Főkép

Sosem tagadtam, hogy a Riyria-krónikák (eredetiben: The Riyria Revelations) utolsó epizódjaira feltétel nélküli rajongójává váltam Michael J. Sullivannek – sorozata részről részre egyre jobb lett, miközben Sullivan látványosan felfedezte, hogy mi is kell egy tényleg veszettül szórakoztató kalandregényhez. Mivel a Percepliquisszel véget ért kedvenc tolvajpárosunk története, nagyon kíváncsian vártam, hogy a Fumax Kiadó folytatja-e a szerző életművét, és ha igen, akkor mivel. Hiszen Sullivan az elmúlt években befejezett egy időutazós sci-fi regényt (Hollow World), belekezdett egy teljesen új világban játszódó fantasysorozatba (The First Empire), és nem mellesleg írt pár előzményregényt is a debütáló könyveihez (eredetileg The Riyria Chronicles, magyarul Riyria – A kezdetek). Nagy örömömre ez utóbbira esett a választás, Royce-tól és Hadriantől mégsem kell tehát elbúcsúznunk, sőt, ezen a ponton különösebb probléma nélkül csatlakozni is lehet a kalandjaikhoz.

 

Tizenkét évvel járunk ugyanis a Riyria-krónikák előtt, akkoriban, amikor apja halálhíre miatt Hadrian éppen visszatért a messzi dzsungelből. A fiatal harcos belefáradt a háborúskodásba, belefáradt a gyilkolásba, és másra sem vágyik, minthogy soha többé ne kelljen előhúznia három kardjának egyikét sem. A sheridani egyetemre tart, ahol apja egykori barátját, egy bizonyos Arcadius professzort keresi, de már az odaútja sem mentes eseményektől. Ki akarják rabolni, le akarják tartóztatni, el akarják csábítani, meg akarják gyilkolni, hogy aztán ráébredjen, azért kellett átvergődnie mindezeken, mert el kell lopnia egy könyvet. De nem is akárkivel: társa egy csuklyás, kiismerhetetlen, gyilkos tekintetű és tőrű tolvaj lesz, akit úgy hívnak, hogy Royce Melborn...

 

És ez még nem minden, a másik szálon egy Gwen DeLancy nevű kurtizánt követhetünk, amint, megelégelve korábbi munkahelyének körülményeit, új vállalkozást indít a hozzá hasonló, csábos és elszánt hölgyek társaságában.

 

Ezek után még nem győztelek meg teljesen arról, hogy érdemes elolvasni ezt a regényt? Nézzük csak!

 

Ha már a Riyria-krónikák avatott ismerője vagy, akkor mondjuk nem tudom, mi tart vissza a kezdetektől: itt is meg fogod találni ugyanazt a profi szórakoztatást, ami az eredeti sorozat második felét jellemezte. Bár a világ háttere sokat nem színesedik, de igen élvezetes figyelni, hogyan találkozott először Hadian és Royce. Még egyikük sem az a figura, akiket a később játszódó részekben megismertünk, még nem barátok, és valójában mindketten elég szélsőséges alakok: Royce maga a megtestesült vad sötétség, míg Hadrian hihetetlen harcászati tehetsége ellenére is egy egyszerű, jóhiszemű, szelíd fiú. Itt kezdenek el egymásra hatni, ráadásul megismerhetjük Gwen történetének elejét is, ami legalább annyira – ha nem még jobban – izgalmas, mint a párosé. Rajongóknak ideális, hogy csillapíthassák kíváncsiságukat.

 

Ha még csak pár Krónikák-regényt olvastál, akkor inkább azt ajánlom, hogy folytasd az eredeti sorozatot. Tényleg úgy gondolom, hogy részről részre jobb lesz, úgyhogy ha az olvasást valahol az Avempartha vagy a Birodalom születik körül hagytad abba, akkor onnan már érdemes kézbe venni a következő epizódot is – én például A Smaragdviharral lettem rajongója a szériának. Sullivan szerintem lenyűgözően bonyolítja a Krónikákon átívelő cselekményt, Hadrian és Royce párosa pedig úgy humoros, hogy közben nem megy a komoly feszültség kárára (épp úgy, mint ahogy a legjobb buddy comedy-kben megszokhattuk) – a szerző egyre jobban kiismeri, mi az, ami képes az olvasót lázba hozni, mi az, amitől legszívesebben egész éjjel fennmaradnánk, csak hogy a végére érjünk az izgalmaknak.

 

Ha viszont teljesen új olvasó vagy, akkor bátran ajánlom, hogy A Koronatoronynál kezdj. Sullivan nem viszi túlzásba az utalásokat a sorozat időben később játszódó köteteire, sőt, ahogy az előszóban elmondja, kifejezetten figyelt arra, hogy az új olvasók is megértsenek mindent. A kezdetek önállóan is olvasható kötetek laza füzére lesz, amolyan „bemelegítés” a nagyszabású kalandok előtt, viszont már annak a Sullivannek a tollából, aki szerintem elég sokat fejlődött az egyes epizódok írása közben. Nem világmegváltó, ellenben nagyon is szórakoztató kalandregény-sorozatra számíthatsz, főszerepben egy nagyon szerethető tolvajpárossal, továbbá jól megírt mellékszereplőkkel, olykor meglepő fordulatokkal és még némi varázslat is lesz a lapok között.

 

Nem fognak tehát csalódni sem az új, sem pedig a már rutinos Riyria-olvasók, Michael J. Sullivan most is a tőle megszokott szintet hozza – a legnagyobb örömömre, teszem hozzá. Nem mondom, hogy új klasszikust köszönthetünk, de talán nincs is rá mindig szükség, sőt, talán pont a „stabilan hoz valami nagyon jót” jellegéből adódik, hogy kezdő fantasy-olvasóknak is bátran tudnám javasolni A Koronatoronyt. Tökéletes regény ahhoz, hogy valaki megszeresse ezt a nagyszerű zsánert.