Főkép

„Thich Nhat Hanh megmutatja a személyes belső béke és a Föld békéje közti kapcsolatot.” (Őszentsége a Dalai Láma)

 

Jómagam megrögzött laikus vagyok. Laikus nő, anya, barát, sportoló, meditáló, gasztro-fan, diétázó, filozofálgató ember és természetesen laikus olvasó… s mint ilyen, isten óvjon attól, hogy valaha valakiről (vagy valamiről) „hitelesnek hitt” kritikát alkossak. Olyasvalaki vagyok, aki a mai napig kutatja a hogyanokat és miérteket, így kizárólag az önismerethez vezető úton történt találkozásaimról beszélhetek – és hogy miként élem meg a tapasztaltakat. Mindannyian ilyenek vagyunk valahol, ebben a felgyorsított filmből hirtelen kimerevített kirakat-világban, ahova születtünk. Tudjuk, hogyan kellene élnünk, hogyan kéne kinéznünk, tudjuk a különbséget jó és rossz között, mégis, már az életünk hajnalán elsiklunk a tény felett, hogy mindannyian – ha minden igaz – egyetlen lehetőséget kaptunk, hogy teljességében megélhessük azt. Szeretnénk tökéletesen festeni azokon a féltve őrzött fiatalkori képeken, amelyeket mosolyogva forgatunk majd az ősz hajú decembereken. Szeretnénk makulátlan életet élni. De nem mindegy az egész, amikor születésünkkor kapott legnagyobb kincsünkről is oly sokszor megfeledkezünk? Pedig minden tudatos cselekedetünk ezzel kezdődik és minden tudattalan gondolatunk is ebben végződik: elfeledkeztünk a belélegzés és a levegő kifújásának teljesen természetes, felszabadító erejéről.

 

Hogy miért került a könyv a kezembe? Tulajdonképpen válaszként egy kérdésemre. Mert nem csak laikus vagyok, hanem hiperaktív és mindemellett későn érő típus is, aki imád enni, inni és élni. Nekem nem telt az egész életem diétázással, hiszen mindig is rengeteget mozogtam, sportoltam, ám számításaimat, mint megannyiunknak, nekem is keresztülhúzták a külső tényezők, és felbillent a harmónia a fogyasztásom és a magammal való foglalkozás mérlegén; megbetegedtem fizikálisan és meginogtam lelkileg is. Bár nem titok senki számára, hogy súlyunk szinten tartásához vagy a fogyáshoz kevesebbet kell ennünk és többet kell mozognunk, valamiért mégis mindig megakadunk. Aztán amikor „ott a baj”, a súlyfelesleg, vagy még rosszabb, esetleg az oda nem figyelés már egészségügyi problémákat okoz, jóhiszeműen kezdünk bele a különböző diétás, fogyókúrás programokba vagy a megerőltető sportmozgalmakba, de nem tudjuk őket be- vagy szinten tartani, és csak őrlődünk a csalódottság, a szégyen és bűntudat körforgásában. Ezzel meg is akadunk a múltban, félve tekintünk a jövőbe, és képtelenek vagyunk a jelenben élni, a mostban, amikor itt a lehetőség, és még van is hozzá hatalmunk, hogy változtassunk.

 

Bevallom, a könyv borítóját látva és az első pár oldalt olvasva kicsit megijedtem, hogyan fogok megbirkózni a benne rejlő tudással, a sok „okossággal”. Ám gyorsan rá kellett döbbennem, hogy a könyv szerzőjét akármennyire is a nyugaton ismert buddhista vezetők közül a Dalai Láma után az elsőként tartják számon, elsősorban az igazán nagyok alázatossága és az ebből fakadó egyszerűség jellemző rá, az egyszerű emberek nyelvén beszél és tanít. Thich Nhat Hanh (1926-) egy száműzött vietnámi zen buddhista szerzetes, békeaktivista és író. Több mint száz könyvet írt, egész életében felemelte a szavát a fegyveres konfliktusok ellen, és az országok vezetőit erőszakmentes megoldás keresésére buzdította. Természetesen nem a tökéletes és fitt élet varázspirulájának kifejlesztése miatt, hanem a béke és megbékélés érdekében kifejtett erőfeszítései elismeréseképpen 1967-ben béke Nobel-díjra jelölték. Jelenleg Franciaországban él, de szinte folyamatosan járja a világot, hogy lelkigyakorlatokat tartson a tudatos életről. Szerzőtársa, Dr. Lilian Cheung a Harvard Közegészségügyi Intézet táplálkozástudományi alosztályának és egészségprogramjának vezetője, a Harvard Egyetem táplálkozási szakértője, 1997 óta pedig a Thich tanítványa.

 

Visszatérve a könyvre, a szerzőpáros igyekszik megmutatni, hogyan vethetünk véget egyszer és mindenkorra a súlyunkkal és az emiatt önmagunkkal folytatott küzdelemnek. Tulajdonképpen gyakorlati tanácsokat kapunk, hogy feltárhassuk rossz szokásaink gyökereit, és ezek ismeretében segítenek új utakat mutatva cselekedeteink és viselkedésünk átformálásában. Ami megdöbbentett, az az egyszerű tény, hogy a kulcs nem más, mint a jelen pillanat, a most tudatosítása. Ez, vagyis a Zamatban olvashatók azonban nem csupán az áhított egészséges testsúly és jó közérzet elérésében segítenek: nekem azóta, hogy elolvastam a könyvet, még sem a súlyom, sem az egészségi állapotom nem változott említésre méltóan, viszont olyan, az élet bármely pillanatban és helyzetében elérhető gazdagságot hozott felszínre, amelyről korábban fogalmam sem volt.

 

Egyébként egy több ezer résztvevő bevonásával elvégzett magyarországi tanulmány alapján az ideális testsúly eléréséhez is sokkal alkalmasabb a napi rendszerességgel végzett kevésbé megerőltető mozgás (például a közepes tempójú séta), mint heti két-három alkalommal végzett edzőtermi edzés. A hangsúly sosem az erőkifejtésen, hanem a napi rendszerességen van, s ugyanígy az étkezésnél sem kötelező a vegetáriánus vagy vegán tanok pontjait követni, ezt mondja Thich Nhat Hanh is. Persze erősen ösztönöz az energiacsere, a nap, az eső, a levegő és a föld természetes körülmények közötti fenntartására, ezért kéri az olvasót, hogy becsülje meg, és tisztelje azt a kapcsolatot, amely az asztalunkra kerülő ételek, a mi egészségünk és a bolygónk egészsége között létezik.

 

Amit ez a könyv tanított, az több annál, mint amit vártam tőle. Megtanított megálljt parancsolni önmagamnak, s az élethez szükséges tudatosság négy alapfeltételének újbóli érzékelésére, amit felnőtté válásom közben elveszítettem. Megtanított ismét figyelni a testem jelzéseire, az érzéseim tudatosítására, az ez által gerjesztett érzésekből fakadó reakcióim megfigyelésére, valamint ezek és a környezetem hatás-ellenhatásainak be- és elfogadására. Megtanított a legfontosabbra: hogy nyitott, tiszta szemmel éljem meg a jelent, és így olyan cselekedetekre és eredmények elérésére legyek képes, amelyekben korábban nem hittem. Megtanított önismereti szinten befordulni önmagamba. Akár naponta többször is újra érzem és átélem a születés és a megújulás csodáját, amiből ez által bármikor bármivé válhatok: lehetek csodálatos nő, kiváló anya, mintabarát, élsportoló, jógaoktató, gasztroblogger, diétatanácsadó, filozófus, bölcsen olvasó és hittel ajánló ember (kritikus sohasem leszek). Ez a könyv megtanított újra és végérvényesen jelen lenni: lélegezni.