Főkép

Amikor megláttam a könyvet, szinte azonnal felmerült bennem a kérdés, vajon kit érdekelhet a patkós-teszéri Zámory-család története? És ebből rögtön jött a következő is: miért vállalkozik manapság valaki egy ilyen kutatásra?

 

Három szerző, Csepeli György szociálpszichológus, Csepeli Miklós gépészmérnök és Bruckner Éva művészettörténész jegyzi ezt a kötetet. Nem történészek, mégis tudományos alapossággal jártak utána a múlt eseményeinek, amiben egészen biztosan motiválta őket családi kötődésük, ilyenformán a könyv tulajdonképpen szép emléket állít felmenőiknek, kezdve az 1613-as évvel, amikor is Zámory Mihály és családja nemesi címet kapott II. Mátyástól.

 

„A Zámory család története, mint az a könyvből kiderül, nem csak azoknak érdekes, akik e család tagjai vagy ismerősei. Az 1613-ban kezdődött és azóta is tartó történet ezernyi szálon kötődik a mindenki számára közös magyar történelemhez és művelődéshez, melyek nagyszerű feldolgozásait ismerjük Szalay Lászlótól Kosáry Domokosig. Ez a könyv azonban nem felülről és nem általánosan mutatja be a magyar történelmet, hanem ahhoz alulról, egyetlen család perspektívájából nézve közelít.”

 

A kötet címét adó tengerszemű hölgy megnevezés ismerős lehet Jókai Mór rajongóinak, ugyanis Zámory Adolf első feleségét, Domonkos Teréziát takarja, akinek állítólag a házassága előtt udvarolt az akkor már híres szerző. És aki végül nem hozzá, hanem egy gazdag, világlátott úrhoz ment feleségül, ám ez a házasság nem sikerült túl jól, és bár abban a korban elítélték a válást, mégis ez lett a vége, fő indítéka pedig a hűtlenkedés volt. A házasság felbomlása után Terézia zavartalanul folytathatta a szabadelvű életét, egyik férfit cserélte a másikra, az utolsó szeretőjét pedig megölte, amiért börtönbe zárták.

 

Természetesen nemcsak erről a zátonyra futott házasságról szól a könyv, hanem megismerhetjük belőle Adolf testvéreinek életét, sőt, Zámory Imre ezredes naplójába (Lóháton írt napló) is bepillantást nyerhetünk. Olyan emberek voltak ők, akiknek mindennapi életét átjárta a történelem, a háborúk, a rendszerváltások; így nem meglepő az sem, hogy a kultúra és a politikai élet jeles képviselői szinte minden fejezetben felbukkannak, mint közeli jó barátok. Az emlékek tanúsága szerint a Zámory család tagjai igazán pezsgő, nagyvilági életet éltek.

 

„Éltető elemük a tágan értelmezett kultúra volt, melybe nem csak a családi könyvtárakba frissen beszerzett művek megvitatása, a latin műveltség, hanem a hírek megbeszélése, kiértékelése, a gazdasági információk cseréje, a kártya, a vadászat, a szórakozás, az önmagáért való társalgás, s persze a flirt, az udvarlás is beletartozott.”

 

A gazdagon illusztrált kötetben a családi fotók mellett a korabeli viseletekről, divatról is értesülhetünk, a különböző újságkivágások pedig színesítik a képet. Kézzel írt levelek és naplóbejegyzések mellett képeslapokat és festményeket is felhasználtak a szerzők – ez a rengeteg kép, fotó és rajz pedig segít az információáradat befogadásában. A nagy munkából végül egy véleményem szerint jól rendszerezett és érdekes sorsokat bemutató kötet kerekedett ki, amit tekinthetünk négy évszázad családi krónikájának is.

 

A tengerszemű hölgy rejtélye tehát lebilincselő olvasmány lehet mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elmerülni a múltban, mégpedig egy nemesi család izgalmas életén keresztül.