Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Brent Weeks: A fekete prizma

Brent Weeks Éjangyal-trilógiája nagy sikert aratott mind a külföldi, mind a hazai olvasók körében. Magam is olvastam a három vaskos kötetet, melyekben bőven van elég fantázia, cselekmény, érzelem és misztikum ahhoz, hogy a történt sokak kedvencévé váljon, bár nekem egyes szereplőkkel kapcsolatban voltak problémáim, ezek azonban nem tántorítottak el attól, hogy belevessem magam az író fantáziájának újabb megnyilvánulásába.

 

Hét Szatrapia világában a Prizma uralja a színmágia teljes spektrumát, őrzi a mágia egyensúlyát, ő a hatalom központja, egy személyben császár és vallási vezető, harcos és főpap. A Prizma élete igencsak behatárolt időtartamú, hatalomra kerülését követően hét, tizennégy vagy legkésőbb huszonegy éven belül elveszíti az erejét. Orholam, a világot irányító erő azonban mindig időben gondoskodik a következő Prizmáról, aki átveszi a sok munkával, felelősséggel és lemondással járó feladatot. Eddig még csak egyszer követett el hibát, amikor két testvért azonos képességekkel ruházott fel, amelynek egyenes következménye a Prizmák háborúja lett. Gavin Guile tizenhat éve Prizma (akkor győzte le az öccsét, Dazent, a Hamis Prizmát), azóta igazgatja az ország ügyeit és őrzi szörnyű titkát. Történetünk kezdetén arról értesül, hogy van egy távoli országban született fia, akinek léte fenekestül forgatja fel az életét. Ráadásul az egyik Szatrapia élén új uralkodó kerül hatalomra, aki már királynak nevezi magát, így veszélybe kerül az egységes irányítás, márpedig ez egy újabb háborút helyez kilátásba.

 

Brent Weeks már a könyv elején próbára teszi olvasóit, mert nem nagyon magyaráz, hanem belecsap az események közepébe és hagyja, hogy mindenki maga rakja össze az igencsak egyedi világ alapjait, aktuális hatalmi felépítést, miközben telibe kapja a kromaturgia, azaz a színmágia és a hozzá kapcsolódó kifejezések sokasága, amelyek legtöbbje legalább olyan színes és sokatmondó, mint maga a mágia. (Pozitívum, hogy a könyv végén található szójegyzék segíti az eligazodást.) A hatalmi struktúra felépítése egyébként a hetes szám köré épül: hét Szatrapia hét uralkodója, a Spektrum hét tagja és a mágia hét színe. Az általam olvasott sorozatok közül csak egyetlenben, Robin Hobb Látnok-ciklusában fordult elő, hogy az alkalmazott mágia káros hatása hangsúlyozásra került, egészen mostanáig, ebben a könyvben ugyanis a túlzott színöntés hatására a mágusok íriszének pereme átszakad, a luxin elönti a szemük fehérjét és a mágus hamarosan megőrül. Persze arra is van megoldás, hogy ilyenkor mit kell tenni, illetve arra is, ha egyesek kibújnak az előírások alól.

 

A mágiarendszer mellett a karaktereivel nyűgözött le teljes mértékben a szerző, aki az emberi jellemzők teljes skáláját belevitte a történetbe. Szereplői ugyan korántsem tökéletesek, de éppen ezért élettel teli figurák. Minden karakter összetett, múltbeli sérelmekkel teli, mindegyikük követett már el hibákat és szinte lehetetlenség eldönteni, hogy ki tartozik a jófiúk és ki a rosszak táborába, mert a tudomásunkra jutott információk birtokában folyamatosan változik a megítélésük.

 

A könyv elején az események közepébe csöppenünk, de az elmúlt tizenhat év történései, az okok és indokok folyamatosan tárulnak fel az olvasó előtt. Az író folyamatosan gondoskodik arról, hogy az elején lassú, de a végén pörgős cselekményű történetben mindig legyen valami, amivel teljes döbbenetet tud kiváltani. Az egyik ilyen hatalmas meglepetésre a könyv harmada környékén került sor, amikor is hosszú ideig azzal voltam elfoglalva, hogy az államat vakartam fel a padlóról. A helyenként vicces történet korántsem könnyed olvasmány, mert összetettsége és kegyetlen történései bizony igénybe veszik az olvasót. A felhalmozott rengeteg információ, a terjedelem, valamint a viszonylagos lezárás ellenére ez a kötet még csak amolyan felvezetés volt és nagyon remélem, hogy a folytatásba is rengeteg meglepetést és még több akciót sző majd bele Brent Weeks.

 

Könnyen elképzelhető, hogy csak az összetett mágiarendszer varázsolt el, de még ha így is van, akkor is vitathatatlan a szerző fejlődése. Nekem eddig ez a történet jobban tetszik, mint az Éjangyal-trilógia, éppen ezért kétségbeeséssel tölt el, hogy a sorozat még eredeti nyelven sem teljes (eddig csak két kötet jelent meg a négy részesre tervezett sorozatból), ezért ha a folytatást záros időn belül szállítja is a magyar kiadó, a végső befejezésre előreláthatólag még sokat kell várnunk.


Tóth Éva (Könyvek erdeje) - 2013. június 6.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Brent Weeks) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!