Főkép Block már megint trükközik! Eléri azt, hogy szeressük és jóváhagyjuk mindazt, amivel más körülmények között nem értünk egyet és határozottan elítéljük. Mert az teljesen rendjén való, hogy Mat Scudder olyan rendszerességgel jár az Anonim Alkoholisták gyűléseire, mint ahogyan más mondjuk boltba megy kenyérért vagy zsömléért. Csak tisztelni lehet azért a kitartásért, aminek köszönhetően főként ásványvizet, nagy ritkán üdítőt kortyolgat, pedig a kísértés rendre felbukkan körötte: hol megkínálják jóféle alkohollal, hol neki jut eszébe a szesz íze – de mégis megmarad józannak, tisztának. Sőt, kis túlzással megmarad igaz embernek, ami nem kis feladat, lévén a naptár valamikor a múlt század hetvenes éveinek közepét mutatja, s New York ekkoriban nem volt túl biztonságos – legalábbis a könyvben bemutatott New York annyira tűnik vonzó lakóhelynek, mint mondjuk Hiroshima az atomvillanás előtt. Persze a város nem magától válik veszélyes hellyé, hanem a benne élő rossz emberektől, akikből bizony ebben a regényben is akad jócskán, kezdve mindjárt Mick Ballou figurájával, aki foglalkozását tekintve nem mészáros, de mégis előszeretettel hord magával egy hentesbárdot.
 
A könyv kezdése egyébként annyira jellemző Blockra, amennyire csak lehet. Scudder boxmérkőzésre megy a haverjával (Ballou), s miközben nézik a bunyósokat, dumálnak, illetve Mat megosztja velünk a közönség és a csarnok leírását, no és persze a profi bunyósokról is ejtenek pár szót. Amikor a fejezetnek és a meccsnek vége, egy odavetett mondattal az egész mindenség átértékelődik – megtudjuk, hogy Mat nem szórakozásból, hanem munkaügyben van jelen, mivel éppen dolgozik, mint nem hivatalos magánkopó.
 
Az élet azonban nem egyszerű (inkább hétfő, mintsem szombat este – miként egy könyvjelzőn láttam nemrégiben), így a munka menet közben módosul, felbukkan ugyanis egy régi emlék, s ettől Scudder beindul, és Phil Marlowe-szerű elszántsággal próbálja kideríteni az igazságot, ami azért még az ő sokat látott szemének is borzasztó. A könyv természetesen nem csak nyomozásról szól, hanem magánéletről is, ez pedig hősünk esetében egyszerű és bonyolult, köszönhetően korábbi ügyeinek és alkoholista múltjának. Amikor például nősülésre biztatják, olyannyira meglepődik, hogy kapásból nem tud érdemben válaszolni. Szerencsére ezzel a meglepődéssel nem nagyon van időnk törődni, ugyanis az idő múlásával Matt egyre mélyebbre ássa magát a város mocskába, ahol egyesek saját szabályaik szerint élnek, s csak annyit törődnek más érzéseivel, érdekeivel, mint a bolhászkodó macska foglalkozik vérszívói létjogosultságával.
 
Szerintem ez Block legjobb sorozata. Nincsenek benne különleges gyilkosságok, helyette valósághű leírást kapunk nagyvárosi emberekről, akik boldogulni szeretnének az életben. Scudder csak egy közülük, aki miután maga mögött hagyta az alkoholt, még kényszerítőbben érzi annak fontosságát, hogy érvényesítse saját erkölcsi törvényeit. Ráadásul Block mindezt remek stílusban tálalja az olvasónak, ami ugyan nem éri el Ross Macdonald színvonalát, de azért nála is vannak gyöngybetűs bekezdések: „Azt mondják, nem lehet napfogyatkozásba nézni szabad szemmel. Csak sötétített üvegen keresztül. Nem veszélyes legalább ennyire szabad szemmel nézni az életet? Nem kell valami sötétített üveg, mert azzal biztonságosabb?
 
A Scudder regények pont ezt a sötét szűrőt jelentik, rajtuk keresztül látjuk, milyen ocsmányságok történnek Amerikában, de a fogyatkozó nap (ami az igazságot és a rendet jelképezi ez esetben) fénye megvilágítja a hőst, a romlott hőst, a saját démonaival küzdő hőst, aki időnként ösztönszerűen cselekszik, és tengernyi alkohol után, az élők közé vezető úton nem csupán bölcsességre tett szert, hanem arra a felismerésre is, hogy a világnak, az embereknek szükségük van rá, hogy kiderítsen dolgokat, hogy érvényesítse saját törvényeit.

A szerző magyarul eddig megjelent művei:
 
Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén
Hosszú út a sírkertbe
Tánc a mészárszéken

J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban

Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett
A betörő, aki portyázni indult

Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak

 
Részlet a regényből