Főkép

Tetszik, nem tetszik, a Battlefield 3 című számítógépes játék – mint ahogy az elődei is – igen szépen hozott a konyhára. A szakmában nagyon sokan kategóriája legjobbjának tartották, és mindent hozzá viszonyítottak – természetes hát, hogy a kiadó folytatta a sorozatot, és sikerült ismét egy etalonnak tekinthető programot összehozniuk. Ezek után nem is érdemes azon csodálkozni, hogy a negyedik részhez – csakúgy, mint a harmadikhoz – is készült egy regény.

 

A szerző, Peter Grimsdale nem egy katonaviselt emberke, viszont a könyvet olvasva azt kell mondanom, hogy igencsak tisztában van a dolgokkal. Gyanítom Az orosz munkálatai alatt – melynek társszerzője volt – sok mindent magába szívott a témával kapcsolatban, illetve a kiadó is mindent megtett azért, hogy ne fércmű szülessék a jól működő brand égisze alatt. Ahogyan azt már – talán unalomig ismétlődően – sokan sokfelé ecsetelték, lehet úgy is jó és élvezetes regényt írni, ha annyira meg van kötve a szerző keze, hogy nem ő találja ki a hátteret, a kereteket, amibe történetét illesztenie kell, hanem készen kapja őket. És innentől már csak rajta múlik, hogy megvan-e az a kvalitás benne, hogy ezt a keretet előnyként használja, és ne korlátként hasson az alkotási folyamatra.

 

Nos, Peter Grimsdale vette az „akadályt”, s egy izgalmas, fordulatos, humortól és brutalitástól sem mentes történetet sikerült papírra vetnie. Persze nem valami világmegváltó eposz lett a végeredmény, hanem egy olyan könyv, amely a maga nemében messzemenően teljesíti küldetését, nevezetesen felvezeti nekünk a Battlefield 4 játék cselekményének hátterét, és az abban lezajló nagyhatalmi konfliktus kiváltó okait. Mindebből kitűnik, hogy jelen könyvben nem párhuzamosan zajlanak az események a játékkal – mint Az orosz esetében –, hanem az azt megelőző időszak szemtanúi lehetünk.

 

Újfent a nem is olyan távoli jövőben járunk, egészen pontosan Sanghajban: itt teljesít szolgálatot Lazlo Kovic, a CIA ügynöke, immáron évek óta. Az USA és Kína annyira jóban vannak, hogy néhanapján még hírszerzési műveleteiket is összehangolják, és együtt hajtják végre. Így kerül Kovic és egy szakasz tengerészgyalogos egy Saehawk helikopterre, amely a kínai légtérben halad Észak-Korea felé, hogy kimentsenek onnan egy disszidálni kívánó „fontos embert”. Az akció azonban balul sül el, a „fontos ember” jobblétre szenderülve várja megmentőit egy kocsiban, remek csapdaként szolgálva az amerikaiaknak. Ők meg bele is sétálnak. A helikopterüket lelövik, a maroknyi ember pedig – hátuk mögött az őket üldöző észak-koreai hadsereg reguláris egységeivel – a kínai határ felé menekül sebesültjeivel. Nagy nehezen átérnek a szomszédos országba, azonban a baráti kínai segítség helyett egy csapat gyilkos érkezik, akik módszeresen kivégzik a tengerészgyalogosokat. Egyedül Kovic ússza meg a dolgot.

 

Ez persze pont elég a főnökeinek a CIA-nál ahhoz, hogy amikor nagy nehezen „hazavergődik” Sanghajba, igencsak nehezükre essen elfogadni Kovic „meséjét”. Hogy hősünk élete ne legyen egyszerű, néhány helyi maffiózó is az életére tör, arról már nem is szólva, hogy a kínai titkosszolgálat is vadászik rá. Kovic felveszi a kesztyűt, szembeszáll mindennel és mindenkivel, hogy kiderítse, mi is történt valójában: kik és miért végeztek csapata tagjaival, és mi áll ennek az egész ügynek a hátterében.

 

A regény mindvégig magas fordulatszámon pörög, vert helyzetekkel és feszültséggel teli. Ne várjunk se részletes jellemrajzokat, se mélyreható monológokat, sőt, a szereplők pontos kinézetének kialakítását is az olvasóra bízza Peter Grimsdale. Kapunk viszont egy politikai, hadászati, stratégiai szövevényekkel teli, a régmúlt árnyait megidéző akcióregényt. Kovic nem James Bond, de néha őfelsége titkosügynökét megszégyenítő – de teljességgel hihető – megoldásokat alkalmazva vágja ki magát a kutyaszorítókból. Egy esetben mondtam csak azt, hogy ez már sok és ilyen nincs, de összességében pont a valószerűség volt az, ami a legjobban megragadott a könyvben. Aki egy kis akcióra vágyik, vagy kíváncsi a Battlefield 4 játék felvezetésére, annak csak ajánlani tudom.