Főkép

Nem minden képregény teremtetett egyenlőnek. Különösen igaz ez manapság, amikor már itthon, Magyarországon is olyan hihetetlen mennyiségű műhöz férhet hozzá az ember a kilencedik művészet rendkívül széles palettájáról, hogy nem győzheti kapkodni a fejét. Bár a játék néha még mindig időnként (és teljesen érthetően) biztonságinak tűnhet sok szempontból (sehol egy Image-megjelenés, kivéve a kissé szerencsétlen formátumú Outcastet és a sorozattal megtámogatott The Walking Deadet; sehol egy-egy klasszikus, veretes graphic novel, bár az Incalnak nagyon szurkolok, hogy ne haljon be úgy, mint a Metabárók, stb.), azért időről-időre felbukkan pár olyan érdekesség, mint a Nero Blancónál megjelent X-9. Persze ez a fajta képregény nem AZ a fajta képregény, amit az átlag olvasó megszokhatott. A hőskorban ezek a sztorik sokszor csak párpaneles stripek formájában futottak az újságok szabadidő rovataiban (illetve külön képregényekre szakosodott antológiafüzetekben), és, hát, őszintén, nem is kellett különösebben akadémikusnak lenni az élvezetükhöz. Sima fantasy/sci-fi/kaland/krimisztorik voltak ezek olyan klasszikusokkal, mint a Flash Gordon, a Buck Rogers vagy a most tárgyalt X-9.
 
Az azért persze elképesztő, hogy ezek a sorozatok milyen szép kort megértek, így az X-9 is, ami kisebb megszakításokkal több mint hatvan évig futott különböző újságok hasábjain. A magyarországi kiadás már a későbbi, az 1970-es évek sztorijaiból válogat hármat, és persze ennek megfelelően van itt minden, ami szem-szájnak ingere: garbós, nőcsábász főhős, aki mindig győztesen kerül ki minden helyzetből, „damsel in distress”-típusú női karakterek, aljas gonosztevők, nemzetközi bűnszövetkezetek és ázsiai ősnemezis őrült orvos (aki gyakorlatilag Ming the Merciless pontos mása). Ennek ellenére persze jó szórakozást jelenthetnek ezek a sztorik egy vonat- vagy repülőútra, de nagyon sokat azért tényleg ne várjunk tőlük.

 

Egyedül talán a harmadik, a Gladiátorok című történet lóg ki a sorból és emelkedik messze a többi fölé, ebben ugyanis hősünket elrabolják és egy szigetre viszik, hogy ott hozzá hasonló különleges képességű „szuperkatonákkal” küzdjön meg, némileg Hunger Games stílusban. Már emiatt az epizód miatt is érdemes beszerezni a kötetet, de persze igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy ha a történések nem is minden esetben, a rajzok viszont végig nagyon magas színvonalúak. Bámulatos, hogy ebből a limitált fekete-fehér palettából mi mindent ki lehet hozni. Persze a félig-meddig noir stílushoz illik is ez az ábrázolásmód, de tényleg, a fény-árnyék hatások fantasztikusak a képeken, nem látszik, hogy sietve, határidőre kellett volna elkészülni velük, és mind az akciójelenetek, mind a hangulatfestőbb részek nagyon jól kidolgozottak.
 
Mint említettem, a történetekre sajnos ez már annyira nem mondható el, azok eléggé sematikusak, és inkább érdekes korlenyomatként értékelhetőek, mint valódi, 21. századi szórakoztatásként. Két dolog van még, ami mellett nem igazán lehet elmenni; az egyik egy stíluselem, amin sokat segíteni nem lehet, a másik viszont olyasféle, amire egy kissé ráerősítve élvezhetőbb lett volna az X-9. Az előbbi a folytatásos stripek sajátja, vagyis az, hogy a szereplők néha közvetetten, de gyakran szájbarágósan direktben elmondják, hogy mi történt pár oldallal ezelőtt, ha esetleg az olvasónak kimaradt volna az előző lapszám, ami ugye egy gyűjteményes kötetnél nem igazán fordulhat elő, és kissé idegőrlő is, de ez inkább kellemetlenség, mint probléma. A másik viszont a szövegezés, ami számomra kissé nehézkessé tette a dialógusokat (itt számomra nem egyértelmű, hogy az eredeti avítt párbeszédek vagy a fordított mondatok okozzák-e a problémát), mert nem tűnt elég pergőnek és gördülékenynek, pedig egy akció-képregénynél épp ez tehetné természetessé és kevésbé művivé az amúgy is meglehetősen stilizált történetet.

Viszont mindezekkel a kisebb hibáival együtt is valóban nagyon érdekes darab az X-9 - Corrigan Titkos Ügynök, amit a régebbi képregényfanok biztos nosztalgiával fognak forgatni, az újak pedig belekóstolhatnak abba, hogy milyen volt a kilencedik művészet egy régebbi, klasszikusabb érában.