Főkép

A skandináv krimik iránt világszerte nagy a kereslet, s ez a láz Magyarországon is megfigyelhető. A Kristálytemplom a műfaj zászlóshajójaként számon tartott Animus kiadó legújabb írójának első regénye.

A történet elején az Erő Forrása egyház monumentális templomának, a Kristálytemplomnak a lépcsőjén találjuk magunkat és megismerjük a csoport vezetőjének számító Viktor Strandgard utolsó pillanatait. Viktor brutális gyilkosság áldozata lesz, s a gyanú a férfi kissé beszámíthatatlan testvérére, Sannára terelődik. Sanna ezért megkeresi régi barátnőjét, Rebeckát, aki a múltbeli traumák hatására Stockholmig menekült és most ügyvédként dolgozik. Rebecka nem tud ellenállni a segítségkérésnek és elindul Kirunába, ahol felnőtt. Itt újra szembesül a múlttal, valamint beleássa magát az ügy részleteibe, és hamar kiderül, hogy az Erő Forrása korántsem annyira tiszta, mint amennyire Isten előtt lennie kéne. A történet nem túlságosan csavaros, az edzettebbek valószínűleg már a kötet elején kitalálnak egy-két utalást és indítékot, de azért a végére sikerül megmutatni Larssonnak, hogy a könyvben mégiscsak ott bujkál az északi kegyetlenség.

Bár a mű igazi skandináv krimi, néhol merített a nyugati kultúrák családi idilljeiből is. A stílus alapköveinek számító brutális gyilkosságok, fagyos, téli hangulat, a ránk szakadó múlt ereje, a naturális képi világ, valamint a szenvtelen mondatok gyakori használata mellett olyan klisékkel dolgozik az írónő, amik manapság talán még egy amerikai családi filmben is kínosnak számítanak. Ilyenek például a gyerekek mint fő konfliktusforrások, valamint a kutya mint leggyengébb láncszem, s ezek számomra kicsit rontották az északi összképet. És Larsson máshol is áthágja a stílushatárokat. Aki tehát egy erős krimire vágyik, csalódni fog, hiszen a szerző leginkább az érzelmekre, valamint a Kirunában lakó emberek lelki kapcsolataira koncentrál, ami egyszerre jó és rossz is. Aki szereti az érzelmeket és a hús-vér karaktereket, annak nem lesz olyan „száraz” a krimiszál, aki viszont inkább a nyomozást tartja előbbre, annak túlságosan is érzelmes lesz ez a könyv. Na meg maga a nyomozás sincs igazán kidolgozva és előtérbe helyezve, leginkább csak ürügyként szolgál a cselekmény további kibontására.

De mégis mi teszi szerethetővé a regényt, ha nem a krimiszál vagy a történet? Természetesen a karakterek. Talán általánosítás, hogy a női írók érzelmesebben mutatnak be egy adott történetet, de ebben az esetben ez nagyon is igaz. A műben körülbelül hét-nyolc szálon futnak az események, és szinte minden szereplő gondolataiba bepillantást nyerhetünk, sőt olykor egy-egy fejezetben akár az összes szereplőről megtudunk valamit. Nincs ez másként a múltbéli események kidolgozásával sem: ahogyan haladunk előre, úgy derül fény lassan minden régi titokra, hiszen mindenkinek van rejtegetnivalója vagy éppen saját démona. Az írónő pedig tökéletesen elénk tárja mindezt. Van, akit megszeretünk, van, aki megmarad a sablonkategóriában, de legalább mindenkiről megtudunk valamit, ezáltal személyesebbé válnak számunkra a nyomozás „áldozatai”.

Mivel elsőkönyves szerzőről van szó, egy-két hiba természetesen előfordul. A tőmondatok gyakori használata vagy a kijelentő mondatok túlsúlya néhol zavaró lehet, nem is beszélve a kötet elején olvasható lapos párbeszédekről. Viszont mindezt ellensúlyozzák a részletes leírások. Larsson rendkívül érzékletesen képes lefesteni minden egyes szituációt, teszem azt egy kocsi beindítását, vagy egy részeg ember hazatérését az üres házba, vagy akár az olyan „idilli helyzeteket”, mint egy kórházi látkép. Ehhez még hozzájárul a különböző márkák használata, vagy egy-két a múltbeli részlet beszúrása. A kötetben egyébként rengeteg utalás van a Bibliára, és egyfajta látképet kapunk arról, hogy az egyházak mennyire képesek manipulálni az arra fogékony embereket.

A fentebb említett hibák ellenére azonban a könyv egyáltalán nem rossz, érdemes tehát kézbe venni az első Rebecka-történetet, hiszen ebben a nyári forróságban igazán hűsítő lehet egy kis svéd tél. Azoknak pedig, akik nem szeretik a száraz, nyomozásra specializálódott krimiket, viszont szeretnének egy kicsit agyalni, bátran ajánlom a könyvet, mert biztosan el fogja nyerni a tetszésüket.