James Luceno: Darth Plagueis
Írta: Szabó Dominik | 2013. 05. 10.
Az utóbbi években (a rajongók legnagyobb örömére) elég sok Star Wars kötet látott napvilágot hazánkban, s a választék bővülése nálam magával vonta azt is, hogy elkezdtem válogatni az új kiadványok közül. James Luceno regényét mégsem tudtam kihagyni, több szempontból is nagyon vártam a megjelenését – elvégre a szerző már korábbi regényeivel bebizonyította, hogy érdemes a figyelemre (A Sith-ek bosszúja környékén játszódó művei például igen szórakoztatóan sikerültek), ráadásul a téma is azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az Erő sötét oldalát mindig is izgalmasabbnak találtam, mint a jófiú Jedi-lovagok béketeremtési kísérleteit (nem véletlenül lett egyik kedvenc Star Wars regényem például a Sith-ekre koncentráló Árulás), s Darth Plagueis figurája is olyannak tűnt, akiben rengeteg potenciál rejlik – legnagyobb örömömre Luceno ki is használt minden lehetőséget.
Akinek esetleg nem lenne ismerős Plagueis neve, ő volt Darth Sidious mestere, akire a filmek során mindösszesen egy rövid jelenetnyi utalás történik. Hatása viszont annál nagyobbnak bizonyult: ő lökte rá ugyanis Palpatine-t a Sith-ek útjára, ő készítette fel és tanította a sötét oldal művészetére, többek között az emberi sejtekben működő mikroorganizmusok, a midikloriánok (egyben az élet és a halál) manipulálására. Úgy tűnik, hogy a kapzsi és hatataloméhes muun bankár, szövetkezve az ifjú naboo-i nemessel, képes lehet a befolyása alá vonni az egész Köztársaságot, s ezzel együtt elérni azt, ami évszázadok óta az összes Sith Nagyurat lázban tartotta: elpusztítani a Jediket. De vajon tényleg sikerülhet? Vagy az útjukban áll az Erő sötét oldalának természete, s végül egymás ellen fordulnak azok, akiknek hosszú ideje először nyílik lehetősége megvalósítani a Nagy Tervet?
Amire legelőször felfigyeltem Luceno regényének olvasása közben, az a rendkívül gondos kutatómunka, ami a kötet mögött áll. Nemcsak hogy előszeretettel utalgat korábbi és későbbi alkotásokra (melyeknek egy részét csak a rajongók tudják dekódolni, s még ők sem mindig – ám annál izgalmasabb felfedezni ezeket az utalásokat), de ráadásul tökéletesen töltötte ki a fehér foltokat, melyek mindezidáig az események folyásában tátongtak. Hibátlanul illeszti be a cselekményt a korábbi kötetek közé, megválaszolja az eddig nyitva hagyott kérdéseket, amelynek azt hiszem, minden a téma iránt érdeklődő olvasó csak örülhet. Kiderül például, hogy miként került a sötét oldallal kapcsolatba Darth Maul vagy Dooku gróf, hogyan indította el Palpatine a Köztársaság megdöntésére szőtt terveit, mi történt az elmúlt évezred Sith mestereivel, és talán még Anakin Skywalker létére is nyújt egy meglepő és érdekes magyarázatot.
Ennek kapcsán a Sith-ek szemszögéből elmesélt történések legalább ilyen szórakoztatónak bizonyultak. A kegyetlen, számító és vérszomjas Nagyurak ármánykodásai és intrikái nagyszerűen kompenzálták, hogy maga kötet egyébként nem volt túl akciódús, de nem is hiányzott: a politikai manőverek, a sötét Sith-praktikák, a tanítványok nevelése és a háttérben kibontakozó összeesküvés mindvégig fenntartotta a figyelmet, nem értem rá unatkozni – ha más nem, legalább a mitológia színesítése a régi Sith-legendákkal folyamatosan növelte az érdeklődésemet. Nem mintha bármiféle probléma lett volna a cselekménnyel vagy a karakterek kidolgozásával: jó volt például részletesebben megismerni Palpatine személyiségét még a végleges hatalomra lépés előtt, vagy Darth Plagueis jellemének alakulását az évek során. Külön tetszett, hogy Maul és Dooku is kapott néhány oldalt, utóbbinak a Jedi-rendben töltött esztendőiről elég keveset tudtunk eddig, de most jelentősen bővülhetett a róla alkotott képünk.
Gondolkodtam azon, hogy kiknek is lenne érdemes ezt a regényt elolvasni. Egyrészt története és szórakoztatási faktora miatt gyakorlatilag mindenkinek, aki minimálisan is kedveli a Star Wars univerzumot, az új aspektusból vizsgált események szerintem sokak tetszését elnyerhetik. Másrészt viszont a régi rajongóknak is csak ajánlani tudom, számukra a cselekmény hátterében meghúzódó utalások, az eddig még csak vázlatosan ismerhetett pillanatok leírása miatt lesz igazán élvezetes alkotás. Az univerzum kibővítése, más nézőpontból való bemutatása, mely a The Old Republic regényekkel kezdődött, szerintem tökéletesen elérte célját: új élettel töltötte fel a kissé megfáradt világképet, ráadásul a kiváló íróknak köszönhetően jobbnál jobb kötetek kerülhetnek fel az olvasók polcaira. Remélem a folyamat nem fog megállni, s továbbra is hasonló minőségű alkotásokat vehetünk kézbe.