Bill Clegg: Volt valaha családod

Bill Clegg neve nem igazán csenghet ismerősen a hazai körökben, ugyanis az általam most olvasott, a Man Booker-, illetve a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Volt valaha családodon kívül nem jelent még meg tőle semmi. Mégsem kellet sokat gondolkodnom azon, hogy elolvassam-e ezt a kötetet, ugyanis a két fontos díjjelölés, na meg a számos pozitív kritika megerősített benne, hogy az amerikai szerző műve értékes olvasmány lesz.

A történet kiindulópontja egy olyan tragédia, amit emberi ésszel szinte fel sem lehet fogni. June, a középkorú, középosztálybeli, közepesen boldog háziasszony ugyanis egy gázrobbanás következtében elveszíti jelenlegi párját, ex-férjét, valamint lányát és leendő vejét is – mégpedig a tervezett esküvő reggelén. Bár a tragédia pontos oka sokáig homályban marad, és csak lassan, apró részletekben bontakozik ki előttünk az a bizonyos szörnyűséges reggel (ez a krimiszerű írói fogás természetesen folyamatosan fenntartja az olvasó kíváncsiságát), de a lényeg mégsem ez. Clegg nem a robbanás miértjére, hanem a különféleképpen érintett hozzátartozók, barátok, ismerősök lelkében végbemenő folyamatok miértjére kíváncsi.

A Volt valaha családod számos különféle korú, nemű, szexuális beállítottságú, és más-más módon érintett ember életébe, lelkébe nyújt bepillantást a tragédia után pár hónappal. A karakterek pedig mesélnek – elsősorban az őket ért veszteségekről. Ezek a veszteségek azonban messze túlmutatnak a robbanáson, hisz felelevenednek jóval korábban történt dolgok, és olyan rokoni/baráti kapcsolatok is, amelyeknek nem a halál, hanem az adott karakterek döntései vetettek véget. Egymástól oly mértékben eltávolodott emberek érzelemvilágába tekinthetünk bele, akiknek már szinte lehetetlen a visszatérés a korábbi életükhöz. Clegg figuráit dróton rángatja a Sors, ami ellen nem tudnak, és sokszor úgy tűnik, hogy nem is akarnak mit tenni.

Talán itt volt némi hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban, hisz a leszbikus pár, a félvér takarítónő vagy a drogfüggő kamasz szinte egy az egyben ugyanolyan hangnemben, tónusban és stílusban nyilvánul meg. Amit viszont ellensúlyoz az a fájdalmas, ugyanakkor rendkívül pozitív végkicsengés, amit a történet végére megfogalmaz: érhet bármilyen csapás, bármilyen borzalom, az embernek mindig van esélye a boldogságra. Ez így leírva lehet, hogy giccses és didaktikus, de a könyvet olvasva korántsem az.

Bár Bill Clegg számos „divatos” témát érint (szexuális kisebbségek elfogadása, rasszizmus, droghasználat vagy a fehér középosztály középkorú tagjainak problémái), amiből egy kevésbé tehetséges író maximum egy tanmesét tudna kihozni, de a Volt valaha családod ennél jóval több: egy érzelmeket kiváltani tudó elbeszélés, ami a történetközpontú alkotások szerelmeseit nyerheti meg magának, és ráadásul egy jól felépített, több szálon futó, konkrét, mindennapi problémákat érdemben boncolgató irodalmi alkotás is. És mint ilyet, ajánlani tudom.