Főkép

Century – négy kötet, négy város, négy fiatal története, akik a világ négy különböző táján születtek, ugyanazon a napon, február 29-én. Látszólag véletlenül találkoznak Rómában egy nyári vakáció alatt, de hamar egyértelművé válik számukra, hogy sorsuk találkozásuk napjától kezdve összekapcsolódik (vagy talán már korábban is?), ezzel pedig kezdetét veszi egy szokatlan kincsvadászat egy olyan rejtély felderítésére, amely talán az egész világra hatással lehet...

 

Nem az egyetlen, nem is az első ilyen ifjúsági regényfolyam, ami ötvözni igyekszik a játszva tanulást a szédítő kalandokkal és az izgalmas felfedezésekkel: P. D. Baccalario Ulysses Moore néven szintén ismert már egy másik sorozatról is, hasonló még az Amerikában oly népszerű A 39 kulcs világa (amely szintén olvasható már magyarul is), de persze lehetne még bőven sorolni… Miért érdemes tehát ezek után a Centuryt is kézbe venni?

 

Hiába az angolszász irodalom térhódítása mind általában a fantasztikum, mind a fantasztikus elemekkel átszőtt ifjúsági irodalom területén, azt az egyedi hangulatot, ilyenformán a megszokottól eltérő szemléletmódot sokkal ritkábban találni meg köztük. Számomra mindig üdítő olasz, lengyel vagy épp portugál szerzők könyveit olvasni, s nincs ez másképp Baccalario stílusával sem. Elsőre talán szokatlanok lehetnek a megoldások, a megfogalmazás vagy néhol maga a cselekményvezetés is, de sosem indokolatlan vagy öncélú, és pont az ilyen momentumok miatt lesz egyedi. Például milyen gyakran találkozunk olyan ütközettel, ahol a nézőpont-karakter az esemény nagyrészénél jelen sincs, vagy esetleg megérkezése után öt perccel már eszméletlenül fekszik a földön? Sőt, maguk a fordulatok sem feltétlenül a kötet végéhez közeledve érkeznek, hanem tényleg váratlanul, akár a kötet közepén is felbukkanhatnak, megkavarva mindent, amit addig sejthettünk a homályban rejtező titkokról. Nem beszélve arról, amikor épp a legkilátástalanabb, „hogyan tovább?!” pillanat lesz maga a csúcspont...

 

Különösen szerettem a négy hőssel történő események leírását megszakító, rövid 1-2 oldalas közjátékokat, amelyek a háttérben mozgó erők és személyek párbeszédeit tartalmazzák: ezek szintén csak a sorozat végeztével nyernek igazán értelmet, de addig is különös ízt adnak az amúgy sem szokványos hangulathoz, amely a köteteket jellemzi. A négy főhős – Elettra, Harvey, Mistral és Sheng – elsőre talán papírmasé-karaktereknek tűnhetnek, de nem véletlen ez a távolságtartó indítás: mind a négyüket fokozatosan ismerhetjük meg, leginkább a saját kötetükben, azaz abban a részben, ami a szülővárosukban játszódik (A Tűz Gyűrűje – Róma – Elettra, A kőcsillag – New York – Harvey, A szél városa – Párizs – Mistral, Az ősforrás – Shanghaj – Sheng), míg a többi részben csak apróságokkal finomodik a róluk kialakult kép.

 

Mind a négy gyerek más és más, máshogyan reagálnak, máshogyan dolgozzák fel az őket érő hatásokat, nehézségeket, kevésbé kiegyensúlyozottak, úgy általában realistább az ábrázolásuk, mint a hasonló könyvekben. Kétségbeesnek, elfáradnak, tanácstalanok, kétkednek, kimerültek, nem beszélve minden másról, amivel alapból meg kell küzdeniük tizenéves fiataloknak akkor is, ha épp nem valami rendkívül homályos, de nemesnek tűnő célért kell küzdeniük, és erejüket felülmúló ellenségek elől kell menekülniük.

 

A kötetekben ugyan megfordulnak négy nagy világvárosban is hőseink, és feltűnnek olyan  megkerülhetetlen nevezetességek, mint az Eiffel-torony vagy épp a Louvre, amelyek természetesen szerepet is kapnak a cselekmény során, de sokkal kevésbé olyan ismeretterjesztő jelleggel, mint például A 39 kulcs világában. Az izgalmas fordulatokon túl összességében sokkal jelentősebb szerepet kapnak az információknál a hősök gondolatai, érzései, és ezáltal például az utolsó kötetben sok érdekességet megtudhatunk Sheng karakterén keresztül arról, mennyiben más a kínai nép, a szokásaik, gondolkodásuk, azaz sokkal indirektebb módon csepegteti Baccalario a tudásmorzsákat. Számomra felnőttként is érdekes és tanulságos tudott lenni, bár alapvetően úgy érzem, a gondolkodásra, elmélyülésre hajlamosabb 12-14 éves korosztálynak szólnak a kötetek; másrészről viszont a pörgős cselekményvezetés miatt a kalandvágyók egyik kedvenc olvasmányává is könnyen válhat a sorozat.

A Century-sorozatot felfoghatjuk egyfajta kincskereső történetnek, igaz maga a kincs, avagy a titkos tudás ereje és következményei már a fantasztikus tartományba esnek, mégsem vidám nyári kalandozások és felfedezések mesés krónikája ez. Hiába rendelkezik a négy főhős átlagon felüli képességekkel, bizony nem ajándékba kapják mindezt, nem csettintésre tudják uralni és használni,  egyáltalán értelmezni az erejük mibenlétét. Kiválasztottnak lenni sosem egyszerű feladat, főleg, amíg azt sem tudod, egyáltalán mire lettél kiválasztva, milyen felelősség szakad majd a nyakadba – viszont ha megtudod, és meghozod a döntést, vajon tovább akarsz-e menni a számodra kijelölt úton? A Century egy olyan történetet tár eléd, ahol te magad is könnyen elképzelheted, miként reagálnál, ha a mindennapi élet problémái és örömei közé tényleg a nyakadba szakadnának a világ gondjai, és már az is jelentős kihívást jelentene, hogy egyáltalán megtudd, mit tegyél, merre indulj tovább...