Főkép

Könyvsaláta rovatunkba olyan könyveket válogatunk, amelyeket ugyan elolvastunk, de valamilyen oknál fogva mégsem ihlettek meg minket annyira, hogy önálló cikket szenteljünk nekik. Ez a bizonyos ok pedig szinte bármi lehet. Talán egy sorozat sokadik részéről van szó, és úgy érezzük, a korábbi cikkekben már mindent elmondtunk az egyes kötetekről. Talán nem tetszett annyira, mint vártuk, ezért hiába vannak erényei az adott könyvnek, mégsem tudjuk igazán ajánlani. Talán csak egyszerűen annyi kiemelkedően jó könyvet olvastunk mostanában, hogy egy „simán” korrekt műről most nem jut igazán semmi az eszünkbe. Ám azt semmiképpen sem szeretnénk, hogy teljesen elsikkadjanak...

 

Mary E. Pearson: Az árulás szíve

(Gabo Könyvkiadó, fordította: Miks-Rédai Viktória)

 

A Fennmaradottak krónikái 1. kötete, Az árulás csókja úgy indult, mint egy teljesen átlagos, középkorias fantasy-be oltott lányregény, de a végére egészen izgalmas és fordulatos lett, plusz kiderült, hogy Mary E. Pearson jellemábrázolásban és világépítésben is fölülmúl sok más YA írót. A folytatás pedig még sokkal jobb.

 

Ebben a részben Lia, a szökevény hercegnő olyan helyzetben találja magát (az első kötet befejezése nyomán), amire nincs felkészülve. Hamar kiderül, hogy nemcsak az ő élete forog veszélyben, de országának népéé is. Eközben pedig továbbra is ott van a két fiatal férfi, akik szerelmesek belé, és akik elé újabb, lehetetlennek tűnő feladatok tornyosulnak – nem is csak azért, hogy elnyerjék Lia szívét, de hogy ők maguk is életben maradjanak. Spoilerezés nélkül nehéz bármit is leírni, legyen elég annyi, hogy mindhárom főszereplőnek nagyon óvatosan és körültekintően kellene taktikáznia, szőni a hazugságok és intrika hálóját, egy olyan közegben, amely különféle módokon, de mindegyikük számára rejt csapdákat és ellenségeket.

 

Tetszett, hogy Pearson tétet, súlyt ad a történetnek, nem finomkodik, ahol a valós élet sem tenné (no jó, George R.R. Martinnál ennél enyhébb helyzetben is meghal mindenki, de vannak fokozatok). Tetszett az is, ahogy a szerelmi háromszöget, egyáltalán, a fiatalkori szerelmet ábrázolja, az összes félreértéssel, féltékenységgel, félelemmel és kisebb-nagyobb hazugságokkal. De a legjobban Venda tetszett, a kultúrája, az, hogy olyan szentséget, bölcsességet és tisztaságot tudott beleszőni, ami hitelesnek hat. És az is, ahogy mindebbe Liát bevezeti, ahogy megtalálja a helyét. Jöhet a folytatás!

(Uzseka Norbert)

 

John Scalzi: Vének történetei és más írások

(Agave Könyvek, fordította Pék Zoltán és Farkas István)

 

John Scalzi még életében eljutott abba a szakaszba, amibe általában népszerű és híres szerezők csak haláluk után juthatnak el, hogy bizony a lelkes rajongók hadai kedvéért megjelenhet nyomtatásban, gyűjteményes kötetként még a bevásárlólistájuk is. Nos, a mai modern világban persze nem az asztalfiókban megtalált, félkész kéziratok, ujjgyakorlatként elkövetett rövid firkálmányok jelentik az izgalmat, hanem például Scalzi esetében az unalmas repülőutak alatt közzétett rövid Twitter-történetek – ilyenből kettőt is találunk a kötetben. A régi és az új viszont egyvalamiben mégiscsak közös: leginkább a ténylegesen elvetemült rajongók a célközönsége, akik a szerző minden valaha papírra vetett gondolatára, szárnypróbálgatására kíváncsiak.

 

Ezen ötperces, igen rövid írások csak a kötet felét teszik ki, valamint függetlenek is a Vének háborúja univerzumától – az első 80 oldalban kaptak helyet a Vének történetei, egészen pontosan két írás: az első kedvenc John Perry-nk egy beszédének átirata, a másik pedig Jane Sagan naplója a Zoë története című regény után játszódó események egy részéről. John Perry olyan, mint mindig – humoros, érdekes kalandokról mesél az őt hallgató közönségnek, egyfajta nosztalgikus előadás keretében. Jane Sagan az általa nehezen feldolgozható eseményekről, érzelmeiről mesél, Scalzitól egészen szokatlan stílusban, kifejezetten erős érzelmi töltettel. Kellemes csalódás volt számomra olvasni ezt az írást – ha valamit, ezt mindenképpen érdemes elolvasni a kötetből.

(Vörös Eszter)

 

Geréb László: Búvár Kund

(Főnix Könyvműhely)

 

Ifjúkorom meghatározó sorozata a Mórás Delfin könyvek volt, melyekben olyan gyöngyszemek jelentek meg, mint a Kőbaltás ember, A görög gálya titka vagy A kincses sziget. Meg persze a Búvár Kund című történelmi regény, amely III. Henrik német-római császár 1051-es támadásáról, és a történet főszereplőjének ebben a háborúban véghezvitt tetteiről szól.

 

Általános iskolásként nagyon tetszett, elsősorban fordulatos cselekménye okán, aztán érdekesen írt a korabeli szokásokról, ráadásként pedig a főszereplő a véletleneknek köszönhetően találkozik minden fontos emberrel, no meg jól használta fel a korabeli szövegmaradványokat, és persze még élete párját is megtalálja a végén.

 

Ma fejjel már zavarnak a sehová sem tartó bekezdések, miként azokkal sem nagyon tudok mit kezdeni, amelyeknek gyakorlatilag nincs előzményük, és akkor még nem is beszéltem a logikai hibákról. Ezért aztán nem ajánlom azoknak, akik már túl vannak Passuth vagy Cornwell regényein. Ellenben a mai napig ideális olvasmány 4-5. osztályos kisiskolásoknak, akik még csak most kezdenek ismerkedni hazánk történelmével.

(Galgóczi Tamás)