Főkép

Újra van magyar kiadója a The Walking Deadnek! Muszáj kifejeznem a lelkesedésem, annyira örömteli fejleménynek gondolom – miután a sorozat első kilenc részét megjelentető kiadó beszüntette a működését, nagyon aggódtam, hogy lesz-e olyan, aki újra felkarolja ezt a szériát. Szerencsére végül csak másfél évet hagytunk ki, és a székesfehérvári Books & Stuffnak köszönhetően már a márciusi Képregénybörze után a kezünkbe vehettük a legújabb magyar kötetet. Sőt, elvileg a május eleji Képregényfesztiválon már a következőt is beszerezhetjük – ha ez így megy tovább, belátható időn belül a kint már a huszonötödik kötetet ünneplő kiadást is utol tudjuk érni…

 

What We Become, vagyis Amivé váltunk, mondja az eredeti cím. Vadak, válaszol rá a magyar. Talán ez a legfontosabb kérdés a mostani kötetben: mivé kell válni a túlélés érdekében? Meddig lehet elmenni, hogy megmentsd a szeretteidet? Képes vagy odáig elmenni? Megéri a túlélésért mindent megtenni? Rick és csapata egyre inkább elszakad a valóságtól. Vagy legalábbis attól a valóságtól, amit mi annak hiszünk. Az ő világuk teljesen más szabályok szerint működik, teljesen más döntéseket kíván – és még ha azok nehéz vagy kemény döntések, akkor is szükségesek. Rick nem fél meglépni mindezt, nem fél attól, hogy miként fognak mások ezután ránézni. Azt teszi, amit jónak vél. De vajon a többiek képesek ezzel megbarátkozni? Képesek lesznek elfogadni, hogy ez a Rick teljesen más, mint akivel hónapokkal ezelőtt találkoztak? És vajon ők is meg akarnak változni? Mi lesz velük, ha a világ kikényszeríti belőlük a választ; ha olyan helyzetbe kerülnek, ahonnan nincs kivezető út?

 

Bár látszólag a mostani részben meglepően sok minden történt (a korábbi holtpontról újra közvetlen életveszélybe kerülnek a főszereplők), valójában sokkal nagyobb változások indultak el a karakterekben. Érdemes kiemelni Abraham személyét, akivel alig néhány számmal korábban találkoztunk, Kirkman mégis képes annyi életet beletölteni éppen csak pár jelenettel, hogy olyan érzésünk van, mintha már a kezdetek óta ismernénk. Nemcsak azért, mert elmeséli tragikus életét, hanem főként annak köszönhetően, ahogy cselekszik. Számomra valahogy mindig furcsa érzés képregényben a tettei alapján megismerni egy ember jellemét, de itt tökéletesen működik: apró rezdülésekből, finom gesztusokból legalább annyit megtudunk róla, mint a múltja alapján (újfent ki kell emelnem, hogy Adlard micsoda elképesztő munkát végez a rajzok terén – hihetetlen minőséget képes produkálni hosszú-hosszú részeken át).

 

A legdöbbenetesebb mégsem Abraham vagy Rick, hanem az utóbbi fia, Carl. Akinek már az előző kötetben is súlyos dolgokkal kellett szembesülnie, de az az igazán szívbe markoló, ahogy mostanra érezzük a hatását az akkori eseményeknek. Hogy miként változott meg, hogy miként lett egy kisfiúból sokat látott férfi – zsenge kora ellenére is. Hogy milyen értékrendben, milyen körülmények között nő fel, és ezt hogyan képes feldolgozni. Vagy épp az apja hogyan képes ezzel megbarátkozni… aki már így is az őrület határán (vagy azon túl) táncol.

 

De nem lehet megállni és megpihenni: ez nem az a sorozat, ahol unottan beszélgetnének a szereplők – úgy érzem, a következő részben sem fognak hiányozni a drámai vagy épp gyomorforgató pillanatok. Találkoztunk egy új szereplővel (szerintem még tartogat számunkra néhány meglepetést), a csapat egysége tovább szakad, Rick és Abraham még mindig a saját démonaikkal küzdenek, úgyhogy izgatottan várom, mi vár rájuk a folytatásban. Örülök, hogy van újra The Walking Dead magyarul, mert ez tényleg az a sorozat, ami megéri, hogy kapható legyen itthon is. Remélem, az új kiadóval még sokáig követhetjük ezt az elborult és fájdalmas zombiapokalipszist.