FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.


Könyv: Joanne Harris: Csokoládés barack
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. december 7.
 
Van, amire szó szerint születni kell. Így tett például a (filmváltozatnak is köszönhetően) hihetetlen népszerűségűvé vált Csokoládé című regény szerzőnője, a félig brit, félig francia származású Joanne Harris, aki 1964-ben nagyszülei édességboltjában látta meg az illatos-zamatos, csokoládészínben fürdő napvilágot. Az 1999-es könyvsiker történetét 2007-ben Csokoládécipő címmel (The Lollipop Shoes) folytatás követte, hogy aztán 2012-ben trilógiává bővüljön Vianne Rocher életútja. A Csokoládés barack (Peaches for Monsieur le Curé) a Sunday Times véleménye szerint ismét „illatokban és ízekben gazdag, lebilincselő szerelmi történet, amely egy elragadó világba kalauzolja az olvasót.” De honnan is jött igazából ez a különleges hölgy, aki 1999-es berobbanásával szinte alműfajt teremtett? (Azóta egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző ízlelőbimbókra ható, édes-keserű szájízű történetek.) Nos, Joanne Harrisnek nem kellett a szomszédba mennie tehetségért, hiszen szülei mindketten modern nyelveket és irodalmat tanítottak a helyi, barnsley-i gimnáziumban. Anyanyelve végül a francia lett – yorkshire-i családrésze nem beszélt franciául, bretoni családrésze pedig nem beszélt angolul. Abban viszont hasonlóak voltak, hogy mindkét ág történelme meglehetősen zűrzavaros múltat őrzött, ahol tradicionálisan erősek voltak az asszonyi szerepek, a konyhakertészkedés, a történetmesélés, a folklór és a sütés művészete.
 
Ilyen pedigrével pedig már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy az ifjú Joanne a Grimm-mesék hatása nyomán írogatni kezdjen. Ezidáig 17 könyve jelent meg, amelyek közül számos magyar nyelven is kiadásra került (Aludj kislány, Bársony és keserű mandula, Kékszeműfiú, Ötnegyed narancs, Partvidékiek, Rúnajelek, Szederbor, Szent bolondok, Urak és játékosok), s amelyek számos oldalát megmutatták már Harris mesélő- és beleérző képességének. A Csokoládés barack az előző két csoki-sztorihoz illően folytatja Vianne Rocher történetét, akit ezúttal egy másvilágról érkező levél egy dél-franciaországi kisvárosba vezet, ahol nyolc évvel ezelőtt csokoládéboltot nyitott. Amit most ott talál, minden képzeletét felülmúlja: fekete fátylas nők, fűszerek illata, borsmenta tea és a Saint-Jerome templom karcsú, csontszínű tornya, egy ezüst félholddal a tetején. Azonban nemcsak az észak-afrikai bevándorlók hoztak nagy változásokat a kis közösség életébe, hanem Reynaud atya, Vianne hajdani riválisa is kegyvesztett lett, s veszélyben lévő életét úgy tűnik, csak maga Vianne képes megmenteni. A Csokoládés barack „csodálatos keveréke az érzéki látványnak, hangoknak és illatoknak, melyeket a szerző olyan finoman ír le” – mondja a könyvről a Glamour, míg a Literary Review véleménye szerint a regény „szavai elragadóak, a varázslat természetes és magától értetődő, hiszen a varázslat vagy a vallás nem más, mint az emberi lélek megértésének képessége”. Úgy hiszem, érdemes lesz újra elmerülni Joanne Harris íz(lés)világában.
 
 
Zene: Kesha: Warrior
Kiadó: Sony Music/Kemosabe/RCA Records
Várható megjelenés: 2012. december 3.
 
Ke$ha, az „S” betű dollárjellel írva. A celebszleng globális szupersztárnak minősíti ezt az 1987-es születésű amerikai énekes-rapper-dalszerző hölgyet, aki – egyedülálló anyja után – a Kesha Rose Sebert névre hallgat. 2005-ben, 18 évesen írta alá első szerződését, és sokáig háttérénekesként működött, miközben több előadónak is írt dalokat. A nagy áttörés Flo Rida 2009-es slágerével, a „Right Round”-dal következett be, s egy évre rá debütálhatott végre saját albumával, az Animal cíművel (valamint később a Cannibal EP-jével). Stílusára rengeteg műfaj és előadó volt hatással, mindenesetre elsősorban az 1980-as évek zenéiből merít (Madonna, Queen, Beck), és a country, pop-rock és elektronikus zenével való kísérletezgetések után végül az utóbbinál maradt. A beszédes raptechnika, a jódlizás és a túlzott auto-tune hangzás vált a védjegyévé, melyekhez remekül passzol énektehetsége. Az Animal végül több mint 2 és fél millió példányban kelt el világszerte, Ke$ha 2010-ben hazavihette a legjobb új előadónak járó MTV EMA-díjat, mindemellett pedig 2 American Music Award-ra, 3 MTV VMA Award-ra és 6 Billboard Award-ra is jelölték. Az album 15 országban ért el arany, platina és multiplatina státuszt.
 
Ke$ha következő nagylemezére majdnem 3 évet kellett várni, a Warrior december 3-án kerül a boltokba a Sony Music/Kemosabe/RCA Records gondozásában. A rajta lévő dalok (normál kiadásként 12, deluxe megjelenésként 16) 2011-ben és 2012-ben születtek az énekesnő „spirituális utazása” közben, amelyek dance-pop, electropop és elektronikus rock stílusokban szólalnak meg. A Warrior jóval személyesebb, mint az Animal és a Cannibal voltak, a partizás és bulizás helyett ezúttal a „varázslat” témakörében. Az album első kislemezdala, a „Die Young” szeptember 25-én mutatkozott be a rádiókban, valamint a digitális zeneáruházaknál is ekkortól elérhető. A korong executive produceri munkálatait a Kemosabe Records vezetője, Dr. Luke látta el, s a Ke$ha által írt dalok mellett olyan nótákat vonultat fel, amelyek will.i.am, Max Martin, Benny Blanco, Cirkut, Bonnie McKee, Wayne Coyne, Iggy Pop, Patrick Carney, Ben Folds, Greg Kurstin, Kojak, Ammo és Billboard nevéhez fűződnek. A Warrior-ról az énekesnő maga így nyilatkozott: „Nagyon izgatott vagyok, hogy végre megoszthatom a Warrior-t a fantasztikus rajongóimmal! Már egy éve dolgozom ezen az új albumon, és közben a példaképeimmel működhettem együtt. Hosszú és intenzív folyamat áll mögöttem; remélem, hogy a lemeznek köszönhetően a rajongóim egy még nyersebb és természetesebb oldalamat is megismerik majd.” Hát persze, hogy így lesz!
 
 
Könyv: Dustin Thomason: 12.21
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. december 5.
 
Aki nem tudja, mi „várható” idén december 21-én, az valószínűleg teljesen el van vágva a civilizációs információforrásoktól. Merthogy jó ideje már a csapból is a maják folynak, meg az ő sokféleképpen értelmezhető naptártechnológiájuk. Amely 2012. december 21-ére világvégét jósol. Nem kívánok belemenni a polémiába, hogy akkor most sürgősen kezdjünk neki a búcsúzkodásnak, vagy vessük máglyára a pusztulásban hívőket, mindenesetre e heti harmadik választásom éppen egy témába vágó könyvmegjelenésre esett. Az amerikai író és televíziós producer Dustin Thomason meglehetősen erős referenciával bír: Ian Caldwell társszerzőjeként a 2004-es Négyszögeléssel (The Rule of Four) 6 hónap erejéig(!) a New York Times bestsellerlistájának csúcsára jutott, több mint 25 nyelvre fordították le, hogy 4 millió példányt is meghaladó nagyságrendben keljen el belőle, s ezzel az évtized legtöbbet eladott debütáló regénye legyen. Thomason tudományos kurzusokra építő gimnáziumban végzett, mielőtt antropológiából diplomázott a Harvard Egyetemen, hogy aztán megszerezze az MD és MBA fokozatokat is a Columbia Egyetemen.
 
Dustin Thomason második regényét már egyedül jegyzi, a 12.21 idén augusztusban jelent meg Amerikában, szintén meghódította a New York Times és a nemzetközi bestsellerlistákat, s nem maradt el a több mint húsz nyelvre történő lefordítása sem. Témája a címből következően természetesen a 2012-re jövendölt világvége: Közép-Amerika erdeiben egy kincsvadász felbecsülhetetlen értékű képes kódexre bukkan, amely évszázadokat vészelt át egy ősi maja város romjai között. Az Egyesült Államokba csempészi, ám ezzel egy ősi, halálos titkot is átjuttat a határon. 2012 decemberének első hetében a kódex Chel Manu, a Getty Múzeum antik műkincsekkel foglalkozó kurátorának, az ősi maja feliratok világhírű szakértőjének a kezébe kerül. A nőnek döntenie kell: kötelessége szerint értesítse a hatóságokat, vagy kihasználja az életben csak egyszer adódó lehetőséget, hogy maga fordíthassa le a kódex szövegét, az emberiség számára ugyanis a megjövendölt pusztulással szemben az az egyedüli remény, ha a kódexet sikerül megfejteni. Dustin Thomason regénye azért felcsigázó olvasnivaló, mert a maja jóslat közeledtével még a nem hívők is hinni szeretnék, hogy a hasonló fenyegetések ellen létezik megoldás, csak elő kell ásni őket – akár szó szerinti, akár átvitt értelemben.