Főkép

Nincs könnyű dolga, aki a Star Wars univerzum egy részletesen kidolgozott részére szeretne könyvet írni, ugyanis a koherencia érdekében számtalan regényhez, vagy akár magukhoz a filmekhez és sorozatokhoz is igazodnia kell, ezáltal jelentősen sérül az írói szabadsága. Talán ezért is örvend nagyobb népszerűségnek manapság a The Old Republic, vagyis a Régi Köztársaság fennállásának kora, ahol a szerzők jobban meg tudják valósítani a különböző ötleteiket. A kétezres évek közepén azonban még egymás után jelentek meg az olyan regények, melyek A klónok támadása, illetve A Sith-ek bosszúja filmek között játszódnak, és sorra veszik a klónok háborúja korszak legfontosabb pillanatait, a legismertebb Jedi-lovagokkal történt eseményeket. Ennek a szériának az egyik kötete a Yoda – Sötét találkozó is, mely – a cím után már kevéssé meglepő módon – Yodára és egykori tanítványára, Dooku grófra koncentrál.
 
Egy nap egy megégett, sebesült Jedi-lovag, Jai Maruk száll ki űrhajójából a Jedi Templom űrkikötőjében, és azonnal a mesterek elé siet beszámolni az őt ért eseményekről. Állítása szerint Dooku gróf és gonosz tanítványa, Asajj Ventress elkapta és legyőzte őt, de szabadon engedték – ha elvisz egy üzenetet Yoda mesternek: a szeparatisták vezére tárgyalni akar, békét szeretne a Galaxisban, s felkéri a Jedik mesterét, hogy utazzon el a Vjun bolygóra, ahol a gróf már várja. Csapdát sejtenek a kérés mögött, de mégsem hagyhatnak figyelmen kívül egy ilyen lehetőséget: ha a megfáradt, öreg Dooku tényleg véget akar vetni a súlyos áldozatokkal járó háborúnak, akkor tárgyalni kell vele.
 
Tallisibeth Enwandung-Esterhazy (becenevén Scout, döbbenetes módon mindenki inkább így szólítja) nem büszkélkedhet a legkimagaslóbb eredményekkel a padavanok között, hiszen alig járja át az Erő, éppen csak lépést tud tartani a kortársaival – azt is hatalmas kitartásának köszönhetően. Amikor azonban lehetőséget kap, hogy újdonsült mesterével együtt segítse Yodát a küldetés során, minden korábbinál nagyobb felelősséget érez a vállán, amivel közel sem biztos, hogy képes megbirkózni. Whie szinte mindenben az ellentéte Scoutnak: tehetséges, erős és ügyes, kiemelkedik társai közül, mindenki úgy gondolja, hogy nagyszerű Jedi-lovag lesz belőle. Mesterével, Maks Leemmel együtt útnak indulnak Yoda oldalán, eközben azonban meglepő dolgokat tud meg származásáról és egykori családjáról…
 
A Yoda és Dooku között lezajlott találkozó már régóta érdekel, több utalást is kaptunk rá a későbbi regényekben, ráadásul a grófot mindig is az egyik legérdekesebb karakternek tartottam a Star Wars univerzumon belül. Személyében egy olyan embert ismerünk meg, aki nemcsak elhagyta a Jedi-rendet a sötét oldalért, de alapvetően egy magányos, filozofikus lélek, aki nem kedveli a vérontást, egyfajta utópiáról álmodozik. Megveti a korrupt és elaljasodott Köztársaságot, és nem tudta kielégíteni mindaz, amit a Jedik nyújthattak számára. Még nagyobb hatalomra áhítozott, amit a Sith-ektől meg is kapott – azonban továbbra is benne bujkál a jóság, nem a színtiszta gyűlölet és harag irányítja, még ha tökéletesen használja is az Erő sötét oldalát. Jelleme tele van gyötrődéssel, amit ugyan elfojt, de mégsem tud figyelmen kívül hagyni – a mindig bölcs Yoda megérti mindezt, és megpróbálja újra visszatéríteni a világos oldalra.
 
Persze a későbbiek ismeretében már tudjuk, hogy mi lesz a történet vége, ám ettől még Sean Stewartnak kiválóan sikerült ábrázolnia a mester és tanítvány viszonyát, Dooku jelleme további mélységet kapott, ami egyébként Yodára is igaz, közelebbről is megismerhettük az olykor kissé komolytalan, de mégis hatalmas tudású mester személyiségét. Sajnos a találkozójuk még jóval több lehetőséget rejtett magában, lehetett volna tovább fokozni az érzelmeket, ám így sincs okunk panaszra. Azonban mivel elsősorban ezért a jelenetért született meg a könyv, minden mást kissé vázlatosan írt csak meg a szerző, cselekményről is alig beszélhetünk – érezhetően helykitöltésül került bele a másik négy szereplő a regénybe, így a velük történt események sokkal kevésbé voltak szórakoztatóak, mint azt elvártam volna.
 
Már akkoriban (akárcsak manapság A klónok háborúja című tévésorozattal) a fiatalabb korosztályt akarták megcélozni ezzel a korszakkal, ezért kerülhettek előtérbe a tizenéves padavanok, amit szerencsére nem fokoztak émelyítően azzal, hogy komolyabban foglalkoznak a köztük húzódó romantikus szállal. A köréjük íródott bonyodalom azonban túl elnagyoltra sikerült, nem voltak rendesen felépítve az érzelmekben gazdag jelenetek, az akciódúsnak szánt pillanatokat pedig nehéz komolyan venni, amikor két gyermek a főszereplő. Annak ellenére, hogy érdekes nézőpontokból ábrázolta az eseményeket Stewart, mintha a karakterek sem igazán tudták volna, hogy mi a céljuk és feladatuk a történetben – ami hatványozottan igaz a gyakorlatilag csak cameoszerepben feltűnő Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker párosra, akiknek a szerepeltetését egyáltalán nem értem, könnyedén ki lehetett volna hagyni őket.
 
Kisebb csalódás a regény, mert megvolt benne egy komoly dilemmát bemutató és érdekes filozofikus eszmefuttatásokkal tűzdelt, de egyben kalandos és izgalmas történet lehetősége is. Így is emlékezetes élmény marad, leginkább a Dooku-Yoda kapcsolatnak köszönhetően, melyet olvasva tényleg csak dicsérni szerettem volna a szerzőt – kár, hogy az események többi vonulatát ennyire elhanyagolta. Részletesebben ábrázolt figurák és kidolgozottabb cselekmény kellett volna a hibátlan szórakozáshoz, de azért még így is szívesen ajánlom a könyvet azoknak, akik érdeklődnek a klónok háborújának mozzanatai iránt, netalán nálam jobban tudják értékelni a padavanok történetét. Azért remélem, még olvashatunk magyarul ebbe a korba tartozó művet, én személyesen a Mace Windut középpontba helyező kötetre vagyok leginkább kíváncsi.

Részlet a regényből