FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.


Könyv: E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. június 29.
 
Az E. L. James írói álnév, amellyel A szürke ötven árnyalata című (erotikus) regény nemzetközi bestsellerré nőtte ki magát, tulajdonképpen Erika Leonard angol szerzőnőt takarja. A regény eredetileg (akkor még Snowqueens Icedragon fedőnév alatt) egy Twilight  fanfiction-nek indult, ebből bontakozott ki aztán A szürke ötven árnyalata, amelyet James ekként magyarázott: „középkorú életkori krízisemet felnagyítva saját fantáziáimat csomagoltam bele”. A chilei és skót szülőktől származó Erika Leonard amúgy tévés karriert tudhat a háta mögött, s immár több mint 20 éve él Londonban forgatókönyvíró férjével és két tinédzser gyerekével. Magántanulóként nőtt fel, majd történelmet hallgatott a Kenti Egyetemen, hogy aztán a londoni National Film and Television School berkeiben kezdje meg karrierjét. A 2011-ben megjelent, Seattle-ben játszódó A szürke ötven árnyalata egy trilógia első kötete, amely az irodalmi szakos, főiskolai végzős Anastasia Steele és egy fiatal vállalkozó, Christian Grey egyre mélyülő kapcsolatát követi nyomon erotikus (ám nem szexuális) aspektusok felhasználásával. A folytatások (Fifty Shades Darker és Fifty Shades Freed) 2011 szeptemberében és 2012 januárjában jelentek meg. E. L. James-t 2012-ben a Time Magazin beválasztotta a „100 legbefolyásosabb ember a világon” listájába.
 
A szürke ötven árnyalata 10 millió példánnyal az eladási listák élén landolt világszerte, a könyv jogait pedig 37 országban értékesítették, s a Harry Potter-széria óta a leggyorsabban fogyó sorozattá vált. A történetben Anastasia interjú készít Christian-nal, aki egyszerre gyönyörű, okos, ám ijesztő férfi. A nem e világban élő, ártatlan lány ezért megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Christian, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt, ám csakis a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Christian szokatlan szexuális ízlése, habozik. A férfit ugyanis minden sikere ellenére démonok gyötrik, és az önuralom kényszere emészti. Amikor aztán mégis vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezdenek, Ana felfedezi Christian titkait és tulajdon, sötét vágyait. A szürke ötven árnyalata (Master of the Universe címen) eredetileg részletekben jelent meg egy fantasy weboldalon, s Stephanie Meyer Twilight-szériája nyomán Edward Cullen és Bella Swan karakterneveire építkezett, ám egy idő elteltével erotikus tartalma miatt E. L. James saját honlapján, a FiftyShades.com-on folytatódott. Később aztán James átírta az egészet eredetire, megváltoztatván a főhősök neveit is, és a kiadás előtt eltüntette az internetről. Meyer amúgy azt mondta a regényről: „Ez tényleg nem az én műfajom, nem az én történetem… jó a lány és nagyszerűen is csinálja”.
 
A szürke ötven árnyalata 2011 májusában jelent meg e-könyvként és puhafedelű kiadásként egy ausztrál virtuális kiadónak köszönhetően (The Writers` Coffee Shop), melynek ugyan csekély marketingköltség állt csak a rendelkezésére, az internetes blogok azonban remek reklámot biztosítottak neki. Erotikus jellege miatt a harmincas, férjezett női korosztály rendesen lecsapott rá, hogy aztán az e-megjelenésnek köszönhetően egyre szélesebb rétegeket vonzzon magához, s a Vintage Books megjelentessen egy új, átdolgozott kiadást. Bár a regény kritikai fogadtatása vegyesre sikeredett, a recenziók abban meglehetősen egyetértenek, hogy „több mint Alkonyat-utánzat” (April Alliston), s hogy „megérinti a női lét bizonyos oldalát” (Ledger-Enquirer). E. L. James trilógiájának filmes jogaiért a Warner Bros., a Sony, a Paramount és a Universal Pictures is bejelentkezett, végül idén március végén dőlt el, hogy az utóbbi cég, a UP fogja megvalósítani a mozivászonra adaptálást a Focus Features-szel. Júniusban aztán Angelina Jolie jelezte, hogy szívesen megrendezné a filmet, amelynek forgatókönyvét az Amerikai Psycho szerzője, Bret Easton Ellis szívesen megírná. Ő pedig már csak tudja, mitől döglik a légy.
 
 
Zene: Gojira: L’Enfant Sauvage
Kiadó: Magneoton
Várható megjelenés: 2012. június 25.
 
A franciaországi Bayonne városából indult heavy metál banda 1996-ban alakult Gojira néven, de 2001 óta már - a nemzetközileg talán jobban kiejthető és megjegyezhető - Godzilla néven ismertek. A metál műfaján belül a technical death-, a progressive-, a groove-, a trash- és az experimental metál irányzataiban zenélnek a vokalista és ritmusgitáros Joe Duplantier vezetésével. A bandában Joe testvére, Mario Duplantier a dobos, Christian Andreu a szólógitáros és Jean-Michel Labadie a basszusgitáros. Első stúdióalbumuk, a 2001-es Terra Incognita óta nem változtattak a személyi felállásukon, a 2012-es L’Enfant Sauvage pedig már az ötödik nagylemezük. (A közbeesők: The Link - 2003, From Mars to Sirius - 2005, The Way of All Flesh - 2008.) A Gojira stílusa az imént felsorolt alműfajok miatt egyértelműen nem kategorizálható zárt és merev hangzásokba. Zenéjére olyan együttesek voltak hatással, mint a Sepultura, a Morbid Angel, a Meshuggah, a Metallica vagy a Pantera. A Gojira a metál technikásan ritmikus válfaját képviseli a precíz dobhangzással, a szokatlan ritmusmintákkal és az úgynevezett start-and-stop riffekkel.
 
Progresszív dalaik nem éppen gyakori szerkezetben szólalnak meg, ritkán használván a bevett verze-refrén-verze-refrén struktúrát. Vokális téren is változatosak, kezdve a felsikoltásszerű metál stílusától a halálhörgésig, hogy aztán tiszta énekhangokat használjanak még magasabb sikoltásokkal. Mivel az együttes tagjai Franciaország délnyugati partjáról származnak, a szülőhelyüket körülvevő festői táj inspirálta zenéjük természettel és földdel kapcsolatos érdeklődését. Dalszövegeikben spirituális hiedelmek és a környezetvédelemmel szoros aggodalmak is megjelennek. A L’Enfant Sauvage előtt 2008-ban jelent meg utoljára nagylemezük, s a következő várakozására szolgáló csendet törték meg 2011. március 15-én, amikor bejelentették, hogy immár félúton járnak a dalok megírásában, és nagyon izgatottak az anyaggal kapcsolatban.
 
Az új lemez hangzásvilágáról Joe Duplantier elmondta, hogy „bölcsebb és nehezebb lesz, mert a zenénk folyamatosan fejlődik. Hiszem, hogy keményebbek, mélyebbek és varázslatosabbak tudunk lenni, mint valaha. Tisztelem azt, amilyenek korábban voltunk, de egyúttal bízom abban az új irányban, amelybe merülünk: ez nem technikai változás, hanem sokkal inkább spirituális. Azt hiszem, egyre közelebb kerülünk ahhoz, amiért egyáltalán zenélünk.” A Gojira 2011. november 8-án közölte, hogy az új stúdióalbum 2012 tavaszán jelenik majd meg a Roadrunner Records égisze alatt. Idén április 4-én vált biztossá a L`Enfant Sauvage lemezcím, amely magyarul A vad gyermek-et jelent. A korongra 11 dal került fel, a megjelenési dátuma pedig a most már végleges június 26-ára (nálunk június 25.) módosult. „Ha zenész leszel, nem kapsz hozzá egy főnököt, aki megmondhatná, mit csinálj és hogyan csináld, ezért kell roppant felelősségteljesnek lenned - indokolta Joe a címválasztást. - A szabadság felelősséggel is jár, ezért muszáj megkérdezni magunktól: mi a szabadság, mit jelent a számunkra? A L`Enfant Sauvage ezt tükrözi. Mivel válasz úgysincs, ami van: élet és kérdések.” A Gojira aztán, támogatván az album népszerűsítését, augusztus elsején észak-amerikai turnéra indul.
 
 
Könyv: Frédéric Beigbeder: Francia regény
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. június 25.
 
Francia regény. Egyszerre keveset és sokat mondó cím. Benne van egy egész életérzés, ahogyan a kiadás borítóján el is hangzik: „Ez a könyv a hetvenes évek Bovary-néjának regénye, aki a válásával maga is folytatta az előző generációk hallgatását a két háború nyomorúságáról”. Ugyanakkor viszont megfoghatatlan, hiszen annyira általánosan is vehető, hogy végső soron nem szól semmiről. Az 1965-ben született francia Frédéric Beigbeder hazájában rendkívül népszerű író, újságíró, könyvkiadó, filmrendező és televíziós személyiség. Érdekes családból származik: anyja érzelgős, női regényeket fordít, apja fejvadász, bátyja pedig üzletember. Tanulmányai után (két híres párizsi középiskola, majd a Politikai Tanulmányok Párizsi Intézete) 24 évesen reklámszakemberként, íróként, rádióelőadóként, kiadóként (és a wikipédia szerint dilettánsként) kezdett dolgozni. 1994-ben megalapította a Prix de Flore nevű irodalmi díjat, amelyet évente ítélnek oda fiatal francia tehetségeknek. Első két regényét, a 2000-es 1999 Ft címűt (99 francs) és a 2003-as Windows on the World-öt (amelyért elnyerte a Prix Interallié nevű díjat) filmre adaptálták.
 
A Francia regény (Un roman Francais, 2009) az ötödik megjelent könyve, amelyért megkapta a Prix Renaud irodalmi díját. A történet egy olyan férfi regénye, akit elhagytak, hát bosszúból élvhajhász lett; egy apa története, aki cinikus lett, mert összetört a szíve. Ez a regény továbbá egy báty története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a szüleire, és egy öcs története is, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a bátyjára. Egy mélabús kisfiú története, aki egy öngyilkos országban nőtt fel olyan szülők között, akiket boldogtalanná tett zátonyra futott házasságuk. A Francia regény egy olyan ország regénye, amely két háborút is elveszített, de sikerült elhitetnie magával, hogy megnyerte őket, majd egész gyarmatbirodalmát elveszítette, úgy téve, mintha ez mit sem változtatna a fontosságán. Egy új emberfajta története, avagy regény arról, hogyan lettek a monarchista katolikusokból kapitalista világpolgárok. Ilyen Frédéric Beigbeder élete, ahogyan ő megélte, s így már talán tényleg elég annyit mondani róla: egy francia regény.

A könyv kerettörténete és apropója tulajdonképpen egy mélypont: Frédéric Beigbeder-t 2008-ban Párizs 8. kerületében letartóztatták kábítószer-fogyasztásért: éppen kokaint szippantott egy autó motorháztetején, ráadásul további 2,6 gramm kokót is találtak nála. Csak harmadnapon engedték ki, aztán hat alkalomból álló kényszergyógykezelés következett. Fogságának krónikája a család és az addigi életpálya felidézésével váltakozik. Beigbeder nyíltan el is ismeri, hogy mindegyik regénye nagyjából önéletrajzi ihletésű, s hogy karakterei sok szempontból tökéletesen tükrözik őt. Másrészt viszont azt is elmondja, hogy „a való életben sokkal normálisabb vagyok, mint a könyveimben”, épp ezért pusztán ő maga kevés lenne ezekhez a felfokozott, szélsőséges figurákhoz. Pedig meglehetősen hamis lenne Beigbeder-t azzal vádolni, hogy unalmas fickó, hiszen saját bevallása szerint négy hobbija is van: társasági alkoholizmus, házasságtörés, magányos olvasgatás és beszélgetés. Az írás mellett számos filmnél is közreműködött: társszerzőként jegyzi egy J. D. Salinger-ről szóló dokumentumfilm forgatókönyvét; számos moziban alakította hol saját magát (Ketten az egyben), hol pedig fiktív karaktereket (Beur sur la ville, Comme t’y es belle!); feltűnt már egy pornográf film stáblistáján is (La fille du batelier); valamint az 1999 Ft szélesvásznú adaptációjában többszörös cameo-ként is láthatta őt a közönség. Amúgy magánéletében elvált, de van egy Chloé nevű lánya, manapság pedig a Volkswagennek is dolgozik, ahol egy városi modell dizájnjának megalkotásában segédkezik. Úgyhogy nem tűnik kizártnak, hogy Frédéric Beigbeder élete hamarosan elvezethet akár egy következő Francia regényhez is.