Főkép

Valaha rég már megjelent magyarul ez a könyv Szofi és a HABÓ címmel, az új kiadásnak mindössze a nemrég mozikba került, Spielberg-féle film miatt más a címe, egyéb tekintetben megtartották Nagy Sándor hovatovább zseniális fordítását.

 

Roald Dahl nevét egy időben a felnőttek legalább olyan sokan, vagy inkább még többen ismerték, mint a gyerekolvasók, köszönhetően a Meghökkentő meséknek; az utóbbi időkben viszont inkább a mesekönyveinek filmes adaptációival találkozhattunk (Charlie és a csokigyár, A fantasztikus Róka úr, de 18 éve a Matildát is filmre vitték). És ez jó, mert újabb generációk ismerhetik meg minden idők egyik legnagyobb mesemondójának írásait.

 

Dahl a gyerekeknek is meghökkentő meséket írt, s bár minden könyve más és más, abban mindegyik egyezik, hogy fiatal olvasóit nem nézte csekély értelműeknek. Sosem volt rest igazi mondanivalót adni a gyerekeknek, ha pedig az ostobaságot és lustaságot kellett ostorozni, végképp nem fogta vissza magát. De az üzenetet mindig úgy adta át, hogy az olvasó közben remekül szórakozzon.

 

A barátságos óriás két főszereplője egy Szofi nevű árva kislány, és a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ. Szofi egy éjjel meglátja, amint említett HABÓ a szemközti ház ablakában ténykedik, s ennek egyenes folyománya lesz, hogy az óriás elrabolja. Ám szerencséje van: szemben a többi óriással, a HABÓ nem eszik emberbabot, sőt, amint már említettük, barátságos. Kicsit furán beszél ugyan, és nemcsak a testmérete, de amivel foglalkozik, az sem nevezhető átlagosnak, alapvetően mégiscsak olyan figura, akivel Szofi össze tud barátkozni. Kalandjaik során pedig nemcsak óriásföldre jutnak el, de az angol királynőhöz is…

 

Se szeri, se száma a nyelvi poénokkal megspékelt meséknek és gyerekregényeknek, de Dahl esetében semmi erőltetettség nincs ebben, belőle dőlt az ilyesmi, és a már említett Nagy Sándort nem lehet eleget dicsérni, hogy képes volt mindezt átültetni magyarra. Úgy képzelem, egyszerre volt ez módfelett megterhelő és élvezetes munka a számára. Meglehet, elsőre szokni kell ezt a nyelvezetet, még a szülőknek is, ha történetesen fel akarják olvasni a csemetéiknek, de biztos, hogy remekül fognak mulatni mind. Megkockáztatom: ez a regény még amolyan agytréningnek is kiváló, ugyanis oda kell figyelni a nyelvi csapdákra, s ettől edződik az a szerv, amely belülről kitölti a koponyánkat. És ahogy a regényből kiderül, ha ez nincs jól karban tartva, akkor könnyen bajunk eshet, akár még óriások eledelévé is válhatunk.

 

Részlet a könyvből