Főkép

Alec Leamas igen különös ember, legalábbis a mi szemünkben. Mi alatt az egyszerű, hétköznapjait megszokott módon élő embert értem. Ő ugyanis egy angol kém, s bár a ranglétrán igen magasan áll, mégsem avatják be a szervezet legmélyebb titkaiba. Követnie kell tehát felettesei utasítását, és álcáznia magát, akár úgy, hogy hónapokig nyomorúságos életet él, vagy éppen börtönben ül. Mindez a munkája része.

Akkor mondják, hogy egy kém bejön a hidegről, amikor kivonul az aktív terepmunkából és végre megpihen. Leamas-nál ez az idő még nem jött el, neki van még egy utolsó feladata. A csendes, nyugodt és feltűnésmentes visszavonulás helyett el kell játszania, hogy kilép a szolgálattól, lezüllik, majd pedig hagyja, hogy elfogják a németek beépített emberei. Az a terv, hogy az árulók majd leszállítják őt a megbízóiknak, akik – szép summát ígérve neki – kikérdezik mindenről, amit csak tud. Leginkább persze az angol kémszervezetről és persze arról is, hogy munkája során mit tudott meg az ellenség, a németek ügyeiről.

Leamas belemegy a „játékba”, csakhogy felmerül egy-két probléma útközben. Ilyen például, hogy beleszeret egy lányba, akivel „lezüllése” alatt ismerkedik meg, így akarva akaratlanul belevonja őt is a játszmába – hamarosan mindketten Németországban kötnek ki, ahol a legkevésbé sem egy kalandos „love story” bontakozik ki a románcból, hanem sokkal inkább egy halálos „légtornászmutatvány”, ahol elég a legkisebb figyelmetlenség, és vége az „akrobatának”.

 

Elsőre talán furcsán hat az a fojtott, rejtélyekkel és misztikummal teli légkör, amelyet Carré teremt a regényével, ám pont e miatt óhatatlanul is kíváncsivá teszi az olvasót. A szerző lassan, apránként bontja ki a történetet, mindig csak pár részletet tár elénk. Egy idő után viszont már nem azon agyalunk, hogy vajon ki is ez a Leamas, mi a pontos feladata és ki a többi szereplő, hanem magával ragad minket a cselekmény sodrása és már az lesz a kérdés, hogy miért ilyen ez az ember, mi játszódhat le benne, és legfőképp, hogy mi állhat az egész ügy mögött.


Emberek az egyik oldalon, emberek a másik oldalon és persze a főnökeik. Ez így tiszta is lenne, ám kémekről beszélünk és ezért a látszat sokszor csal. Szerepeket játszanak, bármit és bárkit feláldoznak az ügy, a cél érdekében. Náluk nincs helye az érzelemnek, néha mégis megesik, hogy már nem bírják tovább, és inkább a lelkiismeretükre hallgatnak, semmint a felettesük parancsára. Logikus, mesterien felépített történet ez, tele fájdalommal, mégis azt mondom, el kell olvasni.

 

John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják számon. A kiadó a regényt megjelenése 50. évfordulója alkalmából Falvay Mihály klasszikus fordításában, új borítóval adta közre, ismét, még 2013-ban. A kötet egyébként a regényen kívül tartalmaz még egy új írást a szerzőtől, amit a film kapcsán írt, és még egyet, amit pedig a jubileum alkalmából, így azoknak is érdekes lehet, akik olvasták a korábbi kiadást.