasságába. Ám ha például ezt az énekesnőt Dido-nak hívják, aki mindig 4-5 évente jön elő új nagylemezzel, azonnal fel is lélegezhetünk! Ugyanis az 1971-es születésű Dido Florian Cloud de Bounevialle O`Malley Armstrong minden idők kereskedelmileg egyik legsikeresebb brit dalszerző-énekesnője. 1999-ben robbant be a nemzetközi élvonalba No Angel című debütáló albumával, amelyből több mint 21 millió fogyott el világszerte, és számos díjat is nyert vele (MTV Europe Music Award, két NRJ Award, két Brit Award a legjobb brit előadó és a legjobb album kategóriákban). Hosszú szünet után 2003-ban folytatódott a sikerkarrier a Life for Rent című koronggal, s mindkét album felkerült a brit toplista történelmének legtöbb példányszámban fogyott lemezei közé. A harmadik albumra már öt évet kellett várni: a kritikai sikerekkel övezett Safe Trip Home 2008-ban jelent meg, s mivel azóta újabb öt esztendő telt el, éppen ideje volt Dido-nak előrukkolnia negyedik nagylemezével, a március 4-én megjelenő Girl Who Got Away-jel. A Sony Music / RCA Records gondozásában készült album első dala, a „Let Us Move On” 2012. december 17-én hangzott (f)el először, a „No Freedom” premierje pedig idén január 13-án volt a BBC Rádió 2-es csatornáján.
 
Dido az új lemezen újra együtt dolgozott bátyjával, Rollo Armstrong-gal, akinek nevéhez az album jelentős részének produceri munkálatai fűződnek. Szintén együttműködött Brian Eno-val, Jeff Bhasker-rel, Rick Nowels-szel és Greg Kurstin-nel, hogy elkészítsenek egy 11 dalt tartalmazó korongot, tele a legkiválóbb lélekfeltáró, saját maga által írt elektro-pop dalokkal. A Girl Who Got Away középpontjában egy erőteljes szándék kinyilatkoztatása áll a „Go Dreaming” euforikus lendületétől az „End of Night” éles mondanivalóján át a szerelemittas „Sitting On The Roof Of The World” című dalig és a „Blackbird” finoman hervadó szerzeményéig. A lemez címadó dala „úgy érzem, az utóbbi néhány évemet foglalja össze: kicsit visszavonulni, és átélni a családalapítással járó kalandokat; készíteni egy olyan albumot, amelyre büszke vagyok. Most pedig alig várom, hogy mindenki meghallgassa!” – árulta el Dido. A Girl Who Got Away felvételei Londonban és Kaliforniában készültek, sőt, néhány anyagot maga az énekesnő rögzített saját hotelszobájában egy szintetizátor és egy mikrofon segédletével. Úgy is jellemezte összességében az albumot, mint egy „nagy, vicces, elektronikus szertelenség”. A promóció felvezetéseként 2012. decemberében régebbi dalaiból és az új nagylemez néhány szerzeményéből élő koncertet adott az Abbey Road-on, hogy innentől beinduljon a gépezet: előadta a „No Freedom”-ot és a „White Flag”-et a Jimmy Kimmel Live!-ban, rádió showműsorokban szerepelt, hogy aztán 2013. március 4-én végre megjelenjen ez a szívhez szóló, megindító és az élet apró örömeit átadó, igazi Dido-lemez, amely egyszerre modern és időtlen. De nehéz lesz utána újabb 5 évet várnunk…
 
 
Könyv: José Rodrigues dos Santos: A végső titok
Kiadó: Kossuth Kiadó
Várható megjelenés: 2013. március 4.
 
„Egy regény, amely finoman, de teljesen átalakítja a valóságról szőtt képünket, és viták táptalajául szolgál” – írja a portugál nyelvű Sol José Rodrigues dos Santos legújabb regényéről. Botránykönyv az Újszövetségről és Jézusról? Úgy legyen! Tudjuk már jól, hogy dos Santos nem az a fickó, aki megijedne a saját vagy mások (fenyegető) árnyékától. A 48 éves, Mozambikban született portugál író, újságíró és egyetemi tanár munkásságában olyan nyomvonalat követ, amely mindig új vizekre taszítja őt. Hiszen, ahogyan saját szavaival fogalmaz: „Szabadnak lenni az írói lét központi kérdése.” A 632-es kódex című regényével Kolumbusz Kristóf származásával kapcsolatban kavart indulatokat, az Isten haragjában pedig az iszlám univerzumát és a Korán szövegeinek világát állítja a vitatható középpontba – hogy csak a két legutóbbi könyvét említsük. Nem csoda, hogy regényeit közel 20 nyelven forgalmazzák. A 2011-es A végső titok (O Último Segredo) a kilencedik megjelent munkája, amely Dan Brown-féle örökségként a katolikus vallás dogmáit, bibliai alapjait ássa körül. Azonban – ahogyan azt José Rodrigues dos Santos-tól megszokhattuk – most sem a levegőbe beszél! Regénye teljes mértékig hiteles adatokon, kutatásokon és idézeteken alapul, minden mondata valóban dokumentált tényeken nyugszik. A végső titokban szereplő történelmi információk azonban a kezei között új életre kelnek, más megvilágításba helyeznek számos bibliai tényt és történetet. Dos Santos kutatásai során elutazott az izraeli Szentföldre, végiglátogatta azokat a helyeket, ahol Jézus élt és meghalt, valamint a regény cselekményének színhelyeit (Dublin, Plovdiv, Róma) is pontosan feltérképezte.
 
A történet szerint Patricia Escalona, egy spanyol paleográfus az egyik legrégebbi fennmaradt bibliai kéziratot, a Codex Vaticanus-t tanulmányozza, amikor gyilkosság áldozata lesz. A nyomozást vezető olasz rendőrfelügyelő, Valentina Ferro a híres portugál történészhez és kriptográfushoz, Tomás Noronha-hoz fordul segítségért, aki éppen Rómában vesz részt egy régészeti kutatáson. Ferro megmutatja Noronha-nak azt a furcsa rejtvényt, amelyet a gyilkos hagyott hátra a Vatikáni Könyvtárban az áldozat testén, ám csakhamar újabb két gyilkosság történik hasonló rejtélyes nyomokkal. Az igazság felé vezető úton Tomás és Valentina egy igazi bibliai rejtvény kellős közepén találják magukat, amely egészen a Szentföldig vezeti őket, hogy szembesülhessenek az Újszövetség utolsó titkával: Jézus Krisztus valódi kilétével. José Rodrigues dos Santos regényében felteszi a nagy kérdést: vajon mit szólna maga Jézus Krisztus, ha látná, milyen vallás épült az alakja köré? És vajon az egyház hogyan fogadná a visszatérését? Valóban azt tanította-e a tanítványainak, amit ma róla tanítanak? Ki volt ő egyáltalán? A végső titok „fikció és valóság magával ragadó keveréke, amely az első 300 oldalon gyakorlatilag lebontja a keresztény teológia egészét, hogy a Biblia legfanatikusabb katolikus kétségeit hagyja maga után” (Diário de Notícias, Portugália). Dos Santos egészen odáig merészkedik, hogy blaszfémikus módon elírási hibák, szándékos félreértelmezések és céltudatos csalások gyűjteményeként mutassa meg a katolikus vallás szentkönyvét, a Bibliát. Hogy aztán az olvasó egészében, vagy egyáltalán bármilyen minimális részében hisz-e neki, az úgyis kulturális neveltetésünk függvénye, mindenesetre hogy rettentően várós regény, azt nehezen lehetne tagadni.