Főkép

A francia irodalom nagy öregje, Patrick Modiano már évtizedek óta jelen van a magyar könyvpiacon – igazán népszerűvé azonban eleddig nem sikerült válnia. Én eddig egy könyvét, kommerciálisan a legsikeresebbet, a Dora Brudert olvastam. Ez is már évekkel ezelőtt volt, és igazából csak annyit tudok belőle felidézni, hogy nem fogott meg; azóta bele sem lapoztam, pedig van belőle saját példányom. Az idei Könyvfesztiválra a Tarandus Kiadó gondozásában jelent meg a negyedik magyarul olvasható kötet, A Kis Bizsu, amivel kapcsolatban rövid gondolkodás után úgy határoztam, hogy adok még egy esélyt Modianónak. És milyen jól tettem!

Az alig több mint száz oldalas kisregény egy sokáig névtelenül maradó, tizenkilenc éves francia lány története, aki egy nap a metróban kiszúr egy sárgakabátos nőt, aki hihetetlenül hasonlít az állítólag halott anyjára, akit hétéves korában látott utoljára. Ez az esemény felszakítja benne a régi sebeket, és újra előtörnek belőle a rég elfeledett emlékek, a traumákkal és szeretetlenséggel teli gyermekkor, illetve a rengeteg „miért?”: miért nincs egyetlen pozitív emléke sem az anyjáról, miért nem törődött vele, miért nem ismeri az apját, miért tűnt el az anyja egy szó nélkül…? Az a néhány emlék, epizód, amit fel tud idézni magában, folyton folyvást előtör a narrátorunkból, ekörül forognak a gondolatai, ez kezdi egyre jobban kitölteni az életét, már amennyiben lehet életnek nevezni azt, amit a lány csinál. Thérese ugyanis nem tanul, nincs normális állása, nincsenek rokonai, barátai vagy legalább ismerősei, ideje nagy részét hermetikus elzártságban éli egy korábban jobb sorsra érdemes egykori szálloda szobájában, ahol egykor az anyja is lakott. Minden tárgyi emléke elfér egy kekszesdobozban, amit egyfajta totemként őrizget, ám kezdeni nem tud vele semmit sem.

Magányát az enyhíti, hogy végül mégis talál állást egy titokzatos és rideg házaspárnál, akiknek a kislányában saját egykori önmagát látja viszont. Őt meg tudja érteni, vele tud azonosulni – rajta szeretne segíteni. Modiano írói bravúrja, hogy olyan néhol nyilvánvaló, néhol rejtettebb párhuzamot vagy ellentétet von a szereplők – a kislány és Thérese, illetve a kislány anyja és Thérese anyja – közé, hogy még egy keresztespóknak is a dicsőségére válna. Az állandó ismétlődések, visszatérő emlékek, újra lejátszódó események pedig mesteri hangulatot varázsolnak ebben a kisregényben. A szereplők enigmatikusságukban is jól kidolgozottak, élők; Modiano nyelvezete pedig hihetetlenül tiszta, egyszerű és sallangmentes – ehhez a történethez tökéletes.

Természetesen ezért köszönet a fordítónak Rőhrig Eszternek, aki egyébként kellemes meglepetésként az elég hosszú és részletes utószót is jegyzi. Az utóbbi időkben viszonylag ritkán kerülnek ilyen elemzések a könyvekbe, pedig sokan, így én is, szeretik összehasonlítani tapasztalataikat egy olyan személyével, aki kimondottan jártas az irodalom világában. Ennek az utószónak köszönhetően tudok itt írni a könyv egy lényeges aspektusáról is, amelyet olvasás közben, Párizst kevéssé ismerve, inkább csak sejtettem, mint tudtam. Thérese ugyanis sokat bolyong egyedül a városban, és a helyek, amelyeket érint, vagy amelyek szerepet kapnak a műben, utalnak egy olyan dologra, eseményre, ami Modiano életművének egyik központi témája: a II. világháborúra és a német megszállásra. Szinte minden utca, szálloda, étterem, pályaudvar (így az Austerlitz pályaudvar is, ami szintén kulcsfontosságú színhelye volt egyik kedvenc regényemnek, az Austerlitznek is) fontos szerepet töltött be a világégés során. Erre a világháborús szálra viszont az égadta világon semmi sem utal a szövegben, ám a szerző ezzel érdekes és meghökkentő párhuzamot von Thérese elhallgatott és kibeszéletlen múltja, valamint az elhallgatott és kibeszéletlen történelem között. Akit érdekel, ennek az utalásrétegnek érdemes utána ásni.

Összességében nagyon is jól tettem, hogy adtam még egy esélyt a franciának, A Kis Bizsu egy rendkívül jól megírt, rideg és nyomasztó könyv a szeretetlenségről, a feledésről és a bűnökről, azonban ott lappang benne a megváltás lehetősége is. Ide nekem a többi Modianót is!