Főkép

A lusta karácsony után beköszöntött az új év várakozásának izgalma. Persze nem vagyunk egyformák, van, aki élénken várja, akad, aki majd átalussza, de két dolog közös, független attól, hogyan köszönünk el az óévtől: mindannyiunknak nehezére esik majd leírni a 2016-os dátumot, és február végéig, vagy március középig lelkesen kívánunk majd egymásnak boldog új évet.

 

Így van ez minden évben, nem lesz ez máshogy ezúttal sem, de mindig van egy lélektani pont, amikor már kínosnak érzem az egészet, és ilyenkor rendszerint kijelentem: Na, ettől kezdve nem vagyok hajlandó BUÉK-ozni! Meddig folytassuk, júniusig? És miért is ne?! Volt egy kollegám, aki már nyár közepétől elkezdte a karácsonyi dalok éneklését. Szilárd meggyőződésem, azért, hogy bosszantson. Mert ilyenkor az embernek csak úgy beragadnak a dallamok, aztán mire észbe kap, már maga is dudorássza, és attól kezdve csak egy ugrás a karácsony. No meg az új év!

 

Ebből számomra az következik, hogy az élet rövid, ezért ne fecséreljük az időt olyan fogadalmakra, amiket úgysem tartunk be, inkább cselekedjünk úgy, hogy boldogok legyünk! Ha változtatni szeretnénk valamin, hát tegyük meg, ha meg nem, hát nem. Ennyi, az élet egyszerű, csak valahogy nem érezzük jól magunkat, ha nem bonyolíthatjuk.

 

Újévi tanácsomat, ha már mindenki Star Wars lázban ég, Yodától vettem kölcsön: „Do or do not, there is no try.” Ami szabad fordításban annyit tesz: Tedd vagy ne tedd, nincs olyan, hogy próbálod!

 

Minden előzetes elemzés nélkül, köszönjünk el 2015-től, és üdvözöljük 2016-ot. Jó látni téged, még akkor is, ha az az ötös sokszor lesz átfirkálva. Annyi lehetőséget tartogatsz számukra, amennyit csak képesek leszünk megragadni. Se többet, se kevesebbet.

 

Vörösmarty Mihály: Ártatlanság köntösében…

Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
Gondja gyermekének.