Főkép

Ugyan hivatalosan a mai napon veszi kezdetét a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, mi, könyvrajongók – valljuk be – hetek óta az esemény lázában égünk. Várható megjelenéseket böngészünk, kiadói katalógusokat lapozunk, vadásszuk a díszvendégekről fellelhető információkat és különböző trükköket próbálunk kitalálni annak érdekében, hogy minél több programot zsúfoljunk a rendelkezésre álló három és fél napba – vagy épp hogy minél több könyvet zsúfoljunk a rendelkezésünkre álló hátizsákba. Kemény egy sport ez az olvasás, kérem, pláne fesztivál idején!

 

Mi itt a szerkesztőségben természetesen szintén hetek óta erre készülünk – kívánságlistákkal bombázzuk a főszerkesztőt, interjúkérdéseken törjük a fejünket, alkudozunk a „ki mikor tud menni tartani a kamerát” témakörben, próbáljuk feltalálni az osztódással történő szaporodás módszerét, hogy mindenki, aki szeretne, eljuthasson a párhuzamosan futó PlayIT rendezvényre (egyelőre nem jöttünk rá a titokra, aki tudja, ossza meg velünk bátran). Mindeme készülődés közepette persze nem feledkezhetünk meg immáron hagyományosnak mondható kis összeállításunkról sem – ahogy az elmúlt években, ezúttal is szeretnénk olvasóink elé tárni, mely könyveket várjuk mi a legjobban ebből az elképesztően színes kínálatból. Hátha adhatunk még egy-két ötletet azon kedves olvasóinknak, akiknek még fér abba a hátizsákba…

 

 

Baranyi Katalin

 

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj - Bűbájoló történet

/I.P.C. Könyvek/

 

A tavalyi év igazi felfedezése volt számomra az amerikai írónő bűbájolós sorozatának első kötete, a magyarul igen ostoba címet és csúf borítót kapott Tünékeny illúziók: egy szerelmes-kalandos történet, amely Jane Austen korát és vidéki Angliáját idézi meg – egy kicsit másképp. A regény univerzumában ugyanis a bűbájolás része a mindennapi életnek; a hölgyek bűbájjal teszik szebbé a frizurájukat vagy művészibbé a zongorajátékukat, az uraknak a vadászatban segít, a könyv főhőse bűbájfestőként dolgozik az arisztokraták alkalmazásában. A mély érzésű és okos, ám csúnyának tartott Jane, a könyv hősnője pedig valóságos csodákra képes bűbájfodrai és -redői segítségével: talán még a szerelme életét is megmentheti... Az Üvegbűbáj ennek a nem mindennapi, váratlan ötletekkel teli és izgalmasan mesélő könyvnek a folytatása: remélhetőleg még ötletesebb, izgalmasabb és mesésebb, mint az előde. Hiszen hőseinek ezúttal a Napóleon franciái által megszállt Belgiumban kell boldogulniuk bűbájuk segítségével...

 

 

Galgóczi Móni

 

Ermanno Cavazzoni: A holdkórosok eposza

/Typotex Kiadó/

 

Nem igazán tudom megfogalmazni, miért is várom/vártam annyira ezt a könyvet, mert nincs benne semmi tudatos. Az történt, hogy a borítója és a fülszövege alapján zsigeri vágyat éreztem, hogy kézbe vegyem, kinyissam, lapozgassam, olvasgassam, töprengjek rajta, becsukjam, majd újra kezdjem ezt az egészet addig, amíg a végére nem érek. Annyira furának és szokatlannak tűnik, hogy képtelen vagyok ellenállni neki, ráadásul van benne egy ilyen szöveg, ettől meg aztán kész vagyok, mint az eminens tanuló matekleckéje: „Azt mondják, hogy a kutak vize – mint az árapály – nagyon érzékeny a Holdra: lassan emelkedik, és lassan apad. Amikor a vízszint csökkenésnek indul, nyikorgást vagy nyöszörgést hallani; ez az utóbbi az utolsó holdhegyed idején a legszívtépőbb.” Hát lehet ennek ellenállni? Biztosan, de nekem nem sikerült.

 

 

Galgóczi Tamás

 

Darren Shan: Gyilkos születik

/Móra Kiadó/

 

Utólag visszanézve tisztán látszik, hogy a 2001-ben megjelent Rémségek Cirkusza annyira egyedi hangot ütött meg a vámpírsztorik zsúfolt mezőnyében, hogy tudomásom szerint elsőre csak az ifjabb olvasók körében lett népszerű. Darren Shan évek múltán újra elővette a régi szereplőket, és az akkor leírt események előzményeit meséli el új sorozatában. Vámpírok az iparosodó Angliában – ez akkor is ígéretesen hangzik, ha nagy újdonságokra már nem számítok, de nekem bőven elegendő, ha Shan az akkor papírra vetett világot álmodja újra.

 

 

 

Hegyi Zoltán

 

Alessandro Baricco: Emmaus

/Libri Könyvkiadó/

 

Nagyon bízom benne. Az ajánlója ellenére. „Mert a templomfalon túl is van világ. Másik liturgiával. Ami végtelen.” Ez így elijesztene. A másik liturgia, ami végtelen – a fogalmak jelentésének szemem láttára való szertepotyogtatása a „jól hangzik” rémületes paralízisében. Mégis bízom benne. Mert Alessandro Baricco írta. Aki még az elmosódó kanyarjai ívén is megtartotta a fogalmak jelentését – még ha tényleg nem vezettek sehova a sínek, akkor is. Ezt várom. Meg annyi mindent még...

 

 

 

 

 

Kovács Tímea

 

Robert Galbraith: Kakukkszó

/Gabo Könyvkiadó/

 

Vérbeli Harry Potter rajongóhoz illően annak idején én is tűkön ülve (ugyanakkor igencsak szkeptikusan) vártam, mivel rukkol ki a varázslótanonc kalandjai végeztével J. K. Rowling – hogy aztán az Átmeneti üresedés minden (kimondott avagy kimondatlan) kételyemet elhessegesse és meggyőzzön arról, hogy itt bizony nem csak a fantáziavilág elsőrangú… Naná, hogy azután, hogy a szépirodalom terén bizonyított, megveszek a kíváncsiságtól, hogy vajon mit alkot Rowling a krimi műfajában – még akkor is, ha ez a regény nem is igazából Rowling. Mert hát a szerző egy bizonyos elsőkönyves, Robert Galbraith. Amikor kiderült a turpisság, az első gondolatom az volt, milyen kár, hisz így már sosem lesz lehetőségem úgy olvasni, mintha nem tudnám, ki írta – csak hát sajnos, ismerve a hazai könyvkiadás működését, ha nem tudnánk, ki írta, nagy valószínűséggel egyáltalán nem lenne lehetőségem olvasni (legalábbis magyarul). Szóval egyik szemem sír, a másik nevet. De tudják mit? Leginkább azt szeretném, hogy ez a krimi legyen annyira jó, hogy a végén teljesen mindegy legyen: a szerzőt J. K. Rowlingnak vagy Robert Galbraith-nek hívják-e…

 

 

Németh Beatrix

 

Dan Wells: Nem akarlak megölni

/Fumax Kiadó/

 

A „mit is várok” kérdés mindig nagyon érdekes, mert csupán egyetlen könyvet lehet választani, márpedig mint jól fejlett betűbanger legalább ötvenet – teljesen különböző stílusokban – várok. Szóval behunytam a szemem és böktem egyet. Egy Fumax újdonságot, Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiájának harmadik, Nem akarlak megölni című kötetét találtam telibe nagy lelkesen. Véletlenek márpedig nincsenek, meg strigák sem, így kijelenthetem, beletrafáltam vak tyúkként vaktában, mert valóban rettentően érdekel, hogy John Wayne Cleaver  sorozatgyilkossá válik-e, vagy sem.  Elvégre olyan keményen próbálkozott…

 

 

Szabó Dominik

 

Moskát Anita: Bábel fiai

/Gabo Könykiadó/

 

Függetlenül az adott történettől vagy a közvetítő médiumtól, néhány téma szinte azonnal felkelti a kíváncsiságomat – az egyik ilyen a vallás. Főleg azt az alkotást tudom nagyon szeretni, amelyik gondolkodik, ami mer kérdéseket feltenni, ami bátran dönt tabukat (de nem a botránykeltő-hatásvadász módon), ami nem fél úgy nyúlni az egyes – képzelt vagy valós – problémákhoz, hogy tudja: talán nem mindenkinek fog tetszeni a végeredmény. Ám mindezen túl mégsem fullad bele az unalmas közhelyekbe és az ezerszer lerágott csontokba, hanem újat és valóban elgondolkodtatót, érdekeset, sőt, relevánsat fogalmaz meg a hitről. Kicsit olyan érzésem van, hogy a fantasztikus irodalomban valahogy kevés olyan regény születik, ami nem kellékként használja a vallást, hanem lényegi valójában mutatja meg (persze csak hogy önmagamat cáfoljam, nem is túl rég jelent meg ilyen tematikájú sci-fi itthon) – úgyhogy már csak ezért is várom nagyon Moskát Anita bemutatkozó regényét. Mondjuk azért az sem hátrány, hogy egészen gyönyörű lett a borítója.

 

 

Szakácsi Angelika

 

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

/Könyvmolyképző Kiadó/

 

Romantikarajongó vagyok, és nagy gyengéim a realista new adult kötetek. Már önmagában e két indok elegendő lenne ahhoz, hogy érdeklődve várjam a regény megjelenését. Ám ezúttal a műfaj, no meg a borító és a fülszöveg csábítására sok-sok lelkendező ajánló is alaposan rásegített, hiszen olyan kifejezések szerepeltek bennük, mint csodálatosan egyedi hangvétel, megdöbbentő fordulat, érzelmi hullámvasút, legszebb első csók... Végül az itt-ott elcsípett, megható idézetek eldöntötték a „venni vagy nem venni” kérdést: ennek a könyvnek egyszerűen a polcomon a helye!

 

 

 

Szászi Ibolya

 

Paul Fintch: Ne sikíts!

/Athenaeum Kiadó/

 

Ha hithű választást kéne kieszelnem, természetesen Kilian Jornet Futni vagy meghalni című könyve lenne a várva várt csoda számomra. Igen, bevallom, elolvasnám a könyvet, de éppen elég ezeket a hatalmas távokat lefutni és minden felszabadult időmet az első maratoni távomra való rákészülésre szentelni. Valami más kell. Távol az álmaimtól és hitemtől, ellenben közel az eredeti „perverzióimhoz” nyúlnék inkább vissza kicsit. Vágyom újra valami pezsdítő, izgalmas, bizarr és lebilincselő olvasmányra. Semmi valóság, semmi életrecept, semmi elgondolkodtató igazság, csupán valami bűnös és gonosz, megrettentően okos és velőtrázó iszonyat, hogy a csodálatteli borzongástól le se tudjam rakni a könyvet. Ezt annak idején Caleb Carr regényétől, A halál angyalától kaptam meg, azóta sem múlta felül semmi azt az érzést, amikor sírva engedtem el a könyvet az utolsó lap után, mert vége lett a bizsergető rettenetnek. Most kíváncsian várom, hogy az idei felhozatalból fölül tudja-e ezt az érzést múlni valami. Első próbálkozásként nekiszaladnék Paul Fintch Ne sikíts! trilógiája első részének, hátha…

 

 

Szilvási Krisztián

 

Hakan Günday: Kevés

/Libri Könyvkiadó/

 

Mert még sohasem olvastam török szerző művét. Mert a cím annyira Kevés, hogy muszáj tömény tartalmat magába foglalnia. Mert a borítón homorító meztelen hátgerinc őszinte és naturális történetet sejtet. Mert fiúról és lányról, drogról és pokolról, reményről és hitről szól. Mert lányról és fiúról, menedékről és mennyországról, akaratról és csodáról kell szólnia. Mert Hakan Günday egyidős velem, és úgy kívánom látni limitek közé szorított világomat, ahogyan ő szemléli tágra feszített sajátját. Mert gyávasággal bátorkodni csakis az irodalom területén kifizetődő. Mert benne akarok lenni, és benne is leszek. Hogy ami nekem jut(ott), 400 oldal messzeségig ne legyen ennyire Kevés.

 

 

Tóth Éva

 

Moskát Anita - Bábel fiai

/Gabo Könyvkiadó/

 

Moskát Anita nevével akkor találkoztam először, amikor a csak e-könyv formátumban megjelent 10 - SF mag fantasztikus irodalmi antológia az olvasómra, majd annak közvetítésével a kezembe került és közelebbről is megismerkedtem a benne szereplő írásokkal. A szerző novellája szerintem a válogatás egyik legkeményebb írása volt, egyszerre volt elgondolkoztató, megrázó és megható. Mindezek után nem csoda, ha felkeltette a figyelmem az írónő Bábel fiai című bemutatkozó regénye, amelynek mind a borítója, mind a fülszövege csábító, az eddig olvasott idézetek pedig csak tovább növelték a lelkesedésem és a „mostakarom” érzést. Kíváncsian várom a különlegesnek ígérkező történetet!

 

 

Uzseka Norbert

 

Erlend Loe: Fvonk

/Scolar Kiadó/

 

Erlend Loe egy kopasz norvég fazon, aki nagyjából a vonneguti groteszket keveri a skandinávval. Borult, szórakoztató, idétlen és – nyelvi minimalizmusa mellett is – az adott témák velejéig hatoló könyveket ír: nem vitás, hogy a Fvonk is ilyen lesz. Lévén már a hatodik magyarul megjelenő (és felnőtteknek szóló) regénye, nem várok tőle újabb revelációt, sokkot vagy ilyesmit, de ha hozza az eddig megszokott szintet és stílust, én már jobbára elégedett leszek. Egy kisember és a norvég miniszterelnök sajátos kapcsolatáról szól a regény, hát, el tudom képzelni, mi őrültség lesz már megint benne. Pont az, mint a valóságban, csak Loe úgy írja le, hogy jó, míg mondjuk a tévéhíradóban rossz lenne. Ilyen ez.

 

 

Windbrechtinger Rudolf

 

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok

/Scolar Kiadó/

 

A finn-észt írónő, Sofi Oksanen az egyik legnagyobb kortárs szerző, örömhír, hogy ő lesz az idei fesztivál díszvendége, a szombati napon délelőtt és délután is lehetőség nyílik dedikáltatni vele köteteinket. A Sztálin tehenei, a Tisztogatás és a Baby Jane után az eseményre jelent meg a Scolarnál a szerző legújabb könyve, a Mikor eltűntek a galambok. Oksanen bebizonyította, hogy történészekre jellemző alapossággal közelít a XX. századi Baltikum témáihoz, miközben kétféle származásának köszönhetően a vasfüggöny mindkét oldalán otthonosan mozog. Legújabb regényének színhelye is Észtország, az egyik szálon a második világháború éveiben, a másikon pedig a szovjet megszállás uralta hatvanas években. A két idősíkban három főszereplő, Juudit, Roland és Edgar sorsa fonódik egybe – Oksanen pedig egészen biztosan nem okoz majd csalódást.