Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Nick Kyme – Lindsey Priestley (szerk.): Az eretnekség történetei

A Warhammer 40.000 univerzumában játszódó, Hórusz Hadúr lázadásáról szóló sorozatot 2006-ban indította útjára a Games Workshop. A számtalan novellából és majdnem ötven kötetből álló sagát itthon még a Szukits Kiadó kezdte megjelentetni, 2013-ban, amit 2016-tól, a hatodik résztől kezdődően a Tuan Kiadó vett át. Ez a mind a kötetek számát, mind a bennük bemutatott események mértékét nézve grandiózus regényfolyam tavaly év végén nálunk is elért a tizedik részéhez, a cikk témájához, Az eretnekség történeteihez.

 

Rögtön láthatjuk, mihelyst a kezünkbe vesszük a könyvet, hogy Az eretnekség történetei eltér elődjeitől. Nem egy regényt köszönthetünk személyében, hanem egy antológiát, egy novellaválogatást – Nick Kyme és Lindsey Priestley szerkesztésében. Eme két szerkesztő neve itthon nem valószínű, hogy túl ismerősen cseng még az olvasók fülében, lévén, hogy nem jelent még tőlük meg szinte semmi magyarul, leszámítva egyetlen novellát (vagy kisregényt) A háború vihara című könyvben Kyme-tól. Pedig egyikük sem számít kezdőnek a Warhammer 40K világában: Priestley hivatalos szerkesztőként dolgozik a Games Workshopnál, és bár önálló regényen valószínűleg nem fogunk találkozni a nevével, de már 1998-ban is ő bábáskodott a Warhammer 40.000 harmadik kiadású szabálykönyve felett. Nick Kyme magyar kiadású regényei viszont valószínűleg a jövőben meg fognak érkezni hozzánk is, hiszen a Tuan Kiadó láthatóan tényleg lelkiismeretesen, és jó tempóban jelenteti meg az univerzumba tartozó könyveket, aminek bővítéséhez Kyme eddig kilenc 40K-s és néhány Warhammer Fantasy regénnyel járult hozzá – nem beszélve a rengeteg novellájáról.

 

Úgy gondolom, hogy a végtelen felé tendáló szereplőt mozgató, a galaxis véletlenszerűen elszórt pontjain (például űrhajókon) és tucatnyi bolygón játszódó cselekmény kis megzabolázására, összerázására nem is találhattak volna jobb ötletet egy novelláskötet beágyazására két regény közé. (Ez a gyakorlat időről időre – legalább ötször – vissza fog még térni ennél a sorozatnál!) A könyvben hét novellát olvashatunk főleg már ismert szerzők – Dan Abnett, Mike Lee, Graham McNeill, Gav Thorpe vagy James Swallow – tollából, de új szerző is bemutatkozik a nagyközönségnek Matthew Farrer személyében, illetve Anthony Reynolds-ot is megismerhetjük jobban, aki a káosz erőiről szóló regények „felelőse”, hozzá köthető a magyar vonatkozású PC-s stratégiai játék, a Mark of Chaos regény verziója is.

 

Olvasás előtt úgy gondoltam, a kötetbe olyan írások kerülnek, amiknek rövid a története, vagyis nem érte volna meg, hogy egy egész regényre való oldalszámra nyújtsák el a kibontásukat, és valahol a kilencedik rész eseményei körül játszódnak. Felvillanásokra számítottam: milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az űrgárdista rendházaknak a különféle hadszíntereken; hogyan ármánykodnak a káosz erőinek oldalára állt marsi technopapok a Terrán; hogyan hasonulnak meg egyre jobban magukkal a Hórusz flottájában esetlegesen még megmaradt császárhű alakok; hogyan nő egyre nagyobbra a Császár istenkultusza a káosz egyre sürgetőbb fenyegetésének árnyékában; vagy egyszerűen és gyorsan lezárható lett volna egy-két mostanra feleslegessé vált mellékszála is a történetnek (már ha van ilyen). Az ezekhez hasonló témák és az időrend eléggé adta volna magát, logikus lépés lett volna egy ilyesféle felosztás. Végül kiderült, hogy nem erről lesz szó.

 

Az időszak még nagyjából stimmel, a 31. évezredben járunk, a lázadás ideje körül – az írások nagy részében legalább is, mert Graham McNeillAz utolsó templom” című története például biztos, hogy jóval az események előtt játszódik. A többi novellától ez abban is eltér, hogy szinte teljesen erőszakmentes, lassabb, szinte már mondhatni, hogy intellektuális, amiben csak két ember beszélget a régi időkről, a vallás káros hatásáról (pro és kontra) és a válaszútról, ami előtt az emberi faj abban a sötét időkben áll. Több jó írást tartalmaz ez a kötet, mint rosszabbat, de véleményem szerint ez magasan a legérdekesebb volt. A kötet utolsó írása, a „Desh’ea után”, ami a Harci Kutyák vezetőjének önértékelési problémájáról szólt, mondjuk majdnem megközelítette, köszönhetően annak, hogy a „lore”-hoz (az univerzum hátteréhez) adott morzsányi plusz információval, magyarázattal szolgált, amit az egyszeri rajongó mindig örömmel fogad.

 

Azonban az akciós vonulat kedvelői sem fognak csalódni ebben a végső soron igen jól sikerült válogatásban, hiszen a mozgalmasabb írások döntő többségben vannak. A „Farkas a kapu előtt”-ben az Űrfarkas rendház egy osztaga folytat gerillaharcot a sötét eldák ellen egy, a Viszályok Korának évszázadai alatt félig barbárságba süllyedt embervilágon. Az Igehirdetők a 47-16 nevű világra viszik a Császár „békéjét”, „A vihar gyermekei”-ben, ahol ellenállással találkoznak. „A hang”-ban az Aeria Gloris fedélzetén utazó Csend Nővérei egy vészjelzést leadó Fekete Hajó, a Validus segítségére sietnek, ahol a mindent felemésztő őrülettel kell szembeszállniuk.

 

Az oroszlán hívásá”-ban ismét egy Hórusz Lázadás előtti történetet olvashatunk, amiben megfigyelhetjük a majd csak később bekövetkező, a Sötét Angyalok közti szakadás kezdeti jeleit. A „Vérjátszmák”-ban a Terrára látogatunk egy rövid időre, és ez az a történet, ami kezdeti elgondolásaimnak teljesen megfelelt, hiszen a rejtőzködő káosz burjánzása elleni harc egyik módját mutatja be. Egy egész könyvet nem ért volna (vagy nem így), de novella terjedelemben igencsak jól működött, és ez is hozzáadott lényeges információkat a kor „történelmi hátteréhez” is.

 

Bátran ki lehet jelenteni tehát, hogy Az eretnekség történetei képében egy jól sikerült novellafüzért vehetünk kézbe, amit kár lenne kihagyni – bár magára valamit is adó Warhammer 40K fan biztosan nem tenne ilyet sosem… A kiadó előzetes terveit nézegetve láthatjuk, hogy Hórusz Hadúr pihenőre vonul egy rövid ideig, hiszen idén először egy önálló W40K kötet érkezett (Sötét Impérium), majd gyorsan jön két rész is A Bestia felemelkedése sorozathoz – a Trónvilág és A hosszú háború visszhangjai februárban –, de csodálkoznék, ha a nem térnének vissza a Sötét Angyalok még a tavasszal a Bukott Angyalok című tizenegyedik részben.

 

Tartalomjegyzék

Dan Abnett: Vérjátszmák
Mike Lee: Farkas a kapu előtt
Anthony Reynolds: A vihar gyermekei
James Swallow: A hang
Gav Thorpe: Az oroszlán hívása
Graham McNeill: Az utolsó templom
Matthew Farrer: Desh`ea után


Profundus Librum (Hipszki László) - 2018. január 31.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (James Swallow) további művei:

A szerző (Gav Thorpe) további művei:

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Anthony Reynolds)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Matthew Farrer)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!