FőképIsmét egy számítógépes játék világára épülő - de nem a játék történetét feldolgozó/elmesélő - könyv, ami mozgalmas, izgalmas és még elgondolkodtató dolgok is vannak benne. A Deus Ex: Ikarosz-hatás amellett, hogy egy sikeres játék világába enged bepillantást, újabb példája annak, hogy az ilyen jellegű művekre egyre inkább oda kell figyelni. Úgy érzem, mostanság sokkal több színvonalasabb mű születik és ezek közül jó érzékkel válogatnak a magyar kiadók.

James Swallow eddigi munkáit tekintve megállapíthatjuk, hogy nem egy kezdővel állunk szemben, hiszen számos regényt és novellát írt az alábbi világokhoz: Warhammer 40000, Star Trek, Doctor Who, Stargate szériák, 2000AD (ismertebb talán, ha Dredd bírót mondok). Forgatókönyvíróként szintén közreműködött a Star Trek Voyager TV szériában, illetve a Doctor Who, a Stargate, a 2000AD, a Warhammer 40000 rádiójátékokban. És hogy lássuk, nem idegen tőle a számítógépes játékok világa, az alábbi sztorik is az ő nevéhez kapcsolódnak: Star Trek Invasion, Battlestar Galactica video game, Killzone 2, Necrovision, Deus Ex: Human Revolution, Fable: The Journey. A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült.

2027-ben járunk. Az emberiség egy része augmentációkra cseréli testrészeit, hogy fokozza ilyen-olyan teljesítményét. Mesterséges szem, végtag, reflexek, stb. Egy másik részük egyre hevesebben ellenzi ezeket a módosításokat. Ezzel el is érkeztünk a könyv egyik gondolatébresztő kérdéséhez. Vajon mennyire marad emberi az ember, ha testidegen dolgokra cseréli a szerveit?

Anna Kelso a titkosszolgálat ügynöke. Feladata, hogy csapatával biztosítsa egy szenátor találkozóját egy multinacionális cég vezetőjével. Az akció azonban kudarcba fullad, és a végén csak Anna és a szenátor maradnak életben. Ben Saxon zsoldos, a Belltower Egyesült Részvénytársaság fizetett kommandósa. Csapatával Ausztráliában vesznek részt egy bevetésen, de itt is balul sülnek el a dolgok - egyedül Ben éli túl.

Van egy titkos társaság. A céljuk, hogy a saját ellenőrzésük alatt tartsák az emberiség fejlődését, történelmét, politikáját, gazdaságát. Mindent. Olyan mondvacsinált demokratikus világot akarnak, amelyben látszólag mindenki szabad és önállóan dönthet, de voltaképpen ők döntik el, mi és hogyan történjen. Immáron több száz esztendeje munkálkodnak az új világrend kialakításán. Ez a második gondolatébresztő kérdés, amely a konspirációs teóriákkal foglalkozó emberek egyik kedvence. Vajon tényleg létezik a háttérben egy ilyen szervezet a való világban, akik ilyen módon és ennyire beleszólnak vagy bele akarnak szólni az életünkbe?

Anna a saját szakállára kezd el nyomozni a csapatát ért támadás ügyén, ám a végén szembe kerül munkaadóival és üldözőből üldözötté válik. Ben egy tábori kórházban eszmél, ahol különös látogatója akad, aki új munkát ajánlt neki, amit el is fogad, ám egy idő után szembe kerül a munkaadóival, és ő is ugyanolyan üldözötté válik, mint Anna.

A Deus Ex: Ikarosz-hatás alapja egy ízig-vérig cyberpunk történet, James Swallow ezt fejeli meg egyrészről olyan morális kérdésekkel, amelyeket – ha a mai világunkban körülnézünk – lehet, hamarosan meg kell válaszolnunk. Másrészről pedig olyan hatalmi/irányítási kérdést feszeget, ami nagyon is régóta foglalkoztatja az embereket. Így egy olyan regényt kapunk a kezünkbe, amely nem csak az adrenalin szintünket emeli meg, hanem némi gondolkodásra is serkenti a szürkeállományunkat.

A Deus Ex világa egy jól kidolgozott, így hihető lehetséges jövőt elénk táró keret. Különálló országokkal, de országhatárokat nem ismerő vagy figyelembe vevő szervezetekkel. Ugyan törvények még vannak, mégis egyre nagyobb a törvény felett vagy törvényen kívül állók száma. A regényben felvetődik az a kérdés is, hogy hogyan lehetne kezelni ezeket a dolgokat, de megoldást vagy választ nem ad James Swallow írása.

Ugyan Anna és Ben – és akik mellettük állnak – nem váltják meg a világot, azt azért sikerül megmutatniuk, hogy lehetséges megzavarni és megtörni a mindent behálózni akarók terveit. Hovatovább azt is kijelenthetjük, hogy vannak, akiknek ezt kell tennie: feszegetni a határokat és néha nyíltan szembefordulni velük.