Főkép

Mostanában, amikor egymást érik a filmes feldolgozásai a Marvel univerzumának (elég, ha a 2012-es Bosszúállók mozira gondolunk), a közönség talán újra kedvet kaphat az eredeti médium, a képregény olvasásához is – ami már csak azért is pozitívum, mert így nem kell lemondanunk a magyarul megjelenő kötetekről. A 2013-as esztendő tavaszát a Kingpin kiadó egy Új Bosszú Angyalai füzet megjelenésével köszöntötte, azt hiszem, a rajongók legnagyobb örömére, elvégre több mint egy év telt el a legutóbbi gyűjtemény óta. Most viszont végre kezünkbe vehetjük a Beszivárgás címre hallgató, eredetileg hat részben megjelent történetet, melyben nemcsak hogy figyelemmel követhetjük, mi történt kedvenc szuperhőseinkkel a Polgárháború óta, de egy új esemény előszeleit is érezhetjük: hamarosan eljutunk ugyanis a Titkos Invázióig, mely alapjaiban rázza meg a Föld bolygót.

 

A Forradalom hasábjain az Új Bosszú Angyalai – Rozsomák, Luke Cage, Pókember, Dr. Strange, Visszhang, a mostanság Ronin bőrébe bújó Sólyomszem és Vasököl – egy meglepő tényt fedeztek fel, miközben Japánban próbálták kimenteni egykori társukat: az emberek közé alakváltó idegen lények, skrullok épültek be, akiket csak a megölésükkel kényszeríthetnek rá, hogy felfedjék igazi valójukat. Kezdetét veszi a bizonytalanság és a kétkedés időszaka: mi történik, ha már az angyalok közé is beférkőztek a skrullok? Kiben bízhatnak meg? Mialatt próbálnak az ügy végére járni, a börtön veszélye is fenyegeti őket, hiszen ellenálltak a regisztrációnak, mellyel a kormány a szuperképességekkel rendelkező igazságosztókat arra akarta rávenni, hogy fedjék fel valódi személyazonosságukat.

 

Ám ez még nem minden, az angyalok egykori ellenfelei is gyülekeznek. Egy új gonosztevő, A Csuklya vezetésével szerveződnek, összetartanak és védik egymás érdekeit – így a Bosszú Angyalainak minden korábbinál nehezebb dolga lesz, ha össze akarnak csapni velük. A szuperbűnözők csapata egy bankot akar kirabolni, ráadásul megfenyegetik a hősöket, hogy a családjukat és a szeretteiket bántják, amennyiben akadályozni merészelik a terveiket. Ha még mindez nem lenne elég, egy vírus szabadul New Yorkra, és minden ember vérengző szörnyeteggé változik, hacsak a Vasember, vagyis Tony Stark nem tesz valamit az ügy érdekében (a Marvel+ 2012/3-as számából lehet ismerős a támadás, az ottani események lazán kapcsolódnak a mostani történésekhez).

 

Nem mondhatnám, hogy különösebben egyszerű átlátni a számtalan különböző történetszálat (amit a szerző előszeretettel tovább bolygat azzal, hogy játszik a cselekmény időrendjével), de valahogy ez a kissé kaotikus eseményáradat tökéletesen illik a képregényes műfajhoz: folyamatosan történik valami, egy pillanatra sincs megállás, hőseink egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, miközben Damoklész-kardjaként lebeg felettük az idegen lények keltette fenyegetés vagy a regisztráció elutasítása miatti bebörtönzés veszélye. Nincs hiány akcióból, de nagyszerű volt figyelni, ahogy a szerzőnek még maradt ideje a karakterek hátterével is törődni: Dr. Strange és Luke Cage családi életéről is egyre többet tudunk meg, főleg utóbbi esetében érezhető, hogy komolyabb mélységet szerettek volna adni a figurának – kíváncsian várom, hogy a finálé fényében merre fog elmozdulni személyisége.

 

A csatajelenetekkel erősen telített kötethez nagyszerűen illeszkedik Leinil Yu rajzstílusa is. Folytatja a Forradalomban elkezdett kicsit újító, de mégis hagyományőrző ábrázolásmódot, a „szálkás” vonalvezetés, a vastag kontúrok, az erősen eltúlzott anatómiájú szereplők együttese lendülettel és sajátos dinamikával párosul, ami különösen a látványos küzdelmeknél, a nagyobb formátumú paneleknél igazán szembetűnő. Élvezet nézni a képeket, hiszen még a kevésbé rikító színekkel dolgozó festés is tökéletesen illik a stílushoz. Az utolsó füzetet ugyan már egy újabb alkotó, Carlo Pagulayan jegyzi (eredetileg kicsit kiemelkednek a megszokott sorozatból ezek az oldalak), aki csak részben folytatja Yu technikáját, inkább a modernebb szokásokhoz tér vissza, de cseppet sem zavaró az eltérés köztük.

 

Bevallom őszintén, nekem is meglepetés, hogy milyen jól szórakoztam a Beszivárgás olvasása közben. Gyakorlatilag minden együtt van, hogy egy hibátlan képregényt vehessünk kézbe: izgalmas, magával ragadó történet, érdekes és nem elnagyolt szereplők, a feszültség oldására szolgáló finom humor, lenyűgözően szép képek, valamint igényes kiadás. Brian Michael Bendis története minden képregény-rajongó tetszését elnyerheti, aki érdeklődik a Marvel meglehetősen sokszínű univerzuma iránt, s szerintem a folytatásban sem kell csalódnunk benne. Én mindenesetre nagyon várom már a Titkos inváziót.