Főkép

A kislányom nagy könyvrajongó. Falja az irodalmat – néha sajnos szó szerint is. Emiatt vannak olyan könyvek, amelyet már áldozatul estek a falánkságának, azokat elengedtem, és nem bánkódom rajtuk, de vannak, amelyekre nagyon vigyázunk. Összebújunk, és én lapozgatom, mesélek belőle, Ő meg mutogat. Közben árgus szemekkel figyelem, hogy nem készül-e éppen harapni belőle... Elég hosszú már a listánk a féltett címekből, és most újabb taggal bővült: Pásztohy András története, A kisegér, aki majdnem hős lett mindkettőnket elvarázsolt.

 

Adott két barát, egy egér és egy cinke. Már ez sem mindennapi párosítás, ráadásul ők aztán igazán nagy cimborák, együtt vannak szinte éjjel-nappal, és hihetetlen kalandokba keverednek. Például egyikük lát egy hullócsillagot, majdnem egyességet kötnek egy macskával, világgá mennek, összebarátkoznak egy bagollyal, befészkelik magukat egy mókus odújába. És ez még csak a kezdet, mert előbb-utóbb az erdő és a tisztás minden állatával összefutnak. Van, aki segít nekik és van, aki ártani akar. Egy valami nem változik: a közös cél, a csillagért megtett erőfeszítés, valamint a kisegér és a cinke feltétel nélküli barátsága.

 

Pásztohy András kedves meséjében minden furcsaság megtörténik, amiről azt gondoltuk volna, hogy lehetetlen. A cselekmény igazán fordulatos, végig leköti a lurkók figyelmét. Szinte minden pillanatban történik valami, ami miatt újra kell tervezni a két főszereplőnek az életét, sőt, sokszor együtt izgulhatunk azért, hogy túlélik-e ezt a kalandot. Számtalanszor kerülnek bajba együtt, de mindig a segítségükre siet valaki, aki önzetlenül ajánlja fel a barátságát a párosnak.

 

A klasszikus meséket idéző szöveg mellett ki kell még emelni Pásztohy Panka szuper képeit, amelyek tökéletes összhangban vannak az eseményekkel. Jó, hogy a kiadó teret adott a rajzoknak, így minden alkotás egy-egy külön oldalon jelenik meg. Nem tördeli szét feleslegesen a szöveget, hanem kiegészíti a leírtakat, megeleveníti a bájos figurákat.

 

Hatalmas élmény volt A kisegér, aki majdnem hős lett című kötet, mindkettőnket lekötött. A kislányom egyelőre csak a képeket nézegette, mutogatta, mit ismer fel, én pedig hozzáolvastam a mesét. A cselekmény, annak ellenére, hogy eléggé szövevényes és sok szereplő bukkan fel, szerencsére nem túl bonyolult, éppen megfelelő az adott korosztálynak. A nyelvezete pedig valóban kicsiknek szól, így biztosan élvezetes esti olvasmány lesz az ovisoknak, a kisiskolásoknak és a szüleiknek.