Főkép

Jön a tavasz, meteorológiai értelemben már elhagytuk a kezdő napját, és az ember hangulata, mintegy varázsütésre felvidul. Előre állítottuk az óráinkat, egy órával tovább van világos, hosszabbak a nappalok, már lekerültek a vastag téli kabátok, és várjuk a nyarat. Mindjárt könnyebben viseljük a hétfőket is, csak az eső zavar kicsit. Mert örökké telhetetlenek vagyunk, nem örülünk annak, ami van, folyton vágyunk valami másra.

 

Ha valamit tanulhatunk a versektől, az a jelen, a pillanatnyi örömök megéneklése. Amikor ámulatba ejtenek olyan apróságok, mint a hajnal, az éjszaka, maga a tavasz, az eső, a szél vagy éppen az árnyék. A természet varázsa a változatosságában rejlik, és a szüntelen változásban, ez pedig semmi mást nem jelent, csak az életet magát. Számomra a tavasz egyet jelent az újrakezdéssel - nem január elsején fogadkozom, hanem ilyenkor érzem a változás szükségességét. Ahogy kipattannak az első rügyek, hihetetlen módon vágyni kezdek a szabadságra. Az, hogy kinek mit jelent a szabadság, sok mindentől függ, hogy hol és mikor él, milyenek a körülményei, szóval erősen szubjektív, de azért kíváncsi lennék, hányan vagyunk ezzel ugyanígy.

 

Erdélyi János (1814 – 1868) ügyvéd, akadémiai tanár, az Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság titkára és nem utolsósorban költő volt. Az édesanyja papnak szánta, de a végén ügyvédként végzett, miközben egyre jobban elmélyült az irodalomban is. Testvére és szülei halála után ismerkedett meg első feleségével, akit egy évnyi házasság után elvesztett, majd hamarosan kislányát is eltemette. Második feleségét, Csorba Ilonát, 1854-ben vette el, és haláláig boldog házasságban éltek. Az életében felváltva következő öröm és bánat mély nyomot hagytak írói pályafutásában.   

 

A legtöbbeknek a kikeletet, az újrakezdést és a boldogságot jelenti a tavasz, de néhányakra csak szomorúság vár. Azt hiszem, bármennyire is vágyunk a megújulásra, az újrakezdésre, ha félünk belevágni, minden csakis ugyanolyan maradhat, mint azelőtt volt. Nézhetünk irigykedve mások szerencséje láttán, vagy elébe mehetünk a lehetőségeinknek magunk is. Az egyedüllét belülről fakad, tömegben és családban is lehetünk magányosak, és önmagunkban élve sem vagyunk feltétlen elhagyatottak. Ahogy annyi minden az életben, ez is csak nézőpont kérdése.

 

Erdélyi János: Tavasz vidulása...

 

Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én szerencsémnek
Búra fordulása.

 

Hallgatom zugását,
Leveles erdőnek,
Szerelemvallását
Páros gerlicének.

 

Párját a gerlice
Fogadja zöld ágon,
Csak én vagyok magam
Ezen a világon.