Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Képregénysaláta: Az ígéret földje / Sztrogof Mihály / A nagy átkelés

Már megint összegyűlt pár képregény a polcomon, és mivel mostanában krónikus időhiányban szenvedek, a szokásosnál rövidebb terjedelemben írtam le a gondolataimat róluk.

 

Achdé – Jul: Az ígéret földje

(Pesti Könyv, fordította Meggyesi Gábor)

 

A 2016-ban megjelent epizód már a sorozat 117. kötete (magyarul még/már a 28.), és szerintem az eredeti szerzőpáros (Morris@ Goscinny) óta a legjobb kettős hozta össze. Az Achdé-Jul páros szeme előtt nem a történeti hűség, hanem az eredeti elképzelés lényege lebegett, ami a western és a nyelvi-képi humor párosítására épült. Úgy gondolom, ezúttal sikerült maximálisan megvalósítaniuk ezt a célkitűzést!  Biztosan lesznek rajongók, akik elégedetlenek a nagyszámú anakronizmus miatt, de nekem ezzel semmi bajom nincs, sőt, csak fokozta a humor faktort. Gyakorlatilag majd minden oldalon akadt olyan jelenet, vagy csak képi utalás, ami feltételez némi alapműveltséget, de ha ez megvan, akkor az olvasónak garantált a nevetés. Elvégre öröm nézni a gyermek Albert Einsteint, amint sorban áll anyukájával a bevándorlási hivatalban. Vagy amikor a Marx testvérek menekülnek Hollywoodból. Ezt még mindig lehet fokozni, elvégre ugyanezen az oldalon két zsidó megérkezik Gotham Citybe, táskájukon jól ismert logók (S betű és valami denevérfigura) – kell ennél jobb eredettörténet?

 

Ezzel természetesen nincs vége a poénáradatnak, a család legkisebb tagja gyorsabban imádkozik az árnyékánál, kópéságból előadja Dávid és a Góliát harcát, vagy amikor a zsidó bevándorló család, Luke vezetésével száraz lábbal átkel a Vörös tengeren, akarom mondani a Vörös folyón, hála Mózesnek, akarom mondani Moise Jacksonnak. Szóba kerül még Ben-Hur, mint kitűnő szekérhajtó, valamint a sötétben kiderül, ki Luke anyukája. Ésatöbi, ésatöbbi.

 

Komolyan mondom, régen szórakoztam ilyen jól Lucky Luke olvasás közben. A történet önmagában sem rossz, a kacagás mellett izgalom is akad, amíg magányos tehénpásztorunk társaságában megérkezünk a végállomásra.

 

 

Jules Verne – Zórád Ernő: Sztrogof Mihály

(Nero Blanco)

 

Az előző Zórád kötet kapcsán felvetettem, hogy milyen jó lenne kiszínezve látni ezeket a képregényeket. Az ennek kapcsán kialakult beszélgetés kapcsán az lett a konklúzió, hogy nincs az a pénz, amennyibe a fekete-fehér rajzok színezése kerülne, valamint ezek a képek nem alkalmasak erre, sokkal jobban mutatnak eredeti formájukban. Akkor ez ennyiben maradt, viszont a héten pakolás közben kezembe került a Winnetou 1983-as kiadása, amit még az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó jegyez. 64 oldal, színes – szerintem egyáltalán nem borzasztó, oké, messze áll a teljességtől, mert ahol lehetett, a hátteret fehéren hagyták, és az alakokra sem fordítottak sok időt, de kiindulási alapnak megfelel. Persze tudom, az ára sokszorosa lenne a mostaninak…

 

Emlékszem, ez a képregény nagyjából akkor ment a Fülesben, amikor a tévében vetítették a részben Magyarországon forgatott francia sorozatot (mindez 1975-ben történt). Egy-két epizódon kívül már semmire sem emlékszem belőle, viszont a Verne könyv azóta is a kedvencem, eddig minden költözést túlélve velem maradt. Egzotikum, kaland, hősiesség, némi romantika – minden megvan benne, ami az ifjonti léleknek kell, nem beszélve a példaképről. A képregény adaptáció megfelel a kor szokásainak, gyakorlatilag nincs képkocka, amiben ne lenne szöveg. A szűkös hely ellenére Zórád ismét remekelt, kivált a nagyobb, vagy szabálytalan alakú képekben. Elég csak megnézni rögtön a nyitójelenetet: báli forgatag, előterében terített asztal, mellette két feketébe öltözött alak, hátrébb magasba törő lépcsősor, rajta felfelé igyekvő alak – gyönyörű kompozíció. Legyen szó vágtató tatárokról, táborbéli jelenetről, farkasfalkáról, mindegyiken van mit nézni, párat el tudnék képzelni önálló nyomatként, nagyobb méretben. De elég az álmodozásból, a lényeg, hogy Sztrogof Mihálynak ott a helye a sorozat többi kötete között.

 

 

Goscinny – Uderzo: A nagy átkelés

(Móra, fordította Bayer Antal)

 

Rögtön kezdésként tisztázzuk, ez az epizód messze nem a legjobb a sorozatban, sőt, inkább valahol a sor végén kullog. Pedig az alapötlet ígéretes, és nem is teljesen légbőlkapott, hiszen a középkori német krónikák szerint volt rá precedes, hogy hosszú viharok idején eszkimót sodort kajakjával a német partokra a szél. Történetünkben Asterix és Obelix fordított helyzetbe kerül, egy hatalmas vihar egyenesen Amerikába repíti őket.

 

Úgy érzem, a máskor zseniális szerzőpáros egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, ezért a cselekmény jobbára egymáshoz csak érintőlegesen illeszkedő jelenetekből áll, melyek sajnos önmagukban sem mindig szórakoztatóak, és ezúttal a kikacsintásokon sem tudtam önfeledten nevetni (kivéve a Hamlet adaptációkat). A nyelvi problémák, amelyek az elejétől a végéig megnehezítik az őslakókkal való kommunikációt, érdekes módon eddig egyáltalán nem jelentettek akadályt. Még egy érv a birodalom hivatalos nyelve, a latin mellett – ezek szerint Egyiptomtól egészen Britanniáig mindenki ezt beszélte, a keltáknak meg szintén egységes nyelvük volt (bár tény, időnként felbukkannak tomácsok a sorozatban). De nem kötözködni akarok, mert akkor a totemoszlopoktól kezdve a bölényekig sokminden szóba kerülne.

 

Ami tetszett, az a két barát közötti viszony árnyalása, no meg az a mód, ahogyan saját magukat, a gallokat elmutogatják az idegeneknek. A karakterek fejlődése, jellemük árnyalása miatt megértem, hogy szükség volt erre a tengeri kiruccanásra, elvégre a vadidegen környezet, az egymásrautaltság kedvező hatással van rájuk. Mindenesetre ha valaki még sosem olvasott Asterix képregényt, akkor ne ezzel kezdje, mert nem fogja érteni, miért lettek annyira népszerűek Európában.


Galgóczi Tamás - 2017. november 21.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Jul)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!