Főkép

Bevallom, a Sawasawa Kiadó létezéséről nem olyan régóta tudok, egy barátom hívta fel rá a figyelmemet néhány hónapja. Kölcsönadta Meja Mwangi kötetét, a Kariukit, azóta árgus szemmel figyelem az újdonságokat – nem is kellett sokat várnom, tavaly októberben jelent meg a honlapjukon egy új könyv, Az aranyló fél napkorong, melyből egyébként 2013-ban film is készült, amit a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be először.

 

Az első, ami nagyon megfogott, az a borító. Színes, vidám, pálmaleves, amely a békét jelképezi. De közben egy golyó ütötte lyuk is tátong rajta, ami a kötetnek baljós hangulatot kölcsönöz – sajnos az előfeltevésem hamarosan be is igazolódik, a békéig vezető út hosszú és fájdalmas. A történet 1961-től a 70-es évek elejéig játszódik, egy viszonylag boldogabb és nyugodtabb időszaktól kezdve (melyet azért átitat a közelgő erőszak előszele) követhetjük végig a főszereplők sorsát, egészen a véres polgárháború befejezéséig. A Biafrai Köztársaság mindössze három évig létezett, 1967. május 30-tól 1970. január 12-ig, mi pedig ebbe a rövid időszakba pillanthatunk bele. A biafrai zászló örök emléket állít a kis országnak, ebben benne van a körülbelül húsz hónap minden reménye és csalódása: „A vörös az északon lemészárolt testvérek vérét jelképezi, a fekete a gyász értük, a zöld Biafra leendő felvirágzása, és végül a fél sárga nap a ragyogó jövő.”

 

Az események 1966 elején gyorsulnak fel, amikor az igbók katonai puccsal ragadják magukhoz a hatalmat, és függetlenednek Nigériától. A politikai harcokat minden társadalmi réteg szemszögéből végigélhetjük. A gazdag gyártulajdonos, Kainene és ikertestvére Olanna, valamint a matematikaprofesszor, Odenigbo; a házi szolga, Ugwu és a Nagy-Britanniából áttelepült fehér ember, Richard életét ugyanúgy örökre megváltoztatja a polgárháború. A véres események mellett azonban egy sokkal fontosabb dolog rajzolódik ki a háttérben: a karakterek jellemfejlődése. A boldog békeidőkben a szereplők gondtalanul élnek, és bár itt is adott a lehetőség a változásra, az igazi fordulatot a háború hozza el.

 

A megbocsátás, az összetartozás és a családdá válás folyamata csak az erőszak hatására történhet meg: a történet elején külön egységekben élnek, és az önfeladás, a tisztelet és a szeretet csupán szavak szintjén léteznek, a valóságban nem. Például Olanna és Kainene szülei elmenekülnek Nigériából még a háború kitörése előtt, és az sem zavarja őket túlzottan, hogy a gyerekeik nem tartanak velük, miközben Olanna örökbe fogadja, és saját gyermekeként neveli fel Odenigbo egyszeri félrelépésének gyümölcsét, Babát, s még a saját ételadagjáról is lemond, csak hogy a kislány egészségesen átvészelje a háborút. Sokszínűek, a végletekig kidolgozottak a szereplők, éppen ezért a legkülönfélébb módon reagálnak az eseményekre.

 

Az emberi reakció mellett érdekes még megfigyelni a társadalmi különbségeket is: a békeidőkben betekinthetünk a felső tízezer életébe (Kainene és Olanna), a vidéki értelmiség mindennapjaiba (Odenigbo és baráti köre), illetve a babonáktól átitatott falusi hétköznapokba (Odenigbo édesanyja és Ugwu családja). Három réteg, más-más sorsok, ám hamarosan semmi sem különbözteti meg őket egymástól. A határok szép lassan, a polgárháború kiterjedésével egyre inkább elmosódnak, egy dolog marad csupán: a folyamatos éhezés. A korábbi milliomosnak éppúgy meg kell harcolnia a húskonzervért a segélyszállítmány érkezésekor, mint a házi szolgának. Ám hiába a sok lemondás és közös szerveződés, végül az élelmiszer és a fegyverek hiánya miatt kénytelenek feladni a harcot a biafraiak – a történet főszereplői próbálnak visszatérni régi életükhöz, de hiába építik újra a házaikat, a mindennapjaik már sohasem lehetnek ugyanolyanok, mint amilyenek a hatvanas évek elején voltak.

 

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai származású, de jelenleg Amerikában élő írónő. 1977-ben született, mégis valóságos, élethű képet fest a társadalomról és a polgárháborúról. A nagyszülei és a szülei az igbo nemzetségből származnak, végigélték Biafra születését és halálát, az ő visszaemlékezésieket építette bele a cselekménybe a szerző. Ez a korszak annyira magával ragadta, hogy a 2013-ban megjelent harmadik regénye (hamarosan olvasható lesz a Sawasawa Kiadó jóvoltából), az Americanah középpontjában szintén a háború áll, egészen pontosan az azt követő évek kilátástalanságát dolgozza fel egy szerelmespár életén keresztül. Elöljáróban csak annyit róla, hogy a New York Times 2013 legjobb regényének választotta…

 

Biafra kérészélete szívbemarkoló olvasmány, aki egyszer is elolvasta, sohasem tudja majd elfelejteni. És nem csak a szörnyűségek miatt, amelyeket a nigériaiak követtek el az igbo törzs ellen, ennél sokkal komplexebb az élmény: a nagyszerű karakterek, az igazi jellemfejlődések teszik igazán izgalmassá. Nem egy könnyed, vasárnap délutáni könyv, és azt sem ígérem, hogy nem fog fájni, mégis szívből ajánlom mindenkinek.