Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Tóth Krisztina: Párducpompa

Nagy örömmel készültem elolvasni Tóth Krisztina új kötetét, az Ünnepi Könyvhétre megjelent Párducpompát. A cím és a borító alapján azért éreztem némi riadalmat, mert valahogy ez a színvilág nem volt eddig jellemző az írónő köteteire, de uccu neki, majd kiderül, miért is történt ez a furcsaság. Egészen pontosan az utolsó oldalig kellett várnom, hogy megtudjam a nagy titkot: egy budapesti aluljáró falán található meg pink festékkel ez a felirat. És ahogy a szerző fogalmaz, „Érthetetlen, céltalan, tömör”, vagyis tökéletes cím lett belőle.

 

A különleges külcsín ellenére szerencsére a beltartalom a megszokott, Tóth Krisztina jár-kel a nagyvilágban, főleg tömegközlekedéssel, és megosztja velünk a tapasztalatait. Amivel sajnos mi is találkozhatunk a mindennapok során, hogy valami nagyon elcsúszott az utóbbi években, és nem jó irányba haladnak a dolgok. Ugrásra és harcra kész emberek, akik – jobb esetben – közönyösen vagy épp nettó rosszindulattal fűtve róják az utcákat, tele elfojtásokkal és dühvel, és csak arra várnak, hogy valakin ezt levezethessék. Ha találnak erre alkalmas alanyt, akkor azon az elmúlt évtizedek minden keserűségét leporolják. A Párducpompa legtöbb szereplőjéből kiveszett a tolerancia, empátiának nyoma sincs, és ezért a kötet hangulata is az esetek többségében nyomasztó, fullasztó. Azért szerencsére akad néhány könnyedebb hangvételű novella is a kötetben, ami elfeledteti a sok negatívumot és megalkuvást – sőt, néhány kifejezetten vidám történettel is találkozunk.

 

Nagyon szeretem Tóth Krisztina írásait, mert pontosan, mondhatni tűélesen fogalmaz, nem szépít a valóságon, igazán aktuális társadalmi látleletet adva ezzel. Görbe tükröt tart elénk, amelybe belenézve láthatunk abszurd helyzeteket, kilátástalanságot, emberi korlátokat, de reményt, derűt is. A szereplői esendőek, igazi karakterek, akik teszik, amit jónak gondolnak, vagy amit sugalltak nekik, hogy gondoljanak jónak, követendő útnak. Napjaink világpolitikai folyamatai és azok hatásai beszűrődnek a lapokon, mint ahogyan a mindennapjainkon is, nem feltűnően, de egyre markánsabban megjelenve a gondolkodásmódunkban.

 

Színes lett a végeredmény, egész pontosan párducmintás: van benne nagyon sötét, komor fekete, de szinte aranyba hajló reménysugár is. Ajánlom mindenkinek, aki egy igazán aktuális léleklenyomatot szeretne a hazánkról kapni.


Palczer-Aschenbrenner Eti - 2017. november 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!