Főkép

Kiss Ottótól életemben először ezt a történetet olvastam, még az Autós mesék című gyűjteményes kötetben, ám a Cerkabella kiadta külön könyvben is, minthogy az Atiról szóló mesék folytatódnak. Jól tették.

 

Ármin bácsi épp a padon üldögél, pipázgat és eszeget egy szép nyári estén, mikor arra jár Ati, és megkérdi, mit csinál. Az említettek mellett az öreg néha felnéz az égre is, és most elmondja Atinak, mi érdekes van ott: a Hold, melyen Hanna kisasszony gyújtogatja meg a holdlámpákat. Majd azt is elmeséli, hogyan találkozott ő ezzel a Hanna kisasszonnyal, még gyerekkorában, aztán pedig megmutatja Atinak, mit is építget a garázsban: egy különleges, régi fajta autót. Olyat, mint amilyennel annak idején ő és a nagypapája a Holdra repültek…

 

Míg Kiss Ottó üdítően furcsa Szusi apó köteteiben érzek némi iróniát, ha ugyan nem cinizmust, ez a történet tisztán és érzékenyen, de metaforikusan mesél jól megélt életről és a halálról. Egyszerre költői és egyszerű, nem magyaráz, mégis együttérzéssel és megértéssel szól egy olyan témáról, amelyről a legtöbb ember nehezen tud beszélni.

 

Mindehhez tökéletesen illenek Hanga Réka illusztrációi. Van bennük valami régies hangulat, a színviláguk, a textúrájuk természetes - illenek abba a művészi vonalba, amely néhány éve jellemzi a magyar gyermekkönyv-illusztrációkat. Ugyanakkor néha használ olyan nézőpontokat, amelyek inkább fordulnak elő filmekben vagy képregényekben, mint mesekönyvekben. És ez jó, mert Kiss Ottó szövege is arra késztet, hogy az életet és az elmúlást más szemszögből is megnézzük. Szülőként csak ajánlani tudom minden szülőnek, akinek már meg kellett próbálnia beszélgetni a gyerekével mindezekről. Annál is inkább, mert a könyv egésze nem szomorú, hiszen van benne derű és megbékélés, és mert olyan jó lapozgatni.