Főkép

2012. július 19-én Budapesten adott közönségtalálkozót Catherynne M. Valente fantasyszerző annak apropóján, hogy az év első felében jelent meg az Ad Astra kiadónál Marija Morevna és a Halhatatlan című regénye. Az írónőt munkásságáról és erről regényről egyaránt kérdeztük.
 
ekultura.hu: Első ízben jár Magyarországon. Hogyan jött az ötlet, hogy meglátogassa országunkat, és hogy érzi magát itt?
Catherynne M. Valente: Nagyon tetszik. Az ötlet néhány hónapja fogalmazódott meg. Barátnőm, Theodora Goss kiváló író. Budapesten született, és ő hívott meg, hogy jöjjek el vele a nagyanyja lakásába, akár írni. Azonnal igent mondtam, egy cseppet sem haboztam: igen, megyek Budapestre. Most már két hete itt vagyunk, írunk és mindenfélét csinálunk, járjuk a várost. Hihetetlenül tetszik itt, az építészet elképesztő. Megállok egy épületnél, ami a legszebb, amit valaha láttam, aztán a következő is a valaha látott legszebb épület. A koszt kiváló, mindenki barátságos. Imádok itt lenni, csodálatos ez a hely.
 
ekultura.hu: A munkáira nagy hatással van a kelet-európai – leginkább orosz – mitológia. Családi háttere részben megmagyarázza ezt. Kérem, mondjon pár szót „orosz kapcsolatairól”!
Catherynne M. Valente: A férjem orosz, de a gyökereim régebbiek. Mostohaanyám is orosz, pontosabban orosz-amerikai, a nagyanyja települt át. Mindig volt szerepe a gyerekkoromban az orosz kultúrának, aztán megismerkedtem Dmitrijjel. A szülei pár évig velünk éltek. Tehát nemcsak olyan emberhez mentem férjhez, aki 11 éves koráig a korábbi Szovjetunióban élt, hanem elmerültem az orosz-amerikai kultúrában is, amely valamelyest eltér az orosztól. A férjem szüleivel éltünk, ők nagyon szerettek mesélni a régi hazáról és az ott maradt családról. Évekig hallgattam a történeteiket, mesteri mesélők. Az orosz kultúra mindennapjaim része lett, de hatással volt a lelki életemre is, megtanultam orosz módra főzni, oroszul beszélni: része lett életem szövetének.
 
ekultura.hu: Meséltek Önnek orosz népmeséket gyerekkorában?
Catherynne M. Valente: Gyerekkoromban meséltek nekem Baba Jaga-meséket. De azon kívül nem sokat. A mostohaanyám csak ezeket mesélte el. A férjem azonban tündérmeséket gyűjt a világ minden tájáról, amiket lefordít nekem oroszról angolra, így meghallgathatom a gyűjteménye darabjait. De vannak neki csecsen és ukrán tündérmeséi is és mesék más országokból. Büszke ukrán származására. Ő mesélte el nekem Marija Morevna és Koscsej, a Halhatatlan történetét, korábban sosem hallottam. Ez volt a könyv első csírája, azt mondtam neki, írok erről egy könyvet, figyeld csak meg!
 

 

ekultura.hu: Számos díjat nyertek a művei. Inspirálják ezek? Gondol a díjakra, amikor ír?
Catherynne M. Valente: Természetesen inspirálnak. Arra ösztönöznek, hogy továbbra is olyan szinten írjak, hogy szívesen adjanak nekem díjakat, de egyébként nem nagyon gondolok rájuk írás közben. Egy díj azt jelenti nekem, hogy valószínűleg el tudom adni a következő könyvemet is, el tudom mondani a következő történetet. Minden egyes díj egy újabb mese. Abban az értelemben fontosak számomra a díjak, hogy még sok elmondandó történetem van, de nem azért írok könyveket, hogy díjakat nyerjek. A lényeg, hogy azért írj meg egy könyvet, mert fontos neked és szeretnéd, hogy mások elolvassák.
 
ekultura.hu: Az első magyarul megjelent könyve a Marija Morevna és a Halhatatlan. Elégedett az Ad Astra döntésével? Ha nem, melyiket választotta volna?
Catherynne M. Valente: Elégedett vagyok az Ad Astra kiadóval. Nagyon kedvesek voltak és folyamatosan kapcsolatban voltak velem. Néha úgy jelenik meg egy-egy újabb kiadás, hogy még csak nem is hallottam a kiadóról. Fogalmam sincs, kik azok. Csilla (Kleinheincz Csilla) volt a fordító is, és a hónapok során végig szoros kapcsolatban volt velem. A magyar kiadáshoz előszót is írtam, ezt korábban egy másik kiadó sem kérte tőlem. Fantasztikusak voltak, és gyönyörű borítót választottak. Nagyon örülök, hogy megjelenhettem magyarul is.
 
ekultura.hu: A regény angol címe Deathless (Halhatatlan), de a főszereplő nem Koscsej, a Halhatatlan, hanem Marija Morevna. Miért választotta ezt a címet?
Catherynne M. Valente: Érdekes, hogy ezt kérdezi, mert az amerikai szerkesztőm épp azt mondta, hogy meg kellene változtatnom a címet. Nem érezte, hogy nem a regény főszereplőre utal a kifejezés. A „halhatatlan” a regényben sokkal többet jelent, mint pusztán Koscsejt, a Halhatatlant. Utal a halhatatlan mesékre és arra, milyen egy tündérmesében élni. Újra meg újra átéled az egyszer már megtörtént eseményeket. Sok különböző jelentésrétege van a szónak. Tényleg próbáltam másik címet találni, volt egy harminc címből álló listám, de egyik sem felelt meg, nem volt annyira gazdag jelentésük, mint a Deathlessnek.
 

 
ekultura.hu: Marija Morevna erős női karakter. Ön is erős nő. Feministának tartja magát? Ha igen, mit jelent Önnek a feminizmus?
Catherynne M. Valente: Egyértelműen feministának tartom magam. A feminizmus számomra azt jelenti, hogy a nők is emberi lények, egyenlőek a férfiakkal és ugyanúgy kell bánni velük. Ennek elismertetéséért küzdenek a világ sok táján, keleten és nyugaton egyaránt. Ez most is zajlik. Úgy vélem, egy nőt is meg kell illessen minden jog, nem szabad különbséget tenni aközött, hogy kell viselkednie férfinak és nőnek. Ezt a nézetet saját hazámban is támadják. Számomra nagyon fontos. Persze nem tehetek sokat, én csak egyetlen ember vagyok. Azt viszont megtehetem, hogy fiatal és idősebb nőknek mesélek olyan nőkről, akiket nem kezelnek másodrangúként, és a céljuk nem csak az, hogy férjhez menjenek, képesek megválasztani a saját sorsukat. Ezzel járulok hozzá a küzdelemhez.
 
ekultura.hu: Intenzíven használja az internetet: van weboldala, Twitter- és Facebook-fiókra, blogja, stb. Gondolja, hogy ez fontos egy írónál?
Catherynne M. Valente: Nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges lenne, vannak írók, akik nem élnek ezzel. 2000 óta vezetek blogot, régebben, mint hogy írni kezdtem volna. Az énképem része, ahogy feldolgozom a saját életemet. Mindig írok arról, mi történik velem. Azt hiszem, ez sokat segíthet az íróknak. Ha szívesen csinálod, ha szórakoztat, csak segítségedre lehet. Ha nem élvezed, és egy idő után már csak a könyveidet linkeled be Twitteren, nem ér semmit. Ha az ember nincs fenn az interneten, az hátráltathatja az írói karriert. Valójában felbecsülhetetlen értéke van annak, hogy kapcsolatban tudunk lenni az olvasókkal. Amikor először írogattam Budapestről, a magyar követőim beírták, mit kell feltétlenül megnéznem. Ez olyasmi, ami nem történhetett volna meg húsz éve. Az emberi kapcsolatok csodája.
 
ekultura.hu: Ön nem csak prózaíró, hanem költő is. Verseket vagy prózát kezdett előbb írni?
Catherynne M. Valente: Verseket. 10 éves korom óta írok verseket, nagyon szerettem ezzel foglalkozni. 21 éves koromig még egy novellát sem írtam. Úgy gondoltam, a verseken keresztül tudom kifejezni magam. Nem értem el nagy sikereket a verseim kiadásával a hagyományos szépirodalmi körökben. Talán azért, mert tündérmeséket és népmeséket verseltem meg, erre pedig nem volt igény a hagyományos szépirodalomban. Amikor 22 éves voltam, úgy gondoltam, megpróbálok írni egy regényt. Ebből született meg az első könyvem, a The Labyrinth. Most már sok-sok éve. A költészet továbbra is a szívem csücske. Mostanában is írok költeményeket, vannak versesköteteim. A jövőben is fogok verseket írni.
 
ekultura.hu: Olvastam a blogjában és már ma is említette, hogy itt Budapesten is ír. Min dolgozik most? Titok?
Catherynne M. Valente: Nem, egyáltalán nem. A The Girl Who Circumnavigated Fairyland (A lány, aki körülhajózta Tündérországot) sorozat harmadik kötetét írom. Összesen öt kötet lesz, most a harmadikon dolgozom. Érdekes, hogy Finnországban kezdtem el írni, most Magyarországon folytatom, a két nyelv pedig rokon. Szerintem vicces. Szóval visszahúzódom a csodálatos lakásomba, és írok tovább Budapesten, tündérekről.