Főkép

A többszörös Fonogram-díjas Szalóki Ági gyereklemezeiről szinte alig lehet megmondani, hogy gyereklemezek, hiszen mákszemnyi mesterkéltség, legügyögés sincs bennük, és a dalok között bőséggel akadnak többrétegű nóták, amelyek a felnőttet is éppúgy elszórakoztatják. Bevallom, a Cipity Lőrincet annak idején még saját magamnak vásároltam, de most, hogy van egy óvodás lányom, már ketten örülünk Szalóki Ági zenéjének. Van is minek örülni, mert a mostani Körforgással ismét olyan album született, amelyet mind a ketten ugyanúgy élvezünk – még ha a kedvenc dalok tekintetében el is tér a véleményünk.

 

Nagyon változatos lett az új lemez, a magyar és moldvai dallamok mellett afrikai beütésű énekek is helyet kaptak rajta, például a mali népdal, a „Pulaku”, de nálunk a Tamkó Sirató Károly versére hangszerelt „Kongó-bolt” viszi a pálmát – fülbemászó dallama és vicces szövege az első hallás végére már rögzül, és azóta itthon már be se kell tenni a CD-t, a lányom áram nélkül is „lejátssza”.

 

Erdős Virág „Négyeshatos”-a már kikacsint a szülőre is, a poénok extra rétege ugyanis nekik szól, de bőven akad humor az album egyéb dalaiban is – a már emlegetett „Kongó-bolt” és a villamoson utazók kálváriája mellett én a siratóének formájában előadott számítógéphalálon nevettem a legnagyobbakat (Garaczi László: Zsolti, a számítógépszerelő), amiről most megmondom, hogy minden IT-s himnusza lesz jövő ilyenkorra. A címadó „Körforgás”, Gáti István „Tél utca harmincnyolc”  és  József Attila „Istenem” című, megzenésített versének rétegei is túlmutatnak egy átlagos gyereklemez keretein – fontosnak érzem jelenlétüket. Mert ezen az albumon úgy keveredik gyerek- és felnőttvilág, hogy játékos-könnyed, szívbe- és fülbemászó formában rögtön utat is ad a gyereknek a „komoly” zenevilág felé. Szalóki Ági biztosan érzi, hogy a jó gyerek- és felnőtt zene között nincsen lényegi különbség, ezért is fér meg egymás mellett olyan izgalmas, határokat szétfeszítő tobzódásban a cigányzene és a jazz, az afrikai dob és a zenére kevert beszéd, az altatódal és a halált feszegető vers.

 

A CD kísérőkönyvében a dalszövegek mellett Szabó T. Anna három meséje található, amelyek ugyanolyan komolyak-játékosak, mint az énekek – engem különösen a „Csendpalota” és bizarr állatvilága fogott meg. A kötetet Kiskovács Eszter alapszíneket és erős kontúrokat használó, szándékosan félrenyomott grafikákat imitáló illusztrációi díszítik. A könyv természetesen a CD nélkül is megáll a lábán, a versek esti mese mellé kiegészítésül is felolvashatóak, bár a zene meghallgatása után nehéz lesz elkerülni, hogy ne rögtön énekelni akarja őket az ember.

 

Okos, vagány és minden ízében szerethető album született tehát, amelyik tovább bővíti Szalóki Ági eddigi változatos gyereklemez-palettáját, és minden erőltetés nélkül odatehető a felnőtt albumai mellé is.