Főkép

Anne Frank egy átlagos kislány volt, aki arra vágyott, hogy író lehessen. Lehetőleg világhírű, de a történelem közbeszólt. Bár a nevét a mai napig mindenki ismeri, mégsem érhette meg ezt. Naplójában a saját szemszögéből írja le a holokauszt borzalmait, melyet végül csak édesapja élt túl. Neki és jóakarójuknak, Miep Giesnek köszönhetjük, hogy a német származású zsidólány írásai fennmaradtak. Amikor a családot 1944 augusztusában megtalálják a rejtekhelyen, ő volt az, aki a felfordulás után a szobákban összeszedte, amit a család ott felejtett, a rendőrök pedig értéktelennek tartottak. Így vette magához a feljegyzéseket, melyet aztán néhány hónappal később a hazatérő Otto Franknak adott át:1947-ben jelent meg az első, még csonka napló, melyből az édesapa kihúzott részeket. A teljes szöveget végül csak 1980-ban ismerhette meg a világ.

 

Melissa Müller osztrák újságíró, aki Anne Frank életét kutatja számos családi és kordokumentum alapján. Kötete, az Anne Frank – Egy lány életeaz 1998-as első megjelenés után újabb adatokkal és interjúkkal bővült, ezért 2016-ban a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent a második kiadás. Rengeteg új információ birtokába jutott a szerző, lezárt aktákba tekinthetett be, melyek tartalmával tovább árnyalhatta a kislány mindennapjainak leírását.

 

Ez a kötet valójában egy regényes életrajz, melynek középpontjában a Frank-család áll, a hátteret pedig a megszállt Hollandia adja. Melissa Müller nagyon alapos munkát végzett, egyetlen apró esemény sem kerülte el a figyelmét. A szemtanúk, rokonok beszámolóit, a család levelezését olyan természetességgel szövi bele a leírásba, mintha nem is egy kirakós darabkát illesztené össze. A politikai élet dokumentálása mellett Otto Frank cégeinek a mindennapjait, szűkülő mozgásterét és mentő ötleteit is bemutatja – pont olyan részletesen, mint a négytagú család több mint két évig tartó bujkálását, illetve a segítőiket. Majd a kötet második felében a koncentrációs tábor kegyetlen világát.

 

A szöveg kis betűvel, sűrű sorokban szedett, a végletekig részletes leírásokat tartalmaz. Érződik a több évtizedes kutatómunka az oldalakon, komplex képet fest a szerző az 1930-as, 40-es évekről. A kötetet a rengeteg lábjegyzet, forrásmegjelölés, részletes családfa mellett fényképekkel is illusztrálták, számos családi fotó került bele a Frank-családról, ezzel is közelebb hozva őket az olvasókhoz. Nagyívű, részletgazdag, alapos – röviden így tudnám összefoglalni a benyomásaimat Melissa Müller kötetéről. Nem egy könnyű olvasmány, sem a témája, sem az aprólékossága miatt, mégis érdemes kézbe venni. Nem vádaskodik, nem keres bűnbakot, nem hergeli az olvasót, csupán csak szeretné a teljes képet megfesteni, és abban elhelyezni Annét. A kötet mottója: „Ez a könyv a túlélőké”, és csak csendben teszem hozzá, hogy mindenki másé is, aki szeretné még közelebbről megismerni egy kamasz lány küzdelmes életét és egy ideológia pusztító erejét.