Főkép

A harmadik kiadását megélő Katedrális befejező kötetei is napvilágot láttak, s akár csak az első két könyv esetében, ezúttal is kiválóan szórakoztam. A négy részre bontott regény ugyan nem kíméli a pénztárcákat, de legalább mind a négy kötet különböző borítót kapott, amelyek mindegyike egészen lenyűgöző – a Tikos Péter-Vass Richárd páros impozáns festményeket alkotott. Természetesen nem minden a külcsín, ám a tartalmat tekintve sincs okunk a panaszra, hiszen egy olyan regényt olvashatunk, amelyben keverednek a hangulatos misztikummal teli pillanatok a sci-fi alapvető elemeivel, az időutazástól kezdve a szupercivilizációkig számos toposszal találkozunk, miközben a lendületes cselekményt olykor némi mondanivaló is megszakítja.
 
A második kötet a Pompeji és Róma közötti úton fejezte be az események mesélését, vagyis amikor az ominózus műhold lelövését kivizsgáló intervenciós csapat a rejtélyes ügy szálait próbálja megfejteni, ám csak még nagyobb titkokkal találják szembe magukat. A kommandót a legendás harcművész, John Kerwin ezredes vezeti, de a természetfeletti, hovatovább isteni erők megjelenését még ő is lehetetlennek tartja, jóllehet minden bizonyíték erre mutat. Rómába tartanak, ahol a Katedrális vezetőjének, a Bíborosnak a helyettese már vár rájuk, de a két csapat találkozása után sem tűnik egyszerűbbnek az eset, s hamarosan már nem a római légiósok jelentik számukra a legnagyobb veszedelmet, hanem Lilith, aki a Pokol démonseregeit vezeti ellenük.
 
Elpusztítása lehetetlennek tűnik, ráadásul mindenki számára világossá válik, hogy valamennyien csak eszközök a Bíboros kezében, aki kétezer év távlatából is irányítja a múltat, s beavatkozva az események láncolatába, a maga céljainak megfelelően vezeti az embereket. A manipulációinak köszönhetően a csapat minden tagja okkal került a múltba, legyen szó az újságíró Mark Wilsonról, az egykori harcos Tess Gordonról vagy épp Franz Gallandról, aki nem véletlenül szakértője a náci Németországnak. De az ókori Rómában is akadnak olyan személyek, akik segítik az időutazókat, ugyanis feltűnik egy meglepően intelligens orgyilkos, egy megtért katona, sőt Péter és Pál apostol is.
 
A teljes regény ismeretében bátrabban állíthatom, hogy egy remekül átgondolt, összetettségében példaértékű koncepció áll a cselekmény hátterében, amelynek további erénye, hogy az utolsó oldalakra nem marad megválaszolandó kérdés, a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. Arról nem is szólva, hogy a szövevényes történet mentes ellentmondásoktól, a puzzle-darabok illeszkedése hibátlan, bár olykor nem voltam róla meggyőződve, hogy ez sikerülhet. A sodró lendület egészen a befejezésig nem ül le, újabb és újabb hatásos, szinte filmszerű jelenetek követik egymást – a klasszikusan római, élvhajhász lakoma mellett a kocsiverseny vagy a gladiátorküzdelem sem maradhat ki.
 
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy nincs felesleges momentum és szükségtelen rész a nettó ezernyolcszáz oldal során, a végeredmény az olvasmányos és izgalmas stílustól függetlenül is elég hosszadalmas lett. Talán egy kicsit keménykezűbb szerkesztés nem ártott volna a regénynek, hiába vannak minden fejezetben emlékezetes és látványos mozzanatok, olykor kihagyható lett volna egy-egy bekezdésnyi szöveg. Viszont az akciók mellett jutott hely itt-ott néhány elgondolkodtató mondatnak is, ami elég üdítően hatott a rejtélyek és pokolbéli teremtmények világában. Utóbbiak fokozatosan váltak egyre meghatározóbbá, de a misztikus pillanatok nem tűntek idegennek, a szerző ügyesen illesztette be a tudományos-fantasztikus toposzok közé.
 
A korábban A Katedrális legendája címen kiadott két kötet nagyszerűen fejezi be az elindított cselekményt, a szerteágazó eseményekből végül egy igazán élvezetes regény kerekedett. Ahogy a fülszöveg is hirdeti, akadt itt izgalom, szex és erőszak bőséges mennyiségben, s talán egy kevéske kultúra is ragadt ránk olvasás közben – elég, ha a latin szavakkal gazdagon tűzdelt szövegre gondolunk. A terjedelem miatt nem szerencsés, ha egymás után vágunk bele mind a négy kötetbe, de néhány hét közbeiktatásával annál érdekesebb lehet. Mindenkinek ajánlom tehát, aki kíváncsi egy sci-fi sablonokra felépített, elsősorban ókori környezetben játszódó szórakoztató regényre – megérdemelten vált zsánerének kiemelkedő és időt álló darabjává.